Tölgyessy Péter, aki az Antall-kormány időszakában az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ egyik vezető politikusa, országgyűlési képviselője volt, előadásában úgy vélekedett: Antall József számára a legfontosabb az ország Nyugathoz való visszatérése, a nemzeti hagyományok és a modernizáció összhangja volt. Vallotta, hogy Magyarország számára nincs harmadik út a szocializmus és a kapitalizmus között, csak a liberális, jóléti piacgazdaság, a parlamentáris demokrácia, a hatalommegosztás és a jogállam útja járható – mondta. Tölgyessy Péter szerint Antall József a rendszerváltás idején a térségben szinte egyedül meglátta, hogy jobboldalra is szükség van.
Számára a második világháború utáni sikeres német újjáépítést, gazdasági csodát elindító Konrad Adenauer rajnai modellje volt a követendő példa. A magyar társadalom többsége azonban ambivalens érzésekkel, szorongva, többnyire tévén figyelte a rendszerváltást, az első szabad választásokon csupán 65 százalékos volt a résztétel, miközben több posztkommunista országban 80, sőt 90 százalék feletti – emlékeztetett Tölgyessy Péter. Antall József politikai gyakorlatára a pártján belül és a parlamenti pártok között is az egyensúlyozás volt jellemző, stílusa a tömegek számára idegen volt, a súlyos gazdasági visszaesés nyomán pedig elfordultak tőle az emberek – idézte fel az egykori politikus. A médiaháborúról szólva a társadalomtudós arról beszélt: a Kádár-rendszerben felnőtt reformértelmiség a politika helyére a szaktudást helyezte, a rendszerváltás idején pedig úgy vélte, végre eljött az ő ideje.
Ám azt kellett megélnie, hogy egy addig nem ismeretlen politikai erő került kormányra és a politikában a politikusok, a piacon pedig a tulajdonosok döntenek. Miután a rendszerváltást követően még egy ideig a média nagyrészt megőrizte pártállami szerkezetét, összetételét, itt találhatott utat a magát háttérbe szorítottnak érző értelmiség új kormány elleni dühe. A médiaháborúval kezdődő és máig tartó heves kultúrharc kihúzta a talajt az Antall-féle kompromisszumos politizálás alól, pedig „ha Magyarország sikeres akar lenni, akkor valahol középen és nem a radikális szembenállásban kell keresnie jövőjét” – fejtette ki Tölgyessy Péter.
Pokol Béla alkotmánybíró előadásában szólt arról, hogy az MDF-nek nem voltak társadalmi erőforrásai: a szellemi hatalmat, a médiát az SZDSZ, a gazdasági pozíciókat az MSZP birtokolta, így az MDF 1990-es választási győzelme után kettős hatalom alakult ki. Az előadó szerint Antall József emlékezetes kijelentése arról, hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, elsősorban saját pártjának radikálisait figyelmeztette: lezajlott a jogállami átmenet és forradalmi megoldásokra már nincs lehetőség.
A társadalomtudós szerint talán eredményesebb lett volna, ha előbb a társadalmi pluralizmus alakul ki, és csak azután, annak talaján a többpártrendszer. Az alkotmánybíró szóvá tette azt is, hogy az Antall-kormány idején kialakult kettős hatalomhoz asszisztált a Sólyom László vezette első Alkotmánybíróság, amikor egyik 1990-es döntésében a hatalommegosztást a magyar közjogi rendszer alapelvévé tette, holott az akkor nem is szerepelt az alkotmányban.
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere szerint akkor a külpolitika legfontosabb célja a nyugati rendszerhez való visszatérés, a szomszédos országokkal való jó viszony és a határon túli magyar kisebbségek védelme volt. A volt külügyminiszter szerint olykor hiányzott a belpolitikai konszenzus, ellenzéki támogatás az Antall-kormány külpolitikája mögül, pedig erre szüksége van a külpolitikának. A bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban pedig voltak hibák, egy túlzó, zöld megoldás kerekedett felül, amely nem engedett teret a józan kompromisszumnak, de Antall József emiatt nem akarta kockára tenni a kormány bukását – tette hozzá. Jeszenszky Géza leszögezte: Magyarország számára a nyugati orientációnak nincs alternatívája, nem lehet antidemokratikus, agresszív nagyhatalmak támogatásában bízni.
Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, volt jegybankelnök elmondta: a kormány célja a szociális piacgazdaság kialakítása volt, ami félsikernek tekinthető, de mint modell, ma is aktuális. Kell egy modell, melyet adaptál az ország. Ahogy a térségben a balti országok az északi modell felé haladnak, Lengyelország, Csehország a német berendezkedést követi, és Románia, Szerbia, Bulgária is megpróbálja a saját útját járni, úgy Magyarországnak is el kellene döntenie, melyik európai utat választja, „európait, mert mást nem választhat” – szögezte le Bod Péter Ákos.
Forrai István arról beszélt, hogy Antall József politikai gondolkodásának legfontosabb eleme a nemzeti függetlenség, az európaiság, az alapvető szabadságelvekhez és demokratikus jogállamhoz való ragaszkodás volt. Antall József politikai gondolkodásában a kereszténység nem elsősorban vallási, egyházi, hanem kulturális, erkölcsi alap volt, amely kiegyenlíti a szélsőségeket – mondta. „Európában az ateista is keresztény” – idézte Antall József szavait az előadó. Közölte: a volt kormányfő határozottan elutasította a korrupciót, halála után családja ugyanabba a társasházba költözött vissza, ahol miniszterelnöksége előtt évtizedekig laktak.
