A közszolgáltatók közül csak a BKV kerülne állami kézbe, de a kormány a céggel együtt a 3-as metró felújítási kötelezettségét, az adósságot, a finanszírozást, a járműcserét és a további tömegközlekedési fejlesztéseket is átvállalná. Tarlós István hangsúlyozta: a vízügyi hatóság állásfoglalásával lezárult a vita a Római-part árvízvédelméről, s a mobil gát építése jövőre mindenképpen megkezdődik.
– Az októberi önkormányzati választáson ismét ön a Fidesz– KDNP főpolgármester-jelöltje. Ez sorrendben a harmadik alkalom, de Budapest hivatalban lévő vezetőjeként először méreti meg magát. Milyen munícióval indul a gyakran nemtelen eszközökkel is folytatott politikai csatába?
– Engem a Fidesz 1990-ben és azóta is minden választáson támogatott, de párttag ma sem vagyok. Ez nagyon régi politikai szövetség, s minden jel szerint jól működik. Ami a legfontosabb: én itt élek, budapesti vagyok, már édesanyám nagyanyja is itt született. Ismerem és szeretem ezt a várost. Az ellenzék saját magát minősíti azzal, hogy egyetlen aktív baloldali politikust sem képes kiállítani főpolgármester-jelöltként, és kétnaponta álcivilekkel „misztifikál”.
– Az új ciklus ötéves lesz, másrészt a Fővárosi Közgyűlés jórészt a közvetlenül választott kerületi polgármesterekből, illetve a meg nem választott polgármesterjelöltekből áll majd. Mire számít?
– Öt év talán elegendő szorgalmi időszak, hogy legyen időnk dolgozni. Ugyanakkor nekem nem jelent túlzottan újat, hogy a kerületi polgármesterek „bejönnek” a közgyűlésbe. Aki 1990-ben polgármester volt Budapesten, azok között én vagyok az egyedüli, aki ma is polgármester. Az egykori fővárosi törvény lényeges eleme volt, hogy a főbb döntések akkor léphettek hatályba, ha a kerületi polgármesterek többsége egyetértett velük. Az a rendszer nem működött olyan fényesen, de a közvetlen választás elve mindenképpen erősödik. A kerületek igényei, érdekei, jövedelemteremtő képességei nagyon eltérők. Ha én maradok a főpolgármester, nagy szerepem lesz abban, hogy keretek között tartsam az érdekellentétekből fakadó vitákat.
– A közgyűlés gyakorlati működését miként szabja át a szavazásoknál alkalmazandó kettős többség elve?
– Ez felmérhetetlen. Előfordulhat, hogy a kettős szavazási szisztéma alapján elsőre meglesz az adott kérdésben a többség, aztán kiderül, hogy mégsem. A kerületi polgármesterek – párthovatartozástól függetlenül – mind budapestiek, ezért őket nem törvénnyel vagy erővel kell együttműködésre kényszeríteni. Érvelés és türelem, erre lesz szükségünk.
– Azért legalábbis a kommunikáció szintjén eddig sem volt minden rendben. Elég, ha a BKV finanszírozása körüli bizonytalanságokra, vagy a 3-as metró felújítása körüli nyilatkozatháborúra gondolunk.
– Feleslegesen „színezték ki” a Tarlós–Lázár ellentétet, hiszen éppen a Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette ki végül, hogy a kormány a teljes felújításra megadja a garanciát. Lázár úr gyökereinél fogva küzd egy kicsit a vidékért, én pedig ősbudapestiként kiállok Budapestért. Olyan uniós listát, amiről állítólag valaki lehúzott volna valamit, nem küldött a kormány Brüsszelbe. A 3-as metrónál folytatjuk a tavaly megkezdett síncserét, a rekonstrukció tervezésére kiírt közbeszerzési eljárást pedig még júliusban lezárjuk. Éppen az EU adott erre 635 millió forintot, amihez mi most további 1,2 milliárdot biztosítottunk. Senki nem gondolhatja, hogy olyan fejlesztés előkészítésére ad pénzt az unió, amelynek megvalósítását nem támogatja.
– A nagy vitában egyébként éppen a lényeg sikkadt el: az, hogy a 3-as metrót a Demszky-korszakban azért hanyagolták el, mert minden pénzt a 4-metróba lapátoltak.
– Elődeink húsz esztendőn át nem tettek semmit a 3-as metró felújításáért. Most éppen azt kérdezgetik: mi értelme volt egyáltalán a 4-es metrónak, amikor kevés az utas, és miért éppen az Alstom szállította a szerelvényeket. Te jó ég! Talán mi találtuk ki a 4-es metrót, mi kampányoltunk vele 18 évig, mi találtuk az Alstomot? Szó sincs róla. Előnytelen szerződéseket kötöttek, majd négy éve kaptunk tőlük egy elfuserált „munkadarabot”. Ők elkezdték, félig elrontották, mi kijavítottuk és befejeztük a 4-es metrót. Ha nem jövünk, már összeomlott volna itt minden.
– A balliberális ellenzék a Demszky-korszak után is azt hangoztatja, hogy a jelenlegi kormány és városvezetés tette tönkre Budapestet. Ezzel mit lehet kezdeni?
– Logikai bukfenc: azért kellene nekik baloldali főpolgármester, hogy megvédjék a fővárost „Orbán Viktortól és a Fidesztől”. Miközben a baloldal egyik vezetője éppen az a Gyurcsány Ferenc, aki kétnaponta elmondja, hogy ő ádáz ellensége az Orbán-kormánynak, s mindent megtesz a megbuktatásáért. Épeszű ember feltételezheti, hogy ennek a politikai közösségnek a pártfogoltja és a jelöltje érhet el jó eredményt annál a kormánynál, amelyikről így beszél?
– Valóban „kiüresítették” a fővárosi önkormányzatot, és „államosították” a közfeladatokat?
– Vagyonvesztést is emlegettek, ami képtelenség. A kórházak és az iskolák fenntartása állami feladat lett, a feladathoz szükséges eszközök és források is az államnál maradnak, ez természetes. A főváros költségvetése nem azért lett kisebb, mert rosszul dolgoztunk, hanem mert az említett források nem nálunk jelentkeznek. Ez az ország minden településén így van. A szocialista vezetésű Szeged talán megtartotta az iskoláit?
– „Megbízható forrásokból” több lap is azt írta, hogy Budapesttől még a közszolgáltatásokat, a közszolgáltatókat is elveszik.
– Az energiaszektort az egész országban magához vette az állam. Tavaly visszavették a német tulajdonostól a Demszky-korszakban privatizált Főgáz 49,8 százalékos tulajdonrészét, mi pedig csaknem 42 milliárd forintért eladtuk nekik a maradék részvényeket. Hűtlen kezelést emlegettek, ám ez fogalmilag is kizárt. A közszolgáltató köztulajdonban marad, s nem magánzsebeket tömnek vele, mint a korábbi időszakokban. A főváros a vagyonértékeléshez képest majdnem egymilliárd forinttal többet kap, s a bevétel szabadon felhasználható.
– Meddig marad bizonytalan a többi közműcég sorsa?
– A miniszterelnök úrral fogom megbeszélni ezeket a kérdéseket a közeljövőben. Nem támogatom a fővárosi közszolgáltatási struktúra komolyabb megbontását. Budapest közszolgáltatását a városnál kell hagyni. A közműcégekben legfeljebb kisebbségi tulajdont szerezhet az állam. Mekkora különbség ez ahhoz képest, amikor külföldi cégeknek árusították ki a közvagyont, osztalék és menedzsmentdíj címén pedig tízmilliárdokat vittek ki az országból!
– Nemrég ön hozta szóba, hogy a BKV-t is átvenné az állam, de mi lesz a Budapesti Közlekedési Központtal?
– A BKV az egyetlen közszolgáltatónk, amelynek a sorsáról egyezkedhetünk. Ha a mi dolgunk lesz, a Budapesti Közlekedési Központ túlzó kompetenciáit az elsők között fogjuk felülvizsgálni, nem a személyi kérdéseket tartjuk a legfontosabbnak. Ha a BKV, a tömegközlekedés tényleges működtetése az államhoz kerülne, a város az eddig nagyon nehezen kezelhető problémáinak a 99 százalékától megszabadulna. Abban az esetben az állam magára vállalná a működési finanszírozást, az elhasználódott járműállomány teljes cseréjének a feladatát, a 3-as metró felújítási kötelezettségét, az 5-ös metró, azaz a csepeli és a ráckevei HÉV összekötését a belvárossal, s nem utolsósorban a BKV még 50 milliárd forintos adósságállományát. Négy éve egy fillér működési hitelt sem vettek fel, szemben a korábbi 112 milliárddal. Abból nekünk 78 milliárdos adósság maradt. A kormánnyal itt is megmentettük a helyzetet. A többi cégnél azonban semmilyen többségi tulajdonrész-eladást, még az állam részére sem támogatok.
– Uniós forrás híján is megvalósíthatónak látja a két éve bemutatott huszonhét fővárosi fejlesztési tervet?
– Ennél most már többről van szó: elkészült, és elfogadtuk Budapest 2030-ig szóló városfejlesztési koncepcióját, a legutóbbi közgyűlésen ugyancsak megszavaztuk a területfejlesztési koncepciót, amely már az agglomerációs, Pest megyei fejlesztésekkel együtt tartalmazza a teendőket. Újabb dokumentum a tematikus programok jegyzéke, benne a Duna menti, a barnamezős területek sorsa, a szociális városrehabilitáció, s rendelkezésünkre áll az a településfejlesztési stratégia, amely már konkrét programok sokaságát teszi megvalósíthatóvá a következő ciklusban. Idetartozik a 2-es villamos felújítása, kikötőink megújítása, a kormány által már támogatottak közül a Margitsziget teljes megújítása, az Állatkert fejlesztése, és még egy sor projekt. Van már településszerkezeti tervünk, szabályozási kerettervünk, városrendezési és -építési keretszabályzatunk. Letettük az asztalra közlekedésfejlesztési koncepciónkat, a Balázs Mór-tervet, és elkészítettük a Városliget építési szabályzatát is.
– Utóbbi kapta a legnagyobb kritikát az ellenzéktől és civil szervezetektől.
– Érthetetlen, hogy miért támadják. Nézzük a tényeket: ha a zöld felület és a termőtalaj között nincs épített szerkezet, akkor az teljes értékűnek számít. Ahol van épített szerkezet, ott pedig négy kategóriájú a minősítés. A legértékesebb, ahol legalább 81 centiméteres a termőtalaj, és ennek a 75 százaléka ugyancsak teljes értékű, ha a felszíni zöld felület mértéke meghaladja a tíz négyzetmétert. A Városligetben eddig az összes zöld felület aránya 58,9 százalék volt, ezután csak a teljes értékűek aránya lesz 61 százalékos. Az ország öt nagy múzeuma kap helyet az egykori Felvonulási téren, de a Városliget funk-ciója ugyanaz marad, amelyet elődeink kitaláltak a XIX. század végén, a XX. század elején.
– Most ősszel viszont az elmúlt négy év teljesítményét mérik meg a választók. Mire a legbüszkébb?
– Például arra, hogy minden vészjóslás ellenére stabilizáltuk a BKV működését. A társaság ma már nem veszteséges. Jelentősen csökkent az adósságállománya, és ma már a költségei alacsonyabbak, mint a jóval kisebb cseh főváros, Prága közlekedési cégéé. Már az elején átalakítottuk a városüzemeltetési struktúrát, szétválasztottuk a végrehajtó, ellenőrző, megrendelő funkciókat. Európai mintára létrehoztuk az eddigi tapasztalatok alapján átszervezendő Budapesti Közlekedési Központot és a Budapesti Városüzemeltetési Központot (BVK). A közműcégeket rendbe tettük, egészen más a munkavégzés, más a szellemiség, mint amit itt hagytak nekünk. Befejeztük a már említett 4-es metrót, a Bálnát, tart az 1-es villamos felújítása és meghosszabbítása, a 3-as vonal rekonstrukciója, a budai fonódó villamoshálózat kiépítése, az elektronikus jegyrendszer bevezetése, zajlanak az útfelújítások. Megépítettük a csepeli gerincutat és befejeződhet Budapest komplex csatornázása is. Visszaszereztük a központi szennyvíztisztítót, a Fővárosi Vízműveket, s a közeljövőben esedékes a Fővárosi Csatornázási Művek visszavásárlása.
– Az Országos Vízügyi Főigazgatóság minapi állásfoglalásával minden akadály elhárult a római-parti mobil gát megépítése elől?
– A védmű építése 2015-ben mindenképpen megkezdődik a Római-parton. A hatósági állásfoglalás egyértelműen a parti védmű mellett állt ki, ugyanakkor az eddigi tervek átgondolását kérik tőlünk. A végleges műszaki és a tájépítészeti tervet együttesen megismertetjük majd a lakossággal. Húsz évig ígérték, egészen mostanáig pedig akadályozták az itt élők védelmét. A vitának vége, a vízzel nem lehet tréfálni.
– Legfőbb ígérete volt, hogy rend lesz. Sikerült közelíteni a saját mércéje szerint ideális állapotokhoz?
– Az ideális erősen túlzó jelző, de határozottan. Nagyobb a rend. Budapest szinte minden külföldi kimutatás, hivatalos és nem hivatalos visszajelzés szerint is élhetőbb város, mint négy éve. Nem igazságos, nem arányos és nem reális az, aki nem ismeri el, hogy előbbre léptünk, még a hajléktalankérdésben is. Az ellenzék szerint az emberek egy része elégedetlen a folyamattal, csak azért, mert rendet akarunk. Kiderült, pont az ellenkezője az igaz. Akik elégedetlenek, közülük sokan valójában túl puhának tartják megtett lépéseinket. Mi továbbra is segédkezet nyújtunk a hajléktalanoknak, cserében elvárjuk a szándékos deviáns magatartásformák mellőzését. A szociális vonalat azonban határozottan erősíteni kívánjuk.
– Ma már természetes, ha Budapestről azt mondják: a nemzet fővárosa. Pedig ünnepeinken négy éve még román színekre emlékeztető zászlók lobogtak a hidakon. Itt húsz éven át tabuként kezelték a magyarság ügyét, de ön leszámolt a liberális dogmákkal, s ezzel feltehetően elvesztette a liberális szavazók egy részét. Nem bánja?
– Nem. Mindenkinek egyébként sem lehet megfelelni. Ők eddig sem szerettek. Van egy réteg, amelyik holnap akkor sem engem választana, ha ma az életét menteném meg. Szimbólumaink fontosak. Brutális és cinikus támadások értek a fővárosi zászló és néhány utcanév megváltoztatása miatt. Voltak, akik úgy állították be, mintha mi csak ezzel foglalkoznánk, de nem így van. Az a tér, ahol a Magyar Tudományos Akadémia áll, és ahova „befut” a Lánchíd, miért egy amerikai elnökről legyen elnevezve, s nem a legnagyobb magyarról, Széchenyi Istvánról, akinek a nevéhez a híd és az Akadémia fűződik? Ha abból indulnánk ki, hogy ne változzon meg semmi, és ma is le lehetne söpörni ezeket a kérdéseket, még mindig tele lenne a város Vörös hadsereg útjával, Lenin úttal, vagy Felszabadulás térrel. Budapest zászlaja, címere megmaradt, csak a piros-sárga-kéket (a valamikori arany színt időközben sunyin sárgára cserélték azok, akiknek ez tetszett) felváltották a nemzeti színek.
