Márciusban tartottak az őszi önkormányzati választások előtt utoljára időközi megmérettetéseket Magyarországon. Nyolc településen (Fót, Gagyapáti, Kispáli, Piskó, Kapoly, Velem, Salgótarján, Somogyaszaló) szavazhattak az arra jogosult állampolgárok. A legnagyobb érdeklődést a fóti polgármester- és képviselőválasztás váltotta ki, ahol a novemberi voksolást kellett teljes egészében megismételni, amelyet egyébként a baloldal közös jelöltje nyert meg.
A mögöttünk hagyott hónapban 19 577 fő járulhatott volna az urnákhoz, de ebből csak 6450 tette ezt meg, ami 32,95 százalékos részvételnek felelt meg. Az országgyűlési voksolás előtt ez egyáltalán nem tekinthető nagyon magas aránynak, de közrejátszhatott benne, hogy főleg a 10 ezer főnél népesebb településeken volt alacsony az érdeklődés, míg a kis településeken jóval nagyobb volt az aktivitás. A legnagyobb arányban Piskón (87,85 százalék), míg arányaiban a legkevesebben Salgótarjánban (29,27 százalék) voksoltak.
A március 2-i fóti időközi választás óriási jelentőséggel bírt a választási kampányban, mivel ha a baloldal meg tudta volna ismételni a novemberi győzelmét, az komoly lendületet adott volna a balliberális oldalnak, míg a kormánypártoknak nagyon nem jött volna jól. A Pest megyei településen korábban három fideszes polgármester bukott meg, így a baloldalnak viszonylag könnyű dolga volt, mivel régóta nem voltak vezető pozícióban, és egyebek között erre is építették a kampányukat.
Ezzel szemben óriási meglepetésre a Fidesz–KDNP által támogatott jelölt diadalmaskodott, a voksok több mint 50 százalékát szerezte meg Bartos Sándor. A balliberális oldal bár több mint 40 százalékos támogatottságot tudott felmutatni, mégsem sikerült elhódítaniuk Fót első helyét. Az 1-es számú körzetben tartott választáson is alulmaradt a baloldal, így összességében egy nagyon nagy pofonba szaladtak bele a magukat kormányváltóknak nevező erők. A jobbközép erők számára ez a siker mindenképpen kiemelkedő eredménynek számított, főleg a múlt fényében.
A kis településeken szokás szerint a független jelöltek domináltak, csupán a KDNP állított jelöltet a velemi időközi képviselő-választásra. A balliberális erők egyetlen helyen sem próbálkoztak, ami azt mutatja, hogy ebben a közegben semmilyen infrastruktúrájuk nincsen. A nyugat-magyarországi Velemben egyébként egy korábbi népszavazás eredménye miatt oszlatta föl magát a helyi testület. A voksoláson egyébként a KDNP támogatottja kapta a legtöbb voksot, így nagyon simán szerezte meg a mandátumot.
A 10 ezer főnél népesebb települések kategóriájában az utolsó voksolásra Salgótarjánban került sor, amely óriási lehetőség volt a baloldal számára, hogy a kampányfinisben egy győzelmet mutassanak föl. Ez részben sikerült, mivel a jelöltjük 19 szavazatos előnnyel el is hódította a mandátumot, de rajtuk kívül a Munkáspártot leszámítva csak független jelöltek indultak, így semmit nem tudhattunk meg a parlamenti pártok támogatottságáról. Másrészt a Nógrád megyei település masszív baloldali múltja jóval nagyobb arányú sikert jelzett előre. A legnagyobb meglepetést a Munkáspárt szállította, akiknek a jelöltje több mint 10 százalékot szerzett március 30-án.
Összességében a parlamenti választás előtti utolsó hónap a kormánypártok minimális sikerét hozta, míg a baloldal a teljesen biztos terepnek számító Salgótarjánban tudott csak minimális mértékben nyerni. A kormányváltók számára rossz előjel, hogy nem tudtak fölmutatni egy nagyon egyértelmű sikert, ráadásul a fóti vereség a lehető legrosszabbkor jött, ráadásul egy korábban már nyert szituációt buktak el. Természetesen ebből messzemenő következtetéseket nem lehet április 6-ra levonni, mivel 2006-ban az országgyűlési választási veresége előtt a Fidesz–KDNP is két nagyon fontos időközit megnyert.
Januárban is elmaradt a baloldali áttörés az időközi önkormányzati választások eredményei alapján. A Jobbik felemás hónapot tudhat maga mögött, míg a kormánypártok képesek voltak megtartani egy települést. Független jelöltek sikerét hozták a februárban tartott időközi önkormányzati választások.
