Ellenfelei szinte kivétel nélkül zöldre festett plakátokon követelik a változást. Azt, hogy a megújított zöldterületek és parkok régi, lepusztult állapotát sírják-e vissza, nem tudni. Ön mire gondolt, amikor a „felelősséggel a II. kerületért” mottót választotta?
– Immár harmadszor indulok a polgármesteri címért. Ha tekintetbe vesszük, hogy előtte két alkalommal is választott képviselőként dolgozhattam a II. kerületi testületben, akkor az idei már az ötödik kampány, amelyben részt veszek. Mindannyiszor saját programmal szólítottam meg a választókat, és soha nem próbáltam ellenfeleim besározásával szimpatizánsokat gyűjteni. Most is az elvégzett munkára és a jövő terveire, céljaira összpontosítok. Az elmúlt hetekben azt tartottam a legfontosabb feladatnak, hogy bemutassuk eredményeinket: mi minden fejlődött, mennyit haladtunk közös ügyeinkkel. Egy 88 ezres lélekszámú fővárosi kerület vezetése nem kezelhető pusztán a politikai karrier állomásának. Ez hivatás, és aki gyakorolja, annak élete minden pillanatában felelősen kell gondolkodnia, döntenie és cselekednie.
– Ezzel szemben a baloldali kis pártok már nem is titkolják céljaikat: minél több helyi pozíciót megkaparintva, a kormányt, a kormánypártokat támadják, hogy akár meg is buktassák.
– Rossz üzenet, ha ezeket az embereket nem az adott település és az ott élő emberek sorsa érdekli. Mindig arra törekedtem, hogy az országos politika vitáit távol tartsam megoldásra váró helyi ügyeinktől. Korábban ezt tettük ellenzékben is.
– Könnyű helyzetben van, négy éve is saját magától vette át a hivatalt, míg sok fideszes kollégája az elmúlt években súlyos anyagi és erkölcsi helyzetben kényszerült rendet vágni.
– Az egyes nagy botrányok ellenére úgy vélem, hogy a magyar települések vezetőinek jelentős többsége átérzi megbízatása jelentőségét. Sajnálatos, hogy a hűtlen kezeléssel megvádolt város- és kerületvezetők visszaélései aláássák az önkormányzatiságba vetett bizalmat. Ott tartunk, hogy egy hetilapban például az erzsébetvárosi Garabits-üggyel összefüggésben az jelenhetett meg: „Ingatlanügyekre szakosodott közszereplőnek a kerületi képviselői pozíció még az országgyűlésinél is jobb terep arra, ha lopni akar.” Az ilyen általánosításokkal a legbecsületesebb képviselőkre is rávetülhet Hagyó Miklós és Hunvald György árnyéka.
– Nem lehet, hogy ez az akadozó elszámoltatás mellékhatása?
– Lehet, bár a felmérések szerint a világon, így Magyarországon is még mindig a helyi képviselőkben, polgármesterekben bíznak meg legjobban az emberek.
– A II. kerületi közvélemény-kutatások, a lakossági fórumok visszaigazolták az elképzeléseiket?
– A Fidesz 2002-ben csak néhány szavazattal vesztette el a polgármester-választást, de a testületben akkor sem szerzett többséget a baloldal. Azóta viszont minden választást mi nyertünk meg, vagyis megerősítették a választók, hogy elégedettek a munkánkkal. Számomra ez a legfontosabb „visszaigazolás”. Az itt élők többsége tudja, érzi, hogy – élve a felhatalmazásával – érte dolgozunk. Ez a helyi politizálás lényege, idegen szóval: a szubszidiaritás. Magyarul: leér a lábunk a földre.
– Mi volt a vezérfonal?
– Arra törekedtünk és törekszünk, hogy arányosan, összehangoltan fejlesszük a II. kerület különféle tájegységeit. Ehhez nagyon jól kell ismernünk e területek múltját, szociológiai jellemzőit. Arra is figyelnünk kell, hogy a különböző szakágazatok között ne boruljon fel a kényes egyensúly.
– Mire a legbüszkébb, ami a II. kerületben történt?
– Folyamatosan nő a gyermeket vállaló családok száma. Ez talán a legfontosabb visszajelzése annak, hogy jó úton járunk. Az elmúlt nyolc év legnagyobb vállalása és teljesítménye is ezzel kapcsolatos: a bölcsődei férőhelyek számát 38 százalékkal, míg az óvodaiakat a harmadával, közel 750 férőhellyel növeltük. A következő években el kívánjuk érni, hogy megszűnjenek a várólisták, és minden II. kerületi óvodába jelentkező kisgyermeknek helyet tudjunk biztosítani.
– Mi a helyzet a többi önkormányzati ágazattal?
– A szociális terület megbízható működtetése és az oktatási-nevelési intézményhálózat folyamatos fejlesztése egyaránt fontos feladatunk. Az előbbit – saját forrásból – évente mintegy egymilliárd forintból finanszírozzuk. Az alapellátás kiegészítéseként arra is törekszünk, hogy tartalmas programokat biztosítsunk időskorú polgárainknak. Megalakítottuk az idősügyi tanácsot, nyugdíjas-akadémiát szervezünk, az Internet kortalanul programunk keretében pedig már kétezer nyugdíjas elvégezte alapfokú tanfolyamunkat. A vállalkozó kedvet jól jellemzi, hogy a kurzus legidősebb hallgatója 93 éves, aki – miután elsajátította az alapokat – haladó tanfolyamunkra is jelentkezett.
– A közterek megújítása a leglátványosabb. Elégedett a már befejezett munkákkal?
– Elégedett soha nem lehet az ember, de amit az elmúlt négy évben anyagi kereteink megengedtek, azt megtettük. Közel 20 ezer négyzetméter járdát és 18 ezer méter utat újítottunk fel. Zöld felületeinket folyamatosan fejlesztve, ma már 22 parkot és 20 játszóteret tartunk fenn. Ezek többségét 24 órás őrzőszolgálattal védjük. A Mechwart ligetet tavaly Magyarország legszebb főterének választották. Nem maradtunk el a sportfejlesztésekkel sem: két nagy sportközpontunk van a kerület belső részében, és nemrég adtunk át egy műfüves futballpálya-komplexumot, a Pokorny József Sport- és Szabadidőközpontot Pesthidegkúton. Az a célunk, hogy a következő öt évben legalább olyan lendülettel fejlődjön a II. kerület, mint a héten lezáruló ciklusban.
– A most következő – első ízben ötéves – ciklusra milyen tervekkel készülnek?
– Kezdettől csak olyan ígéretet teszünk, amely teljesíthető, amely nem haladja meg gazdasági-pénzügyi lehetőségeinket. Számos alkalommal elmondtam: 2006 óta nem vettünk fel hitelt, nem bocsátottunk ki kötvényt, egyensúlyban tartjuk a gazdálkodást. Az állami konszolidáció segítségével a szocialista vezetés idején felvett kölcsön részletfizetési terheitől is megszabadultunk. 2019-ig szóló vállalásaimat már eljuttattam a választókhoz. Legfontosabb célkitűzéseink közé tartozik, hogy minden elemében modernizáljuk a kerületi egészségügyi szolgálatot, és a mostaninál is nagyobb hangsúlyt kapjon a közbiztonság. Nemrég a vendégünk volt Bucsek Gábor budapesti rendőrfőkapitány, és együttműködésünk eredményeként a jövőben még több gyalogos járőr teljesít majd szolgálatot kerületünkben.
– Milyen központi fejlesztések zajlanak?
– Nagy öröm számunkra, hogy – szemben a korábbi időkkel – az Orbán-kormány kérésünkre több kerületi fejlesztés finanszírozását elvállalta. Végre megújulhat Klebelsberg Kunó egykori pesthidegkúti otthona, a héten elkezdődtek a munkálatok. A Margit körúti volt ipari minisztérium elbontását is a kormányzat támogatása tette lehetővé. A fejlesztésnek köszönhetően több mint két hektárral nő Bel-Budán a zöld felületek aránya, és a helyiek igényére ötszáz férőhelyes mélygarázs épülhet a park alá.
– Közlekedésfejlesztési kérdésekben ellentéteik voltak a fővárossal. Konszenzusra jutottak?
– Az a dolgunk, hogy a kormány, a főváros és a kerület összefogását igénylő, EU-forrásokat is felhasználó fejlesztések esetében konszenzusra jussunk. Ez azonban nem jelentheti az elveink feladását, mert arra kaptam felhatalmazást a választóktól, hogy érdekeiket akár konfliktusok árán is képviseljem. Ezt eredményesen tettem meg, és köszönet illeti Tarlós István főpolgármester urat, hogy minden vitás kérdésben meg tudtunk állapodni. A jövő feladata lesz még – egyebek között – a Széna téri Volán-pályaudvar kiköltöztetése, a Széll Kálmán tér felújítása vagy a budai fonódó villamoshálózat kiépítéséhez kapcsolódó tennivalók elvégzése.
– Konszenzusra szükség lesz az új Fővárosi Közgyűlésben is, amelynek tagságát a polgármesteri címmel együtt ön is elnyerheti. Lát lehetőséget egy békésebb, építkező időszakra?
– Igen, mert a fővárosi képviselők többsége végre nem pártlistákról, ismeretlen emberek közül kerül ki. Azok a polgármesterek lesznek tagjai a közgyűlésnek, akik ismertek, akikre közvetlenül lehetett szavazni. De a kompenzációs listákról is csak azok juthatnak mandátumhoz, akik valamelyik kerületben megmérették magukat, programot tettek közzé, és ismertették elképzeléseiket. A Fővárosi Közgyűlés nagy nyilvánosság előtt végzi majd a munkáját, és a döntések akár személyenként is számon kérhetők lesznek.
– Mi dönti majd el, hogy II. kerületi „sapkában” vagy fővárosiban megy-e a városházi tanácskozásra?
– Nekem a II. kerület a legfontosabb, ugyanakkor az itt élőkkel együtt magam is budapesti vagyok. Mindannyiunknak fontos, hogy Budapesten is jól menjenek a dolgok, hiszen a fejlődés csak egységben kezelhető. Azt várom, hogy pártpolitikai csatározások helyett a városházán is a szakmai viták kerüljenek előtérbe, és a következő öt évben még előrébb jussunk. Megnyílt a lehetősége annak, hogy egy nyitottabb, a főváros és a kerületek haladó szemléletét egyesítő Fővárosi Közgyűlés alakuljon. A mi felelősségünk, hogy élünk-e a lehetőséggel.
