Az Arcus Temporum fesztivál inspirációt nyújt a saját életünkhöz

Augusztus 22. és 24. között ismét megnyílik előttünk egy különleges világ a Pannonhalmi Főapátságban, ahol a gregorián dallamok a kortárs zenével, a művészet az imádsággal, az irodalom a csenddel találkozik. Dejcsics Konrád atyával, az Arcus Temporum pannonhalmi művészeti fesztivál igazgatójával a kert jelentőségéről, szimbolikájáról, a különféle programokról és arról is beszélgettünk, hogy a bencés szerzetesközösség spirituális napirendje hogyan hat a látogatókra.

A pannonhalmi főapátság kertje Forrás: Arcus Temporum pannonhalmi művészeti fesztivál

– Mit jelent az idei fesztivál hívószava, a kert az ön olvasatában spirituális, közösségi és kulturális szempontból? És hogyan jelenik meg ez a motívum a 21. Arcus Temporum programjaiban?

Dejcsics Konrád atya szerint az Arcus Temporum vállalt küldetése, hogy meghív a szerzetesközösség élettapasztalatába. Fotó: Havran Zoltán

Csend és zene az Arcus Temporum művészeti fesztiválon

– A kert szó etimológiája a kerítésből, leválasztott térből ered. Ilyen módon ez szimbolikusan jelenti mindazt a védettséget, amit a gondozott, ápolt kert jelent. A kert szó spirituálisan az édenkert képét idézi fel, ahol Isten, ember és a teremtett világ kapcsolata harmonikus. Mintha minden kert ennek az elveszett édennek az újrateremtési kísérlete lenne, vagy adott esetben próbálkozás a természet megszelídítésére.

A kert fogalma spirituálisan a mennyei Jeruzsálemnek a képét is behívja a Jelenések könyvéből, amely szimbolikusan azt mondja el, hogy az emberi kultúra, a civilizáció, a város és az Isten által teremtett természet, a kert szétválaszthatatlanul egymásba fog kapcsolódni a végidőkben. A monostor és a szerzetesközösség a középkor óta ezt a szemléletet igyekszik közvetíteni a saját működéséről és a kertről is: a világnak egy sarkát lehetőleg minél ideálisabban berendezni, ahol közösség, egyén, teremtett világ és Isten tökéletes viszonyban él egymással.

Tíz évvel Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) enciklikája után azt látjuk, hogy a XXI. század egyik központi témája a környezet veszélyeztetettsége. Visszatekintve az elmúlt negyedszázadra és előre tekintve a következő háromnegyed századra, úgy érezzük a szerzetesközösségben, hogy egy lépést tettünk előre a kert tematika választásával. Az idei Arcus Temporumon minden a kert jegyében történik. Az eddigiektől eltérően a kerengőben és az arborétumban is lesznek események, ráadásul az irodalmi és képzőművészeti programunk is ehhez a tematikához kötődik.

– Az Ösvények és átjárók című kiállítás kifejezetten a kerttematikára épül. Ön szerint hogyan tud a képzőművészet a természet és az ember viszonyáról ma érvényesen szólni, különösen egy monostori közegben?

– Az áprilisban megnyílt kiállítás az alkotói folyamaton keresztül mutatja ezt meg: Szikra Renáta kurátorral sokat beszélgettünk erről, ő ezután hívta meg az alkotókat, akik betekintettek a monostor gyűjteményeibe – főleg a XIX. századi természettudományos gyűjteménybe, illetve az arborétummal kapcsolatos XIX. századi naplókba, dokumentációkba – és ezekre válaszul hozták el műveiket.

Az alkotók érzékenyen reagáltak mind a klímaváltozásra, mind a természet veszélyeztetettségére, valamint arra is, hogy a természet és a kert nagy archetípusai a világról való beszédünket, halálhoz való viszonyunkat hogyan határozzák meg.

Gondolok itt például Dezső Tamásnak a világ legöregebb fáiból összeállított glóbuszára, amelynek része a 2023-ban kivágott pannonhalmi millenniumi fenyő is, amely a klímaváltozás következtében pusztult el.

– Az Arcus Temporumon idén is együtt van jelen a művészet és a bencés rend spirituális hagyománya, amely lelki elmélyülésre is hívja a látogatókat. Hogyan tudja ez a két világ egymást erősíteni és gazdagítani?

– A műalkotás befogadásának a csendje előkészít az Isten jelenlétében való elidőzés csendjére. A műalkotások érzékeny témakezelése inspirál bennünket és a lelkünket. A művek úgy jöttek létre, hogy az alkotók szerzetesekkel beszélgettek és XIX. századi bencések kéziratait olvasták, így a szerzetesek világlátása is inspirációs forrásként jelenik meg az alkotásokban.

Richter Sára például szakrális alkotást hozott létre, az ő nyolcméteres vászna a kerengőben van kiállítva és Examen címmel folyamatosan lelkiismeret-vizsgálatra hív. Valahányszor elmegyünk előtte, újraolvassuk azokat a kérdéseket, amiket Szent Ignác feltesz, így ez több mint egy műtárgy – arra késztet, hogy Isten jelenlétében nézzünk szembe a saját életünkkel.

Az Arcus Temporum fesztiválon hangversenyek is várják a látogatókat. Fotó: Hirling Bálint

– Az éjszakai hangverseny újdonságként került be idén a programba. Mit gondol, milyen lelki vagy zenei tapasztalást mélyíthetünk el általa?

– A fesztiválnak vállalt küldetése, hogy meghív a szerzetesközösség élettapasztalatába. A napunkat az imádságok alkalmai rendezik egésszé, Szent Benedek a regulájában sokat ír erről. Hajnalban, este és éjszaka is imádkozunk. Arra gondoltunk, ha nem is az éjszakai istenszolgálatra, de egy éjszakai koncertre meghívjuk a közönséget, mert a természet nem csak nappal természet és az Isten nem csak nappal Isten. Ez a koncert a Boldogasszony-kápolnában lesz este tíz órakor. Az első kompozíció még kint, a kápolna előtt, a természetben csendül fel. A zeneművek is tematizálják az éjszakát: Mendelssohn dalai között is sok éjszakai témájú van, és Jörg Widmannak a Nachtstück című művét is hallhatjuk. Büszkén mondom, hogy a közönségünkre jellemző a kitartás, a virrasztás. Nagyon becsülöm, hogy vállalkoznak velünk erre a kalandra, ahogyan tavaly vállalkoztak a hajnali koncertre is. Várjon Dénes és Simon Izabella ott voltak a tavalyi hajnali koncerten, Dénes játszott is. Ők inspiráltak bennünket arra, hogy idén egy éjszakai koncertet szervezzünk.

– A programok között szerepel még csendmeditáció, labirintusjárás és gyógyító illatokról szóló előadás is. Miért tartják fontosnak, hogy a látogatók különféle tapasztalatokon keresztül kapcsolódjanak a fesztivál üzenetéhez?

Szeretnénk a szerzetesközösség spirituális tapasztalatába meghívni a hozzánk érkező látogatókat. A szerzetesek életéhez hozzátartozik a csendre való törekvés, a szemlélődő ima, a saját életünknek az áttekintése, ahogy a kolostori gyógyító kertkultúra is.

Ezek a tapasztalatok ezer éve jelen vannak Pannonhalma monostorában, és az említett modern gyakorlatok segítségével betekintést engedünk a látogatóknak a monostori hagyományba. Ők pedig inspirációt találnak a saját életükhöz. A hitünkhöz az Istenen gondolkodó agyunk és az Istenre függesztett szívünk mellett hozzátartozik az Isten előtt meghajtott térdünk vagy az Isten jelenlétében elidőzött testünk is.

– A bencés szerzetesközösség imádságos napirendje adja a fesztivál keretét. Hogyan hat ez a spirituális ritmus a látogatókra? Volt olyan visszajelzés, amely megerősítette ennek a jelentőségét?

– Az imádságos napirend nélkül nem volna a fesztivál az, ami, a rendszeresen visszatérő látogatók nagyon számítanak ezekre az alkalmakra, és ne feledjük, hogy a szerzetesközösség imádságai és a vasárnapi latin nyelvű konventmise egy nagyon mély kulturális hagyományban is gyökerezik. Nekem megható az, hogy a fesztivál résztvevői már ott vannak a hajnali imádságon, megismerkednek a zsolozsmáskönyv használatával és meg akarják érteni, hogy miből áll a bencések istenszolgálata.