Sikeres is lehet az egyetemi kettős vezetés

A kancellári intézmény sikeressége döntően arról szól, hogy a gazdasági és akadémiai vezetés képes-e összefogni.

Természetes, hogy a fenntartó érvényesíteni kívánja az akaratát az egyetemek működtetésében, de ha a rektor és kancellár egymás ellen dolgozik, akkor borítékolt a kudarc. A kancellári intézmény sikeressége döntően arról szól, hogy a gazdasági és akadémiai vezetés képes-e az érdekkülönbségeken túllépve összefogni, és közösen dolgozni az egyetem fejlesztéséért – hangsúlyozták lapunknak az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vezetői. Mezey Barna rektort és Scheuer Gyula kancellárt közös interjúban faggattuk a kettős intézményirányítás várható következményeiről, az egyetemi autonómiáról és a felsőoktatási stratégia nyújtotta fejlesztési lehetőségekről.

Kancellár úrtól kérdezem elsőként, miért döntött úgy, hogy megpályázza a posztot, és honnan érkezik az ELTE-re?

Scheuer Gyula: Pályafutásom elején a kutatói szférában dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia egyik közgazdasági intézetében. Később dolgoztam különféle állami intézményeknél, a bankszektorban, majd vagyonkezeléssel, ingatlanügyekkel foglalkoztam. Az utóbbi években ez már nem elégítette ki az érdeklődésemet, így önkormányzatok gazdálkodását segítettem tanácsadói pozíciókban. Úgy érzem, elég mély ismereteket szereztem a nagy szervezetek működtetésével, átalakításával kapcsolatban, és az eddigi feladataim nagyságrendileg elérték az ELTE szintjét, komplikáltságukban is hasonlóan összetett feladatot jelentettek.

– Milyen volt a fogadtatás? Tapasztalt ellenérzéseket a személyével kapcsolatban? Néhol komoly fenntartásokkal fogadták a kancellárt, a Színművészeti Egyetemen vissza is lépett a pozíciót elnyerő jelölt az őt ért támadások miatt.

S. Gy.: December 23-án értesültem róla, hogy a minisztérium támogatja a kinevezésemet. Még aznap este küldtem egy e-mailt a rektor úrnak, gyakorlatilag azonnal felvettük a kapcsolatot, és a két ünnep között már találkoztam az intézmény más vezetőivel is. Az eddig megismert felső vezetőknél és munkatársaknál nyitottságot és együttműködési készséget tapasztaltam. Nyilvánvaló, hogy a munka során érzékelni fogom majd az érdekkülönbségeket, de bízom benne, hogy a vitás kérdésekben sikerül majd a jogszabályoknak és az érintett feleknek is megfelelő megoldásokat találnunk. A kancellár egyfajta hídszerepet tölt be az érdekegyeztetésben, hiszen az egyetem felől a minisztérium felé közvetíti az igényeket, erőfeszítéseket tesz, hogy bővítse az elérhető forrásokat, ugyanakkor a minisztérium számára első kézből nyújt információkat, amelyek hozzájárulnak a pontosabb tervezéshez. Partneri kapcsolatra készülök.

– Rektor úr szerint politikai kinevezés történt?

Mezey Barna: Örülünk, hogy végre lezárult ez a sok bizonytalanságot jelentő, átmeneti időszak, hiszen már június óta vártunk a döntésre. Az egyetemen egyfajta kancellárváró hangulat uralkodott már, a kormány kinevezettjének megjelenésében az ideiglenesség lezárását látjuk. Az, hogy a vonatkozó jogszabály, illetve a mögöttes politikai megfontolások hogyan alakították a viszonyokat, az egy dolog, de lássuk világosan: a kancellár léte önmagában se nem jó, se nem rossz. Természetes, hogy a fenntartó érvényesíteni kívánja akaratát az egyetemek működtetésében. A kérdés csak az, hogy hogyan. A törvény meglehetősen hézagosan szabályoz. Bizonyos jogköröket a kancellárnak, másokat a rektornak biztosít, de hogy miként alakul az együttműködés, fő elemeiben a főszereplőkre bízza. Az biztos, hogy ha a két vezető egymás ellen dolgozik, borítékolt a kudarc. A kancellári intézmény sikeressége ugyanis döntően arról szól, hogy az akadémiai és a gazdasági irányítás hogyan tudja egymás között elrendezni a konfliktusokat, képesek-e, s ha igen, miképp tudnak közösen fellépni az intézmény sikeres jövője érdekében.

– A korábbi gazdasági főigazgató sorsa mi lett?

M. B.: A törvény szerint a kancellár kinevezésétől számított húsz munkanapon belül a gazdasági főigazgatónak át kell adnia munkakörét, feladat- és hatáskörének gyakorlását, az általa vezetett szervezeti egységet a kancellárnak. Megjegyzem, kérdés, hogy ez az idő elég lesz-e. Ettől kezdve viszont a kancellár maga döntheti el, hogy kivel kíván együtt dolgozni. Én úgy gondolom, az ELTE elég nagy intézmény ahhoz, hogy a kancellár alatt szükség legyen még saját gazdasági vezetőre.

– Milyen gazdasági helyzetben indul a közös munka? Van-e tartozása, PPP-adóssága az egyetemnek?

S. Gy.: Jelenleg semmilyen adósságállománnyal nem rendelkezik az egyetem, a pénzügyi helyzet stabil, várhatóan idén még növekedni is fognak a költségvetési forrásaink. A rendelkezésre álló pénz takarékos gazdálkodást kíván meg, de biztosítja a kiegyensúlyozott, folyamatos működés feltételeit. Az innováció egyik lényeges forrása ugyanakkor a pályázati források aktívabb kihasználása lesz, a karok számára eltérő mértékben, de komoly tartalékok vannak ezen a területen.

– Mennyi az egyetem jelenlegi költségvetése?

S. Gy.: Az állami támogatások mellett a karok saját bevételekkel is rendelkeznek, amely az önköltséges hallgatók tandíjaiból, különféle pályázati pénzekből származnak, emellett a kiváló és kutató egyetemi címből is vannak többletforrásaink. Összességében mintegy 30 milliárd forinttal gazdálkodott az ELTE 2014-ben. Ez az összeg azonban nemcsak a felsőoktatás finanszírozását szolgálta, hanem az országos ismertségű gyakorlóiskoláktól kezdve az egyetemi könyvtárat, levéltárat, kollégiumokat és számos egyéb intézményt is.

M. B.: Nagy reményeket fűzünk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal működéséhez, ott ugyanis komoly kutatási célú források összpontosulnak, amelyekre az előzetes feltevéseink szerint komoly esélye lesz az ELTE tudományos műhelyeinek pályázni. Míg más területeken a képzési és kutatási struktúra okán, a közvetlen ipari kapcsolódások hiánya miatt esetleg rosszabbul járunk, innen forrásokat remélünk. Ismereteink szerint a felsőoktatás-politikai kormányzatnak is szándéka az ipari kutatásokat egyetemi együttműködések irányába terelni.

– Pluszforrásokat jelenthet a duális képzés bevezetése is, igaz, a vállalati együttműködésekből elsősorban a műszaki és gazdasági arculatú intézmények profitálhatnak. Milyen lehetőségek nyílnak meg az ELTE előtt?

M. B.: A német eredetű duális rendszer elsősorban a szakfőiskolák és cégek kapcsolatára alapoz. Gyakorlatilag azokon a területeken, ahol egy tudományegyetem tudna „duális képzésre emlékeztető” képzéseket indítani, (például informatika, egyes természettudományi zónák), már most is magas szintű ipari – tudományos kutatói kapcsolattal rendelkezünk, ezért óriási újdonságokra itt nem számítunk.

– A felsőoktatási stratégia szerint bizonyos pontokon enyhülnek az egyetemekre vonatkozó gazdálkodási szabályok, hogy könnyebb legyen saját bevételekre szert tenni. Ez mit jelent az ELTE-re nézve?

M. B.: A szabad vagyongazdálkodás kérdése fontos kérdés, a felsőoktatás ugyanis szó szerint béklyóba került azáltal, hogy 2010-től megszűnt a speciális állapota. Amióta az egyetemek besodródtak a közigazgatás általános rendszerébe, számos szabály gátolja a gazdálkodást. Csak példaként: az állami egyetemek nemcsak egymással, de magánintézményekkel és külföldi egyetemekkel is versenyeznek. Amennyiben egy megrendelésnél hónapokig kell várni, hogy ilyen vagy olyan hivatalos engedélyeztetési eljárásban érvényesítsünk egy megállapodást, miközben a partner azonnal aláír és fizet, versenyhátrányba kerülünk. Ez a versengés egyszerűen nem működik a közigazgatási filozófia alá erőszakolva. Ha tehát a kormányzat azt várja, hogy az egyetemek ne az állami kasszánál sorakozzanak támogatásért, hanem szerezzenek saját bevételt, akkor lehetővé kell tenni, hogy élhessenek ezzel a lehetőséggel. Anélkül, hogy kimerítő lajstromot készítenénk: méregdrága, bürokratikus és lassú a közbeszerzés, korlátozott a vagyongazdálkodás, a szakképzési, innovációs járulékot elirányították, a cégek korábbi érdekeltsége megszűnt a támogatásban.

– A teljes szabadság azért mégsem indokolt, legalábbis ez derül ki a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentéseiből, amelyek több állami egyetem működését vizsgálták, és bizony sokmilliós elszámolási problémákra derítettek fényt. Az ELTE-n milyen hiányosságokat tártak fel?

M. B.: Azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy az ELTE-ről készített Kehi-jelentés pozitív, és a gazdálkodásra, igazgatásra vonatkozó kérdésekben nem tartalmazott érdemi észrevételt a vizsgálati anyag. Amit szóvá tettek a hallgatói ügyek területén, főleg hallgatói juttatásokkal kapcsolatban, arra már a vizsgálat periódusában megfelelő intézkedéseket foganatosított az egyetem vezetése.

– Hogyan alakul az egyetemi szolgáltatások jövője? A rendezvényszervezést a sajnálatos gólyatábori eseményekből is okulva bizonyára át kell alakítani. A hallgatói rendezvényekért korábban felelős saját cég, az ELTE Egyetemi Szolgáltatásszervező Kft. (ESZ Kft.) ráadásul tavaly amúgy is tönkrement, jelenleg felszámolás alatt áll. Ki fog felelni a hallgatói bulikért?

M. B.: A végkimenetel szempontjából nem bizonyult túl szerencsés megoldásnak az ESZ Kft. működtetése. Jelenleg közbeszerzési eljárásokkal biztosítjuk a hallgatói rendezvényszervezési szolgáltatások feltételeit. Az új rendszer kialakítása a kancelláron, és persze a hallgatókon múlik majd, de látni kell, hogy a West Balkán-eset óta jelentősen átalakultak a felelősségi struktúrák, vagyis ma nagyon komoly kockázatot jelent, ha a bulikat, táborokat nem hozzáértő, nagy rutinnal nem rendelkező cég szervezi, illetve biztosítja. Más természetű szolgáltatások, például sportszolgáltatások ugyanakkor jól működnek házon belül is, ezek esetében szerintem továbbra is van létjogosultsága a saját cégek működtetésének.

S. Gy.: Ezeket a sajnálatosan előtérbe került kérdéseket egyértelműen másképp kell kezelni a jövőben az intézményirányítás és a diákszervezetek oldaláról is. A történtekből azonban okultak a felsőoktatási intézmények, nem tartok attól, hogy a jövőben hasonló típusú problémákkal kellene szembenéznünk. Az egyetemek komoly versenyben állnak a hallgatókért, oktatókért, kutatókért, az intézménynek ezért olyan szolgáltató szemléletet kell közvetíteni feléjük, hogy megérje nekik idejönni. A kancellárnak rendkívül fontos feladata lesz az erős kutatói, oktatói bázis megtartása, a HÖK-öknek pedig kiemelt szerepük van abban, hogy vonzó hallgatói élet alakuljon ki.

– Kancellár úr, melyek azok a hiányosságok az egyetem működésében, amelyeket már most észrevett, és sürgősen orvosolnia kell?

S. Gy.: Egyelőre az átadás-átvétellel kapcsolatos teendőket visszük, és mivel még csak ismerkedem az egyetem működésével, nem gondolom, hogy ebben a stádiumban már véleményt nyilváníthatnék. Két meghatározó feladat vár rám az első időszakban: az új szervezeti és működési szabályzat elkészítése, illetve az intézmény költségvetésének megtárgyalása. Az első fél év rendkívül intenzív időszak lesz mindannyiunk számára. Szeretném a gazdasági, üzemeltetési, igazgatási területek szolgáltató jellegét erősíteni. Rektor úrral közösen szeretnénk javítani az egyetem pályázati potenciálját, és gondolkozunk az ehhez szükséges működési feltételeken. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, az ELTE az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés tekintetében jelentős hátrányban van a nem központi régióban működő felsőoktatási intézményekkel és kutatóhelyekkel szemben.

– Visszatérve az intézményirányításra, rektor úr, hogy vélekednek a dékánok és a szenátusi tagok a konzisztórium felállításáról? Nem elég, hogy kancellárt küld az intézmények „nyakára” a fenntartó, még egy testületet is létrehoznak, ami minden fontos döntést megvétózhat.

M. B.: Maradjunk annyiban, hogy ezt a testületet előbb létre kell hozni. Amíg jogilag nem létezik, addig nem tudok róla véleményt mondani. Az elmúlt négy év vitasorozata ugyanakkor bebizonyította, hogy mindenki mást ért az egyetemi autonómia fogalma alatt. Én úgy vélem, ha a kancellár a neki delegált igen széles jogkörökkel nem alkalmas arra, hogy érvényesítse a fenntartó akaratát, akkor felesleges kitalálni újabb testületeket, nem fognak csodát tenni azok sem. Sőt, tulajdonképpen az eddigi gazdasági főigazgatókat is a miniszter nevezte ki, és küldött már a fenntartó kormánybiztosokat, költségvetési felügyelőket, kincstári biztosokat is az intézményekbe. Teljesen mindegy, minek nevezzük az intézményt, ha a kancellár érti a dolgát, s együtt tud működni a rektorral, a karok vezetőivel, akkor működni fog a rendszer. Ha pedig nem értenek szót egymással, akkor kívülről és felülről senki nem fogja megoldani az intézmény gondjait. Eddigi tapasztalataim alapján egyelőre azt mondhatom, mérsékelten derűlátó vagyok a kérdésben.

– A munkáltatói jogok megosztása azért biztosan okoz majd némi feszültséget. Hogy lehet garantálni, hogy ne legyenek konfliktusok a kollégák között, ha a dolgozói közösség egyik részének a kancellár, másik részének a rektor a főnöke?

S. Gy.: A magyarországi egyetemek között az ELTE a leginkább decentralizáltan működő intézmény. Ez a tény számos kihívást jelent a kancellár számára. A központi területek megosztásával kapcsolatos megbeszéléseket már elkezdtük, a karok vezetőivel pedig a közeljövőben fogok erről tárgyalni. Minden olyan javaslatra nyitott vagyok, amely biztosítja az átláthatóságot, a hatékony gazdálkodást, és megfelel a jogszabályi előírásoknak. A nemzetközi viszonylatban történő előrelépéshez szükséges a kormányzat háttértámogatása. Azt remélem, ha ki tudunk alakítani egy olyan intézményi struktúrát, amely átlátható módon biztosítja a kormány számára, hogy hatékonyan költjük el az állam forintjait, ha bizonyítani tudjuk, hogy jól hasznosul az adófizetők pénze, akkor a szükséges kormányzati többlettámogatás sem marad el.