Kényszerből tanul a magyar gyerek

A tizedik osztályra megduplázódik a diákok közötti fejlettségbeli különbség.

Több nemzetközi felmérés összhangban álló eredményei jelzik, hogy a magyar tanulók teljesítménye az elmúlt évtizedekben romlik – hívta fel a figyelmet a Tárki. A 2014-es Társadalmi Riport című kiadványban megjelentetett tanulmány szerint a magyar gyerekek között egyre magasabb a gyengén teljesítők aránya, miközben évről évre kevesebben vannak a kiemelkedő eredményt elérők.Súlyos veszélyként emelték ki, hogy a funkcionális analfabéták aránya folyamatosan növekszik, a tizenöt évesek körében már megközelíti a húsz százalékot.

– A tanulóink tudásának minőségével kapcsolatos egyre nagyobb problémák főként a tanítási módszerek és eszközök korszerűtlenségére vezethetők vissza – állapítja meg a Tárki, hozzátéve: tipikus jelenség, hogy a diákok hiába sajátítják el a tudnivalókat, nehezen tudják azokat a gyakorlatban alkalmazni, mert rossz stratégiával tanulnak. A tanulás minőségét rontja az is, hogy a magyarok megértésre törekvő módszerek helyett főként memorizálva, kényszerből tanulnak, és jelentős részben nem is érdekli őket, amiről olvasnak – derül ki az elemzésből, amely szerint a matematikáról 2012-ben a magyar diákok 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem érdekli a tananyag. Ezzel az aránnyal az OECD (Európai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 34 tagországa közül a 31. helyre kerültünk.

Emlékeztettek arra is, hogy a legutóbbi, 2012-es PISA-vizsgálaton mindhárom mért területen elmaradtunk az OECD-átlagtól: matematikából a 29. helyen végeztünk, szövegértésben a 22., a természettudományok területén pedig a 23. helyen. Sajnos a papíralapú eredményeknél is rosszabb a helyzet, ha számítógépes feladatokról és kreatív problémamegoldásról van szó: az interaktív, digitális teszthez a tanulók harmada gyakorlatilag hozzá sem tudott szólni, a gyerekek 35 százalékának megoldása teljesen értékelhetetlen lett. – Mindez azt jelzi előre, hogy a modern, technikagazdag tanulási és munkahelyi környezetben a tanulóink jelentős része nem fogja tudni megállni a helyét – hangsúlyozták.

Köztudott, hogy Magyarországon az iskolarendszer kevéssé képes kompenzálni az otthonról hozott különbségeket, a Tárki azonban rámutatott, hogy a meglévő hátrányok még erősödnek is: a diákok között az iskolába lépéskor meglévő, átlagosan ötévnyi fejlődésbeli különbség a 10. évfolyamra a duplájára emelkedik hazánkban. Márpedig ha a kedvezőtlen családi hátterű gyerekeknek az oktatási rendszerből kilépve nincs a munkaerőpiacon hasznosítható tudásuk, akkor nem vagy csak kisebb részt képesek a közteherviselésből vállalni, miközben költséget jelentenek a társadalomnak, egyebek között a munkanélküli-, a szociális és az egészségügyi ellátás terén, de idesorolhatjuk a büntetés-végrehajtás költségeit is – jelentették ki.

A környező országok közül az iskolások tudását tekintve Magyarország Szerbiát, Romániát és Szlovákiát előzi meg, a lengyelek, csehek, osztrákok és horvátok viszont sokkal előrébb járnak nálunk. Az OECD becslése szerint ha Magyarország elérné a PISA-felmérésekben élen álló finnek jelenlegi teljesítményét, az a most született generáció élete során nagyjából akkora többletet eredményezne, mint az éves nemzeti jövedelmünk öt-hatszorosa.

A tanulmány rámutat: nem lehetetlen célkitűzés a Nyugat-Európához való felzárkózás, Németország és Lengyelország például néhány év alatt nagyon látványos javulást tudott elérni. A hátrányaink ledolgozásához elsősorban az kell, hogy csökkenjenek az iskolák közötti különbségek, ami úgy érhető el, ha az intézmények arányosan, jelentősebb szelekció nélkül befogadják a különböző hátterű tanulókat, és az egyenlő esélyek megteremtésére törekszenek.

A köznevelési államtitkár szerint ez az elmozdulás az állami felelősségvállalás kiterjesztésével már megtörtént. Czunyiné Bertalan Judit a tanulmányban hivatkozott lesújtó PISA-eredmények kapcsán nemrég azt mondta: a 2010-es kormányalakításkor már reagáltak a kedvezőtlen folyamatokra, de évek kellenek ahhoz, hogy a pozitív változások mérhetőkké váljanak. Elődje, Hoffmann Rózsa szerint a rossz eredmények éppen azt igazolják, hogy szükség volt a köznevelési rendszer alapos megreformálására, így az alaptanterv újraírására, az iskolák állami fenntartásba vételére vagy épp a tanfelügyelet bevezetésére.