Az alkotmánybírósági eljárás előzménye egy elítélt által a Fővárosi Törvényszéken indított kártérítési per, ahol a felperes azért fordult bírósághoz az alperes büntetés-végrehajtási (bv) intézettel szemben, mert szabadságvesztését olyan túlzsúfolt cellában töltötte, ahol az egy emberre jutó mozgástér sem az európai normáknak, sem a magyar szabályozásnak nem felelt meg.
A pert az eljáró bíró felfüggesztette és az Ab-hez fordult a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 1996-os igazságügy-miniszteri rendelet egyik szakasza miatt, amely az egy emberre jutó minimális mozgástér, légtér előírásával kapcsolatban a lehetőleg, illetve lehetőség szerint kifejezéseket használja, és ezzel megengedi, hogy az európai és magyar normákban meghatározott minimumnál is kevesebb jusson egy fogvatartottnak.
A kifogásolt rendelkezés értelmében a zárkában elhelyezhető fogvatartottak számát úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.
A bíró szerint a kifogásolt rendelkezés sérti a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezésének alapjául szolgáló egyezményt, továbbá a magyar alaptörvénynek a kínzást, embertelen, megalázó bánásmódot, büntetést tiltó rendelkezését.
Az Ab kimondta: az európai emberi jogi egyezményben és az alaptörvényben is szabályozott embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából levezethető követelmény, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottaknak biztosított lég-, illetve mozgástér minden esetben elérje azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóság sérelme nélkül biztosítja a bv-intézetben.
E követelmény feltétlen jellegéből következik, hogy a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét kötelező jelleggel kell meghatározni, a támadott rendelkezés pedig ennek nem felel meg, mivel nem kötelezően írja elő a zárkák minimális méretét, és így lehetővé teszi a fogvatartottak elhelyezését olyan zárkában, amelyben még a minimális mozgástér sincs biztosítva.
Az Ab a támadott rendelkezést 2015. március 31-ei hatállyal semmisítette meg, így a jogalkotónak van ideje új jogszabályi rendelkezés kidolgozására. Az Ab szerint a kifogásolt rendelkezés ideiglenes, néhány hónapra szóló hatályban tartása kevésbé sérti a jogbiztonságot, mintha az azonnali megsemmisítés miatt az új szabály megalkotásáig egyáltalán nem lenne a fogvatartottak számára biztosítandó mozgástér mértékét meghatározó jogszabály.
A 15 tagú testületből a hétfőn meghozott határozathoz 7 alkotmánybíró fűzött különvéleményt: Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András.
