Fiatal színészek királyi szerepben

Egy klasszikus királydrámát játszik az Újszínház a magyar történelem egyik legizgalmasabb időszakából, a Hunyadi-ház utódlásának idejéből. Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak című darabja Csiszár Imre értelmezésé­ben izgalmas történelemlecke. Az Újszínház népszerű színművészei mellett a társulat legifjabb generációjának tagjai is megmutatják tehetségüket a darabban. A fiatal színészek számára komoly iskola volt a próbafolyamat. Erről, a színészi alakításról és az Újszínház társulatáról beszélgettünk a két fiatal főszereplővel, Bánföldi Szilárddal és Kazári Andrással.

Áprilisban két alkalommal is – 9-én és 10-én – műsorra tűzik a darabot az Újszínházban. Czillei Ulrik osztrák gróf és Hunyadi János két fia, László és Mátyás küzdelme áll a középpontban. Czillei Ulrik unokaöccsét, az erélytelen kamasz királyt,
V. Lászlót nőkkel és alkohollal zülleszti, és elérkezettnek látja az időt, hogy leszámoljon a túlságosan megerősödött Hunyadi-párttal. Szövetkezik a törökkel, akiket az utolsó végvár, Nándorfehérvár ellen küld. A terv nem sikerül, Hunyadi János diadalmasan győz, de pestisben meghal. Ebben az időszakban játszódik a mű.

Bánföldi Szilárd a kamasz király V. László, Kazári András a tizenéves Mátyás szerepét kapta.

A két fiatal színész életében több párhuzam van. Mindketten gyerekként ismerkedtek meg a színjátszással, mindketten Kaposváron végeztek a színművészeti egyetemen, Eperjes Károly osztályában. Az Újszínházban voltak gyakorlaton egyetemi éveik alatt, ide szerződtek, és kivá­lóan megállják a helyüket mindketten. Megkerülhetetlen a kérdés, hogy érzik itt magukat, befogadta-e őket a színtársulat. – Alapvetően igazi közösségi embernek tartom magam – kezdte Kazári András. – Ott érzem jól magam, ahol összetartó a közösség. Arra határozottan emlékszem, hogy egyetemistaként, amikor gyakorlaton voltam itt, ez volt az egyik olyan színház, ahol a büfében nem kellett szoronganom, hogy szólítom meg a társulat tagjait. Ők jöttek oda hozzám, bemutatkoztak, felajánlották a segítségüket, szívélyes légkör fogadott. Aztán be is igazolódott, hogy itt tényleg nagyon összetartó a társulat.
 

– Kezdettől fogva befogadtak – vette át a szót Bánföldi Szilárd. – Jó az össz­hang, nagyon családias a színház, és szakmailag is minőségi produk­ciók születnek. Az idősebb kollégákhoz szakmai kérdésekkel is fordulhatunk.
A darab rendezője Csiszár Imre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes és kiváló művész. A fiatal színészek szívesen válaszoltak a kérdésre, hogy milyen volt a próba a klasszikus értékeket valló rendezővel.
– Nagyon vártam, hogy dolgozhassam vele – mondta határozottan Kazári András. – Csiszár Imréről tudni kell, hogy nagyon keménykezű rendező, pontosan tudja, mit akar. Határozottan értésünkre adja, hogy mit szeretne látni. Az egész próbafolyamat során nem lehetett tőle olyat kérdezni, amire ne tudná a választ. Ez ad egyfajta biztonságérzetet a munkában, hogy van egy olyan hajóskapitány, aki tudja, mit akar. A másik, ami nagyon tetszett, hogy nem formailag akar megteremteni mindent. Bármit hozhatunk ötletként, csak a szituációban igaz legyen. Mindig a jelenetek igazságát és emberségét keresi. Rengeteget tanultam tőle –mondta.
 

Bánföldi Szilárd V. László szerepében          Fotó: Újszínház

Bánföldi Szilárd már dolgozott a rendezővel Zilahy Lajos Fatornyok című színművében. – Most is éles irányokat adott abban, hogy el tudjak indulni az úton – árulta el a művész. – Határozottan meg tudja fogalmazni, amit látni szeretne, és ahogyan ezek a figurák működnek és viszonyulnak egymáshoz és a nagyvilághoz. Érzékletesen le tudta bontani és megértette velem az irányokat. Részletesen analizált, ami nagyon fontos szempont. Azzal nagyon tudok azonosulni, ha ilyen részletesen elemezzük a szerep szándékait, motivációját – sorolta a színész.
Bánföldi Szilárd kiválóan játssza a gyermekkirály gyenge, manipulálható, együgyű alakját, hedonista életvitelét. – Nagyszerűen éreztem magam a szerepben, mert sok munka volt benne. Szeretem az ilyen helyzeteket, amelyek kiszakítanak a komfortzónámból. Ez a legszebb talán ebben a hivatásban, hogy egymástól nagyon különböző karaktereket tudunk megformálni. Azt keresem a szerepekben, aki én is vagyok. Lehet, hogy valamelyiknél nagyon mélyre kell nyúlni, pél­dául ­­V. László esetében. Távol áll tőlem, hogy egy nagyon dacos gyereket kell megjeleníteni, aki hisztis és felelősségmentesen éli az életét. Döntenek helyette, ő mondja ki a végszót, de azt is a szájába adják. Csak az alkohol és a nők mámorában él. Számomra nagyon izgalmas eljátszani a gyermekkirály eleve szétcsúszott, instabil személyiségét, aki teljesen elveszíti önmagát és egyetlen bizalmasát. Nem pozitív szerep, és ez különösen tetszik, mert szakmailag tapasztalatot jelent – mondta mosolyogva. A szintén kamaszkorú Mátyás
V. Lászlóval szemben művelt és határozott, ám túlzottan heves természete és szexuális vágyai miatt láthatóan még nem érett meg a királyi trónra. – Nem játszottam még történelmi darabban, nagy élmény – mondta Kazári András. – Féltem tőle, féltem a klasszikus szövegtől, de szeretem csinálni. A rendezőnek kifejezett koncepciója volt, hogy a gyerek Mátyást kell eljátszanom. Hunyadi Mátyásról leginkább az igazságos uralkodó szerepé­ben emlékezik meg a közvélemény. A bennünk élő Mátyás-kép itt nem volt használható, így a saját kamaszkoromból merítettem a megformálásában. Ezért volt számomra izgalmas eljátszani a heves Mátyást, aki felfigyel a női test szépségére és vágyik az erotikára – összegezte a színész.

Borítókép: Gregor Bernadett és Kazári András a darab egyik jelenetében (Fotó: Újszínház)