Márciusban tartottak az őszi önkormányzati választások előtt utoljára időközi megmérettetéseket Magyarországon. Nyolc településen (Fót, Gagyapáti, Kispáli, Piskó, Kapoly, Velem, Salgótarján, Somogyaszaló) szavazhattak az arra jogosult állampolgárok. A legnagyobb érdeklődést a fóti polgármester- és képviselőválasztás váltotta ki, ahol a novemberi voksolást kellett teljes egészében megismételni, amelyet egyébként a baloldal közös jelöltje nyert meg.
A mögöttünk hagyott hónapban 19 577 fő járulhatott volna az urnákhoz, de ebből csak 6450 tette ezt meg, ami 32,95 százalékos részvételnek felelt meg. Az országgyűlési voksolás előtt ez egyáltalán nem tekinthető nagyon magas aránynak, de közrejátszhatott benne, hogy főleg a 10 ezer főnél népesebb településeken volt alacsony az érdeklődés, míg a kis településeken jóval nagyobb volt az aktivitás. A legnagyobb arányban Piskón (87,85 százalék), míg arányaiban a legkevesebben Salgótarjánban (29,27 százalék) voksoltak.
A március 2-i fóti időközi választás óriási jelentőséggel bírt a választási kampányban, mivel ha a baloldal meg tudta volna ismételni a novemberi győzelmét, az komoly lendületet adott volna a balliberális oldalnak, míg a kormánypártoknak nagyon nem jött volna jól. A Pest megyei településen korábban három fideszes polgármester bukott meg, így a baloldalnak viszonylag könnyű dolga volt, mivel régóta nem voltak vezető pozícióban, és egyebek között erre is építették a kampányukat.
Ezzel szemben óriási meglepetésre a Fidesz–KDNP által támogatott jelölt diadalmaskodott, a voksok több mint 50 százalékát szerezte meg Bartos Sándor. A balliberális oldal bár több mint 40 százalékos támogatottságot tudott felmutatni, mégsem sikerült elhódítaniuk Fót első helyét. Az 1-es számú körzetben tartott választáson is alulmaradt a baloldal, így összességében egy nagyon nagy pofonba szaladtak bele a magukat kormányváltóknak nevező erők. A jobbközép erők számára ez a siker mindenképpen kiemelkedő eredménynek számított, főleg a múlt fényében.