A 2014-es országgyűlési választást a korábbi hat voksolással szemben új választókerületi és jogszabályi környezetben tartják, amely alapvető hatással lesz a végeredményre is. Az MNO huszonkét részes sorozatban tekinti át a megyék és Budapest korábbi eredményeit, vázolja föl az érdekességeket és a választástörténeti tendenciákat, valamint az új választókerületi struktúra fényében a tippeléssel is megpróbálkozik. Sorozatunk tizennegyedik részében Somogy megyét vesszük górcső alá.
Az ország délnyugati részén elterülő megyében az 1989-es választási törvény hat egyéni választókerületet állított föl. Létrejött két kaposvári, illetve egy-egy siófoki, balatonboglári, marcali és nagyatádi választókerület. A 2011-es új választási törvény a korábbi hat helyett négy egyéni körzetet juttatott Somogynak. Az új szisztéma szerint létrejött egy kaposvári, marcali, siófoki és barcsi választókerület. A legtöbb település (77 darab) a barcsi körzethez tartozik.
Az 1990-es országgyűlési választás meglehetősen furcsa eredményt hozott Somogyban. A listás voksokat tekintve az első helyet az FKgP szerezte meg (18,95 százalék), míg országos szinten a legjobb eredményével (18 százalék) az MSZP végzett a második helyen, az MDF csupán a harmadik lett a megyében. A szocialisták a legjobban a balatonboglári, míg a kisgazdák a marcali választókerületben szerepeltek. A második forduló az FKgP sikerét hozta Somogyban: három választókerületben nyertek, míg az SZDSZ, az MDF és egy független jelölt egyben-egyben.
Az egész országot érdeklő küzdelem az akkor még Boglárlelle nevet viselő választókerületben volt, ahol Horn Gyula, a szocialista párt akkori elnöke indult. A politikus az első fordulóban a szavazatok 32,87 százalékét szerezte meg, több mint 13 százalékponttal előzte meg az MDF aspiránsát, így nagyon jó esélye volt a mandátumszerzésre. Ennek ellenére az április 8-i második körben viszonylag simán győzött a demokrata fórum színeiben induló Gaál Antal, aki több mint kilenc százalékpontot vert Hornra. Somogy 1990-ben, ha szűken is, de a későbbi kormánypártokra voksolt.
Az 1990-es parlamenti voksolás fényében egyáltalán nem volt meglepő, hogy 1994-ben az MSZP elsöprő győzelmet aratott Somogyban. Az első forduló listás szavazatai alapján a szocialisták több mint 25 százalékpontot vertek az SZDSZ-re. A megyében ismételten nagyon jó eredményt ért el az FKgP, Kaposváron kívül messze tíz százalék fölött szerepelt. A május 29-i második forduló semmilyen meglepetést nem hozott, az MSZP jelöltjei mindegyik választókerületben több mint 50 százalékos eredménnyel hódították el a mandátumokat.
Az 1998-as harmadik szabad parlamenti választás első fordulója ismételten az MSZP sikerét hozta Somogyban. Az akkori kormánypárt több mint 35 százalékos eredménnyel végzett az első helyen, és a második fordulós esélyeiket javította, hogy az SZDSZ is öt százalék fölött szerepelt. Emellett a siófoki körzetet leszámítva mindenütt az MSZP jelöltjei álltak az első helyen a második kör előtt. Az FKgP ismételten nagyon jól szerepelt Somogyban, a marcali választókerületben több mint 20 százalékos listás eredményt ért el.
A második forduló gyakorlatilag hideg zuhanyként érte a szocialistákat, akik csupán két egyéni körzetben tudtak nyerni. Ráadásul mindkét sikerükben a szerencsének is óriási szerepe volt. Lamperth Mónika az egyik kaposvári választókerületben csupán száz szavazattal előzte meg Mátrai Mártát, a Fidesz–MDF jelöltjét. A nagyatádi választókerületben az MSZP-nek úgy sikerült megszereznie a mandátumot, hogy az FKgP nem lépett vissza a Fidesz javára, így Francz Rezsőnek elég volt a szavazatok kevesebb mint 45 százaléka is. Összességében 1998-ban Somogy ismételten a kormányváltásra voksolt.
A 2002-es országgyűlési választás Somogyban is komoly izgalmakat hozott, elsőként amiatt, hogy a listás voksoláson a Fidesz–MDF-szövetség le tudta győzni az MSZP-t. A szocialisták a kaposvári és a nagyatádi választókerületben szerepeltek a legjobban, míg a kormánypártok a Balaton mentén és a kistelepüléseken. Az első fordulós kormánypárti fölényt jól mutatta, hogy a Fidesz–MDF jelöltjei négy, míg az MSZP aspiránsai csak kettő egyéni körzetben álltak az első helyen. A második forduló előtt a legizgalmasabb versenyre Kaposváron és a nagyatádi körzetben lehetett számítani, az előbbiben Szita Károly csupán pár tized százalékkal vezetett Lamperth előtt, míg a másik helyen Gyenesei István megyei közgyűlési elnök (Centrum Párt) több mint 20 százalékos eredménye kavarta meg az erőviszonyokat.
Az április 21-i második fordulóban tovább növelte előnyét a Fidesz–MDF-szövetség, a kormánypártoknak sikerült a nagyatádi körzetben fordítaniuk, de Kaposváron végül viszonylag simán veszítettek. Nagyon izgalmas lett a véghajrá a kaposvári 2-es számú választókerületben, ahol a szocialisták csak 225 szavazattal kaptak ki. Nagyatádon sem volt fölényes a Fidesz–MDF győzelme, de a több mint 800 szavazatos különbség viszonylag meggyőzőnek hatott. 2002-ben tehát Somogy – történetében először – a későbbi ellenzéki erőkre voksolt.
A 2006-os országgyűlési voksoláson az MSZP visszavágásra készült, de a Fidesz–KDNP-szövetség az első fordulós listás szavazatok alapján pont négy százalékpontot vert legfőbb riválisára. Az egyéni kerületek szintjén az első körben a baloldal és a Fidesz–KDNP is nyert egyet-egyet. Lamperthnek sikerült a kaposvári 1-es választókerületben mandátumot szereznie, de csupán három százalékponttal előzte meg ellenzéki riválisát. Marcaliban Szászfalvi László meggyőző fölénnyel verte meg Suchmann Tamást.
A második kör előtt a maradék négy egyéni körzet közül a Fidesz–KDNP háromban állt az élen, így viszonylag kedvező helyzetből várhatta a folytatást. Ebből a három körzetből végül kettőt sikerült megtartani, mivel a szocialisták a nagyatádi választókerületben visszaléptek Gyenesei javára, aki így viszonylag simán tudott nyerni. Összességében tehát döntetlen eredmény született az ország ezen szegletében, vagyis az MSZP – országos sikere ellenére – nem tudta a maga javára fordítani a megyét, ami továbbra is ellenzéki maradt.
A négy évvel ezelőtti országgyűlési választás Somogyban is alapvetően írta át az erőviszonyokat, a szocialista párt támogatottsága jelentősen lecsökkent, de még így is közel 20 százalékos listás eredményt tudtak felmutatni. A Dunántúl többi részéhez hasonlóan a Jobbik itt sem volt képes olyan áttörésre, mint a Dunától keletre. Az MSZP a legjobban a két kaposvári egyéni kerületben szerepelt, míg a Fidesz–KDNP itt kapta arányaiban a legkevesebb szavazatot. A későbbi kormánypártok már az első körben az összes mandátumot megnyerték, így Somogy elveszítette ellenzéki státuszát.
Somogy az elmúlt hat országgyűlési voksoláson meglehetősen érdekes utat járt be. Míg az 1990-es években az MSZP és az FKgP fellegvára volt, addig a 2000-es években a szocialista párt meglehetősen sikertelen volt. Az MSZP egyedül Kaposváron tudta folyamatosan megtartani az átlagosnál magasabb támogatottságát, míg az FKgP szavazóinak a többségét minden bizonnyal a Fidesz szívta föl. Bár gazdasági fejlettség tekintetében Somogy nincs az élmezőnyben a Jobbik mégsem tudott az MSZP versenytára lenni 2010-ben.
Az új választókerületi beosztás erőviszonyait a 2002–2010-es eredmények alapján próbáljuk felvázolni, amely természetesen nem lehet teljes körű. Az újonnan létrejött négy választókerület közül a balliberális erőknek egyértelműen Kaposváron van a legnagyobb esélyük a mandátumszerzése, 2002-ben és 2006-ban is viszonylag simán nyertek volna, és az MSZP és az LMP közös támogatottsága 30 százalék fölött volt 2010-ben. Egyértelműen jobboldali siker várható viszont a marcali választókerületben.
A maradék két helyen (Barcs, Siófok) nagyon kiélezett lehet a küzdelem, de egy picit ezekben a választókerületekben is a jobboldal felé billen a mérleg. Abban az esetben, ha a baloldal kettő, vagy ennél több egyéni mandátumot szerez, akkor minden bizonnyal le tudják váltani az Orbán-kormányt, ha a jobboldal képes lenne Kaposváron nyerni, akkor pedig teljesen biztos lenne az országos szintű balliberális bukta.
