– A mögöttünk hagyott ciklust is jelképezhetné, hogy az önkormányzat két részletben harmincmillió forinttal támogatta a nagy hagyományú öblösüveggyártás újraindítását.
– Ahhoz, hogy a gyár visszaszerezhesse a bezárás miatt elveszített megrendelőit, részt kellett vennie a minden évben megrendezendő frankfurti üvegipari kiállításon. Először ehhez nyújtottunk anyagi segítséget, majd az újraindulást követően idén, tavaszi támogatásunk segítségével újabb nyolc főt tudott felvenni a cég. Bár egyelőre csak kézi gyártás folyik, ma már a világhírű Rosenthal a Tarján Glass legnagyobb megrendelője; a gyár pedig ott tart, hogy a meglévő kemencéivel lassan nem tudja kielégíteni a megrendeléseket.
– Milyen perspektíva nyílhat az öblösüveggyártás előtt a továbbiakban?
– A cég egyelőre még nem jutott pénzhez, amivel a gyártókapacitást bővíteni tudná – a költségek négymilliárdra rúgnak. Ám bízunk benne, hogy a 2014–2020 közötti uniós pénzügyi ciklusban sikerül a fejlesztéshez szükséges összeget előteremteni, hiszen a kormány is azt az irányvonalat képviseli, hogy a bevonható EU-források hatvan százaléka a gazdaságba kerüljön, a fő cél ugyanis a termelés segítése. Ebben reménykedve a gyár már megvette a gépsorokat és az új kemencéket befogadó csarnokot. Több magyar borász, pálinkafőzde és a Törley pezsgőgyár is jelezte, hogy ha a gépi gyártás beindulna Salgótarjánban, számítanának a magyar palackra.
– Mi a helyzet a síküveggyárral?
– A Salgglasnál is számosan dolgoznak, ott gépkocsiszélvédőket gyártanak, amire manapság nagy a kereslet. Olyan hatalmas autógyárak is rendelnek tőlük, mint a Bentley vagy a Porsche. Erre alapozva szeretnének összeállítani egy járműipari beszállítói kört, hiszen már most is több olyan – így ablakemelőket vagy autóhangszórókat gyártó – cég működik a városban, amely a járműipar másod-, harmadkörös beszállítója.
– Hol tudnának működni a városba várt gyárak, hiszen az ipari park már betelt.
– Szeretnénk a régi barnamezős területeket megszerezni önkormányzati vagy állami tulajdonba. Ezeken a vasút melletti, a zagyvapálfalvai résztől a belvárosig húzódó telkeken korábban egymás mellett álltak az üzemek. Ma viszont az épületek majdhogynem tájsebként csúfítják a várost, a csarnokokat vagy lerombolták, vagy egyszerűen ott hagyták volt tulajdonosaik.
– Mi lesz az acélgyári területekkel?
– Az itt működött cég csődeljárás alatt van, vágyaink közt szerepel, hogy ezt a telket is megszerezzük, mivel értékes ipari terület, saját vágánnyal. Azt szeretnénk, ha a felsorolt tervek kiemelt kormányzati projektként jelennének meg, mert a költségek meghaladják az önkormányzati forrásokat.
További részletek a Magyar Nemzet hétfői számában.
