Az Országgyűlés elnöke erről szombaton beszélt, amikor Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke és Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke társaságában felavatta az 1950 és 1953 működött recski munkatábor helyén kialakított történelmi emlékhelyet megjelölő faragott kőtáblát, sztélét szombaton. „A recski bűnök akkor teljesednek be, ha elfelejtjük őket” – fogalmazott a házelnök. Szavai szerint az emlékezés nemcsak a múltbéli áldozatok iránti tiszteletet, hanem a jövő iránti felelősséget is jeleneti.
Kövér László szavai szerint Recsk megsemmisítő tábor volt, egy nemzetgyilkossági kísérlet helyszíne, ahol senkinek az életével nem kellett elszámolni. A nemzet közös börtöne és közös temetője volt – tette hozzá.
1956 igazsága a recski pokolban született meg – mondta. „1956-ban ugyan nem győzhetett ez az igazság, de elpusztíthatatlannak bizonyult. Recsk olyan hely, amelyet mindenkinek meg kell ismernie” – mutatott rá a házelnök.
Kövér László kiemelte: napjainkban sokan, akik ifjúságukat a szocialista pártállamban, majd a szocialista utódpártban a magyar állami vagyon privatizációnak nevezett elvesztegetésével töltötték, most diktatúrát emlegetnek.
„Recsk figyelmeztet mindenkit: nincs és nem is lehet alku a szocializmus terrorrendszerével, és ezért nincs és nem is lehet alku a kínzókkal, a börtönőrökkel, sem azok szellemi és politikai örököseivel, sem azokkal, akik bármilyen okból védik, mentegetik őket” – fogalmazott.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: az emléktábla Recskre irányítja a jelenkor figyelmét. „Emlékezzünk, és tegyünk érte, hogy soha többé ne történhessen meg még egyszer az, ami itt megtörténhetett. Emlékezzünk, hogy tudjuk és értsük, érezzük és szeressük a szabadságot” – tette hozzá.
A magyar Gulagnak is nevezett recski munkatáborban 1950 és 1953 között mintegy ezerötszázan raboskodtak. Recsk egyike az országszerte található 47 történelmi emlékhelynek, ezek egységes megjelölésére hivatott sztélék felállításáról a Nemzeti Örökség Intézete gondoskodik.
