Nem árulnak zsákbamacskát az Újszínházban + galéria

Valódi kikapcsolódást nyújt az Újszínház legújabb darabja, Eisemann Mihály és Szilágyi László Zsákbamacska című zenés komédiája, Éry-Kovács András rendezésében, Bátyai Éva, Bánföldi Szilárd, Gregor Bernadett, Almási Sándor, Nemes Wanda, Szakács Tibor, Vass György, Darányi Ádám, Incze Máté és Kéner Gabriella közreműködésével. Eisemann Mihály slágerei számos félreértés, összetévesztés, csel és kaland segítségével idézik fel az 1930-as évek nosztalgikus világát, a szerelem édes és gyötrelmes oldalát.

Eisemann Mihály-Szilágyi László: Zsákbamacska című zenés komédiája az Újszínházban. Fotó: Csudai Sándor

– Jegyezd meg, egy szerelem nálam legfeljebb három napig tarthat! Szombat: ismerkedés, vasárnap: az úgynevezett szerelem, hétfőn: alászolgája! Kedden már akár ne is köszönjön! – vallja a meggyőződéses agglegény, a bonviván Gáti Ervin, aki a darab végére megéli saját tételének teljes cáfolatát. 

– Még nem játszottam ilyen jellegű előadásban, ahol ennyire meg kell mutatnom az énektudásomat, így minden szempontból kihívás volt a szerep számomra – árulta el a karaktert életre keltő Bánföldi Szilárd. – Az énekes-táncos részét nagyon élveztem a munkának, annak ellenére, hogy nem ez a profilom elsősorban – mondta. 

Bánföldi Szilárd és Bátyai Éva. Fotó: Csudai Sándor

A színész a rendezővel való közös munkáról is beszélt. 

Hosszú út volt, mire kibontottuk közösen a darabot. A rendező meghatározta az irányelveket, hogy merre kell haladni a figurának, akit alakítok, aztán hagyta, hogy én alkossam meg. Így megvolt a művészi szabadságom, de azt sem éreztem, hogy nagyon szabadjára lennék engedve. Gáti Ervin habitusát, lelkületét kellett keresnem magamban, és sok azonosságot találtunk közte és köztem, bár vannak olyan jellemvonásai, amelyek nincsenek meg bennem. Összességében tudok a szereppel azonosulni, ez egy szerencsés együttállás. Így tudok igazán természetes lenni. Az a színészi ars poeticám ugyanis, hogy minél természetesebben és önazonosabban adjam át a szerepet 

– tette hozzá. Bánföldi Szilárd a komoly klasszikus darabokat a műfaj miatt szereti, de nagyon üdítőnek találja egy ilyen könnyedebb darabban a játékot. Hangsúlyozta viszont, hogy nagyon sok munka volt ebben a darabban, amíg az ének, a tánc, a zene és a próza összeállt.