A 2014-es országgyűlési választást a korábbi hat voksoláshoz képest új választókerületi és jogszabályi környezetben tartják, amely alapvető hatással lesz a végeredményre is. Az MNO huszonkét részes sorozatban tekinti át a megyék és Budapest korábbi eredményeit, vázolja föl az érdekességeket és a választástörténeti tendenciákat, valamint az új választókerületi struktúra fényében a tippeléssel is megpróbálkozik. Sorozatunk második részében Bács-Kiskun megyét vesszük górcső alá.
Az ország déli és középső részén elterülő megyében az 1989-es választási törvény tíz egyéni választókerületet állított föl. A körzetek közül kettő Kecskemét központtal létesült, ezenkívül Tiszakécske, Kunszentmiklós, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Kalocsa, Kiskunhalas, Baja és Bácsalmás térsége alkotott választókerületet. A 2011-es új választási törvény a korábbi tíz helyett hat egyéni körzetet juttatott Bács-Kiskunnak. Az új választókerületek közül kettő Kecskemét központtal létesült, valamint kialakítottak egy kalocsai, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi és bajai körzetet. A legtöbb település, szám szerint 29, a kalocsai körzethez tartozik.
Az 1990-es első szabad parlamenti választást az országos trendnek megfelelően a megyében az MDF nyerte. Nagyon jól szerepelt az FKGP, amely csaknem 20 százalékos listás eredményével majdnem megelőzte az SZDSZ-t, míg az MSZP átlag alatti eredményt ért el kevesebb mint 8 százalékos szavazatarányával. A kisgazdák a kiskőrösi körzetben több mint 30 százalékot szereztek, míg a demokrata fórum az egyik kecskeméti körzetben kapott 40 százaléknál többet, ahol a jelöltje egyébként már az első körben diadalmaskodott. A második fordulót követően az MDF összesen öt, a kisgazdák három, míg az SZDSZ két egyéni sikernek örülhetett. A szabad demokraták nagyrészt annak köszönhették első helyeiket, hogy az MDF és az FKGP nem lépett vissza egymás javára.
Az 1994-es országgyűlési voksolás Bács-Kiskunban is komoly változásokat hozott, azonban az MSZP támogatottsága lényegesen elmaradt az országos átlagától. A szocialisták egyetlen választókerületben sem érték el a 30 százalékos támogatottságot. Az MDF, az FKGP és a KDNP lényegesen jobban szerepelt az ország ezen részén, mint amennyi az átlagos népszerűségük volt. Végül a második körben az MSZP nyolc körzetben végzett az első helyen, csupán a két kecskeméti körzetben előzte meg őket az SZDSZ. A baloldal sikerében óriási szerepe volt annak, hogy a jobbközép erők nem léptették vissza a jelöltjeiket egymás javára, mivel egyetlen szocialista jelölt sem érte el az 50 százalékos támogatottságot. A kiskőrösi körzetben az MDF és az FKGP-nek közösen több mint 60 százalék volt a szavazataránya, a külön indulás miatt mégis az MSZP nevethetett.
A 16 évvel ezelőtti parlamenti voksoláson bár a Fidesz a listás eredményeket tekintve több mint egy százalékpontot rávert az MSZP-re, az FKGP több mint 20 százalékos eredménye miatt egyértelmű vereséget szenvedett az akkori kormánypárt. A második forduló végül elsöprő jobbközép diadalt hozott: a Fidesz hét, az FKGP kettő, míg az MDF egy körzetben végzett az első helyen. Országosan is feltűnést keltett Font Sándor kiskőrösi sikere, mivel több mint 50 százalékponttal verte meg szocialista aspiránsát. 1990 után immáron harmadszor is az aktuális ellenzékre voksolt a megye.
2002-ben Bács-Kiskun megyében is lezajlott a politikai mező kétszereplősre szűkülése, melynek nyertese egyértelműen a Fidesz–MDF szövetség volt. Az akkori kormánypárt a listás szavazatok mintegy 50 százalékát szerezte meg, míg a szocialisták csupán 35,6 százalékát. Lezsák Sándor és Font Sándor már az első körben győzött az egyéni körzetében, míg a maradék nyolc körzetből két helyen vezetett az MSZP jelöltje. Kiskunhalason az azóta már országos hírnevet szerzett Zuschlag János kevesebb mint egy százalékponttal vezetett, végül több mint 13-mal kapott ki. A legnagyobb fordítást a bácsalmási körzetben láthattuk, ahol Fenyvesi Máté (Fidesz–MDF) több mint 10 százalékponttal volt lemaradva Tabajdi Csabától (MSZP), de április 21-én 6 százalékponttal a Ferencváros volt labdarúgója diadalmaskodott.
2006-ban visszavágásra készült a baloldal, de ez csak részben sikerült a szocialistáknak. A listás szavazatok csaknem 50 százalékát ismételten a Fidesz–KDNP szerezte meg, míg az MSZP 37 százalékot kapott. Akkor három egyéni körzetet nyert meg a jobbközép ellenzéki párt az első körben, Kiskőrösön Font több mint 60 százalékot kapott. A második fordulóban nagyon kiélezett versenyben nyertek a Fidesz jelöltjei Kecskeméten és Kiskunhalason, míg az MSZP 1994-et követően a kiskunfélegyházai körzetben tudott újra győzni, bár Garai István Levente csupán 74 szavazattal kapott többet legfőbb riválisánál.
2010-ben Bács-Kiskunban is a baloldal totális összeomlását láthattuk: a Fidesz–KDNP listája több mint 60 százalékot kapott, míg az MSZP még 15 százalékot sem ért el, így a Jobbik mögött a harmadik helyre szorult. Kilenc egyéni körzetben már az első körben eldőlt a verseny, egyedül Kiskunhalason kellett ismételni, de az is inkább a Jobbik jó szereplése miatt volt, és nem a szocialista szavazatok nagy száma miatt. Bács-Kiskunban tehát a voksoláson a korábban több mint 35 százalékos bázissal rendelkező MSZP gyakorlatilag eltűnt a politikai térképről.
Az elmúlt hat országgyűlési választás alapján Bács-Kiskun a jobboldal egyik legerősebb fellegvárának számít, a baloldal csupán 1994-ben tudta a körzetek többségét megnyerni, de ehhez nagyban kellett a jobbközép pártok közötti együttműködés hiánya. A megyén belül Kecskeméten, Tiszakécskén, Kiskőrösön és Kunszentmiklóson volt legerősebb a jobbközép erők támogatottsága, míg a baloldal Kiskunhalas és Kalocsa környékén szerepelt a legjobban. Bár a balliberális tábor 2002-ben és 2006-ban országosan győzött, de Bácsban nem tudtak áttörést elérni.
Az új választókerületi beosztás erőviszonyait a 2002–2010-es eredmények alapján próbáljuk felvázolni, amely természetesen nem lehet teljes körű. Ha a voksolások végeredményét egymás mellé rakjuk, akkor egyértelműen látszik, hogy mind a hat körzetben a Fidesz–KDNP a legesélyesebb, mivel a listás eredmények alapján mind 2002-ben, mind 2006-ban győzedelmeskedett volna a jelöltjük, amikor országosan ugyebár vereséget szenvedett a jobbközép oldal.
A mostani választás előtt annyit mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy ha a jelenlegi kabinet folytatni szeretné a munkáját, akkor mindegyik körzetben diadalmaskodnia kell. Abban az esetben, ha a balliberális erőknek sikerül legalább egy győzelmet aratniuk Bács-Kiskunban, az egyértelműen azt fogja jelenteni, hogy országosan is megszerzik a képviselői helyek többségét. A jobboldali bástya egy kis részének a megszerzése is óriási győzelem lenne a Gyurcsány–Mesterházy-listának.
