A Váci Egyházmegyében vallják: nem „szórakoztató” egyházmegyére van szükség, hanem olyan hitközösségre, amely valós segítséget képes nyújtani a rászorulóknak. Beer Miklós püspök irányításával számos településen indult napközi, tanoda és kiskertprogram. Ahhoz azonban, hogy ezek sikeresen működjenek, sok ember áldozatos munkájára van szükség. Mint Nyáregyházán Antal atyáéra, aki senki kezét nem engedi el. Sőt, ha kell, „szolgálati biciklit” biztosít a kiskertprogramban dolgozóknak.
Ezt nekünk, az egyháznak kell tennünk – szögezi le Beer Miklós váci katolikus püspök arra célozva, hogy a cigánysággal az egyháznak kötelessége törődni. A Váci Egyházmegye elindította kiskertprogramját, amelyben 450 család vesz részt csaknem húsz településen. A családok fele roma származású. Nyáregyházán egy nős diakónus, Antal András vezeti a plébániát.
– A tanodával kezdődött minden, majd az ingyenkonyhával folytatódott, ami nagy segítséget nyújt a betegeknek és a betegápolásban segédkező kollégának. Mindez elvezetett a tangazdaság létrehozásához – fogad a takaros plébánián Antal András. Filozófiája, hogy együtt kell élni az emberekkel, lelki és testi táplálékot egyaránt adni kell számukra, ahogy tette Jézus Krisztus is. – Azt mondtam az iskolában: a tizenöt legrosszabb gyereket adják ide; ma már verset szavalnak, énekelnek, szépen tanulnak, és létszámuk fokozatosan nő – folytatja a diakónus atya. S mivel a gyerekek nagy része nem jó körülmények között él, úgy gondolták, hogy étkeztetésükkel hozzájárulhatunk a családok terheinek enyhítéséhez.
Számukra és a falu nélkülözői számára készített ingyen ételhez a diakónus mindennap valósággal összekoldulja a pékárut, a húst a vágóhídról, illetve a fagyasztóüzem feleslegét. – Amikor idehelyezett a püspök úr, azért imádkoztam Istenhez, hogy az első busszal vigyen el: szinte féltem, annyira kihalt volt itt minden. Ma már sokan vagyunk a vasárnapi liturgiákon, és hét közben is megfordul a plébánián vagy száz ember egy nap. Visszaköltözött ide az élet – foglalja össze négyéves munkájukat az atya. Ez a helyieknek és azoknak köszönhető, akik ma is aktívan dolgoznak, segítenek és az elképzeléseket tettekre váltják. „Ora et labora”, imádkozni és dolgozni, ez itt a jelszó.
Igencsak eltérő tapasztalatokkal érkeztek a hazai romaügyek igazi kétkezi munkásai egy belvárosi kávézóba, hogy a nyíregyházi telepi romaiskolával kapcsolatos Kúria-döntés után átrágják, mi a helyzet a romaintegráció frontján. Nem bánja meg, aki találkozik valódi szakemberek gyakorlati tudásával. Mi sem bántuk. Székely János, Kocsis Fülöp és Hofher József szópárbajába csöppentünk bele szerda este.
Az egyházmegye a Belügyminisztériummal kötött szerződés alapján tizenkét közfoglalkoztatottat is alkalmaz, akik a kertészetben és a plébánia fóliasátrában dolgoznak. Nem harminc napra, hanem egy évre kötik velük a kontraktust, így az emberek megtanulhatják a kevés, de biztos keresetet beosztani. Az alkalmazottak kétharmada roma, akik örülnek, hogy itt dolgozhatnak; ahogy az atya mondja, nagyon odateszik magukat. Megerősíti az elhangzottakat Szandi is, aki közmunkás, és épp most teker be a plébánia udvarára, délelőtt a krumpliföldön kapált.
A fóliasátorban paradicsom-, paprika-, bazsalikompalántákat nevelnek, amelyeket később kiültetnek a kiskertekbe, Nyáregyházán ugyanis sok idős ember bocsátja a plébánia rendelkezésére kertjét, mert már nem tudja gondozni. Így összességében másfél hektáron termelnek a közmunkások, valamint négy és fél hektár a tangazdaság. A munkásoknak Antal András „szolgálati kerékpárt” is biztosít, hogy a különböző helyszíneket könnyebben meg tudják közelíteni.
– A terményt később a Váci Egyházmegye vidékfejlesztési irodájának kirendeltsége értékesíti – tudjuk meg Lipót Zsolttól, a kirendeltség vezetőjétől. A templomkertben kecskét, mangalicát, juhot, tehenet, szamarat, pónit, egy másik udvarban szárnyasokat tartanak. Utóbbiakat Bodor András és Kovács Péter gondozza.
A közmunkásbérrel, az ingyenkonyhán kínált meleg étellel, az osztrák ruhaadományokkal, valamint a Magyar Élelmiszerbankkal kötött szerződés alapján kapott háztartási élelmiszerrel megtámogatott emberek örömmel jönnek dolgozni. Többen már terveznek is: magot, palántát visznek haza, otthon elromlott eszközeiket együtt javítják a plébánia udvarán.
Nem meglepő, ha Nyáregyházán már újabb terveken törik a fejüket, nyáron laskagombát akarnak termeszteni, az Újlengyelben nevelt nyulakhoz pedig faólakat állítanának össze. A tervek szerint öt anya és egy bak nyúl kerül majd óllal, táppal az egyházmegye legszegényebbjeihez, akiknek évente bizonyos számú jószágot kell leadniuk az egyháznak, a többit maguk fogyaszthatják el.
A Váci Egyházmegye más településein is igyekeznek fogni a cigányság kezét. Mátraverebélyen kiskert- és gyógynövénygyűjtő programot indítottak, amelyet egy helyi roma, az önkormányzati képviselő Csemer Csaba szervez, sorolja Beer Miklós püspök. Varsányban és Rimócon a kiskertprogramban a helyhatósággal karöltve adnak vetőmagot a rászorulóknak, hogy minél több embert foglalkoztathassanak. Több helyen mezőgazdasági tanfolyamot is indítanak, sokszor az egyházi iskolában.
A Nógrád megyei Kállóban családi napközit működtettek, amelyet egy cigány házaspár vezetett, s olyan jól, hogy mára az intézet tanodaként funkcionál, ahol szintén osztanak ingyenételt a helyi önkormányzattal együttműködve. Dejtáron, Vanyarcon és Bujákon családi napközi működik, míg Becskén most indul a napközi, Őrhalmon pedig szervezik a tanodát. – Dejtáron mérték a gyermekek teljesítményét, és a napközi beindulása óta egyértelműen nőtt a legkisebbek tanulmányi eredménye – tájékoztat Beer Miklós.
De mással is próbálkozik az egyházmegye: Őrbottyánban műszakihulladék-feldolgozót kívánnak nyitni, emellett pelletgyártást is elindítanának egy másik településen. Az egyházmegye vidékfejlesztési irodát tart fenn hat munkatárssal. – Ne „szórakoztató” legyen az egyház; bár fontosak a zarándoklatok, ünnepek. Ám ha minden templomba járó ember azt tenné, amit egy hívőnek kellene, elégedettebbek lehetnék mindannyian – összegez a Váci Egyházmegye püspöke.
