Királyi vadászat az Újszínházban + képgaléria

Ha egy darab mozzanatai napokon keresztül újra és újra eszünkbe jutnak, arcok, képek, mozdulatok törnek elő, elmondhatjuk, hogy igazi katarzist éltünk át. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem Hernádi Gyula Királyi vadászat című drámájának megtekintése után, melynek bemutatóját pénteken tartották az Újszínházban. A Bubik István Stúdiószínpad intim terében egy különleges hangulatú, cselekményes és intellektuális kalandban volt részünk Nagy Viktor kiváló rendezésében. A darab egy történelmi krimi, amelyben az író eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha másként alakítja az eseményeket egy titkos társaság, mint ahogyan azok a valóságban történtek.

Újszínház Hernádi Gyula: Gróf Erdődy Pál: Viczián Ottó IV: Károly/Schrei György: Almási Sándor Zita királyné/Aldobói Éva: Koncz Andrea Díszlettervező és rendező: Nagy Viktor Fotó: Teknős Miklós

Különleges rendezői bravúr a darabnak az az eleme, amikor mesterkélten  játszanak egymásnak a hasonmások és operaáriákban nyilvánulnak meg, zenészek kíséretében. 

Az alteregók azonban olyan jól belejönnek az alakításba, hogy nem akarnak többé engedelmes bábok maradni. Látjuk a lázadásukat, amelyben nemcsak az őket manipuláló főnöküktől, Erdődytől akarnak elszakadni, hanem igazán királyok akarnak lenni, mindenki feletti uralommal.

 Erdődyvel természetesen nem bírnak el, az eredmény pedig a történelemkönyvből már ismert eseménysorozat: az 1921-es királypuccs, a budaörsi csata, majd a száműzetés. A darab végén a gróf meg akar szabadulni az immár fölöslegessé vált alteregóktól, ezért Károlyt az ő emberei is elkísérik a száműzetésbe, hogy a megfelelő pillanatban eltegyék láb alól.

Borítókép: Jelenet a színdarabból (Teknős Miklós)