A felhívás szövege ez volt: 

„Magyar anyák! Magyar lányok és asszonyok! Most rajtatok a sor! Roppant nagy a ti erőtök! Még a golyó sem fog benneteket! A ti néma, tiszteletre méltó tüntetésetek fegyverletételre kényszerít és szent ügyünk iránti tiszteletre szólítja fel még azokat is, akik képesek fegyvert szegezni az igazság és a nép legszentebb vágyai ellen! Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel, és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre!”

Tény, hogy sem a magyar, sem a szovjet katonák nem alkalmaztak erőszakot, de erre azért előzetesen nem volt semmiféle garancia. A látvány mindenesetre elképesztő lehetett. A fekete ruhák, a virágok és a csend. A babakocsik, a kerekesszékek és a bevásárlócekkerek. Aztán a Himnusz és a Szózat.

A minap Kárpátalján viszont elszakadt a cérna, ami nem is csoda. Az ukrán toborzók módszerei egyre keményebbek, de persze ez sem meglepő. A hadra fogható férfiak száma egyre kevesebb, lassan a kölykök és az öregfiúk következnek, ahogyan az már a háborúk vége felé lenni szokott. Azok a férfiak, akik nem léptek le idejében, viszont semmi kedvük néhány hetes kiképzés után ágyútölteléknek állni, vagy úgy gondolják, nem fair, hogy az amerikaiak és az Európai Unió kész az utolsó ukránig harcolni, egyre többször kerülnek veszélyes helyzetbe. Előfordulhat, hogy az utcán vagy éppen egy rockkoncerten tuszkolják be őket egy rendőrautóba, és irány a toborzóközpont. 

És van az úgy, hogy az erőszak erőszakot szül. Magyarkomjáton például rátámadtak a toborzókra, és megpróbálták felborítani a kisbuszukat is. A rendőrség válaszként nyomozást rendelt el, és hatósági eljárás akadályozása, valamint huliganizmus miatt eljárást indított a renitens édesanyák ellen. Erről meg két dolog ugrott be tüstént. Az egyik, hogy a huligán szót legutóbb a szovjet időkben hallottam, a másik meg egy Európa Kiadó-szöveg: Előre, lányok! Előre!