Mindez a művészetben a reneszánsszal kezdett változni, amikor Isten helyett fokozatosan az ember kerül a középpontba, a művész személye és gondolatai válnak fontossá. – Ez azóta is tart, és mostanra már nagyon kritikus formákat öltött. Az öntudat teljes mértékben eluralt mindent – fogalmaz a művész, aki saját elmondása szerint megpróbált visszatérni a régi szemléletmódhoz szakmai és lelki értelemben egyaránt. Mint mondja, nemcsak a saját maga jóérzésére festette a képeket, hanem a magyar nemzetnek.
Ilyenkor, húsvét előtt az lenne minden ember feladata, hogy megtisztuljon, s nemcsak fizikai értelemben vagy a környezetében, hanem leginkább belül, a lelkében. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükség van az önvizsgálatra, amelyhez nagymértékben képes hozzájárulni a művészet, főleg, ha a témája nem más, mint az emberiségért tett legnagyobb áldozat és a megváltáshoz vezető emberi, fizikai, lelki szenvedéstörténet.
Ahogy a művész fogalmaz, a krisztusi kálvária saját sérelmeinken segít felülemelkedni. A mindenkori hit nem az ember ellenére való és az életét nehezíti meg, hanem segíti a családban, a munkában, a társadalomban, a nemzetben, a kozmoszban való helyének megtalálását. E hit példázata a passió is, és ha ebben elmerül valaki, és elgondolkozik, akkor előrébb juthat, mert a hit nem gátol, hanem segít.
Molnár János Passió című kiállítása április 8-ig megtekinthető a Pasaréti Közösségi Házban.
Borítókép: Molnár János (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!