– A túltolt LMBTQ-propaganda hatására mára emberek tömegeinek van hányingere a szivárványtól. Miről szól ez az egész? Kinek lehet érdeke, hogy a csapból is ez folyjék és miért? Mi az LMBTQ-lobbi valódi célja?
– Egy olyan politikai jelenségről beszélünk, amelynek még a saját, előretolt katonái sem tudják, hogy pontosan milyen ügyért harcolnak. Ez a modern kori ideológia ugyanis az emberek jólelkűségére apellál: arra, hogy a többség szeretne a jó oldalon, egy jó ügyért küzdeni.
Hogyan tudják hát mindezt megcsinálni a kapitalista világ valódi vezetői?
A városba kényszerített emberek többségének az élete nagyon sivár és mesterséges. Teljesen kiszolgáltatottak a munkahelyeiknek, a multinacionális cégek által uralt gazdaságnak. Nincs semmi a saját kezükben, nincs lehetőségük befolyást gyakorolni saját életük felett, emiatt konzervharcokat kell kínálni nekik. Az ő életük ugyanis akkor nyerhet értelmet, ha részt tudnak venni küzdelmekben, ahol egy morális szempontból látszólag jó ügyet tudnak képviselni.
Egy ilyen konzervigazság például a társadalmi egyenlőség kommunista ideálja is. Ki nem szeretné, hogy megszűnjön az igazságtalanság a világban? Ezen ügy szószólói azt mondják, hogy egyenlőség csak osztályharcok árán – elnyomó és elnyomott között – jöhet létre. Ez a harc azonban kontraproduktív, aki felül erre a vonatra, azt csúnyán átverik: másképp ugyanis talán nem is tudnánk erősebb feszültséget generálni társadalmi csoportok között, mint ezzel a logikával. Ám pont ez a cél. Ebben a harcban
nem a gyakorlati kérdések megoldása a lényeg, hanem az állandó osztályharc generálása és fenntartása.
Mint mondják, a férfiak el akarják nyomni a nőket, az öregek a fiatalokat, és fordítva, a fehérek a feketéket, a heteroszexuálisok a többi szexuális kisebbséget. Elfárasztják, erőszakot követnek el a civileken, a politikumon. Állandó, de távoli, neomarxista reményt keltenek az emberekben, hogy lám: még mindig nincs vége a harcnak, a következő harc lesz a végső. És a mesterséges harcokat állandó háborúvá teszik. Közöttünk.
Legyél fogyasztó, mindent megkapsz, csak valódi dolgokon ne gondolkodj.
A valódi értékekért nem szabad kiállni a mai világban, mert az józan, értelmes és természetes jót követelő embert szül. A vallásod melletti kiállás ciki, mondják ők. A család nem érték szerintük. Ha kiállunk nemzetünk érdekei mellett, akkor kirekesztőek vagyunk. Az összes természetes identitás tartalmát úgy mutatják be, mintha az gonosz lenne, egy adott kisebbség kirekesztését szolgálná. Ez a jelenség ma ott tart Egyesült Államokban, hogy ha valaki az egészség mellett áll ki, az megkaphatja, hogy sértegeti a nem egészséges embereket. Beteg világot élünk.
– Nem is cél, hogy valós megoldásokat találjanak ezekre a társadalmi kérdésekre?
– A pride sem arról szól valójában, hogy jogokért vonulnak utcára az emberek. Ha normális ruhában tennék meg mindezt, akkor senki nem lázadozna ellenük. Az, hogy ők rikító rózsaszín kamionokon üvöltve, szíjakban, félmeztelenül, egymást pórázon vezetve demonstrálnak, az valójában mesterséges provokáció.
Azért csinálják így szerte az egész világon, hogy mindenhol megszülethessen az a sok megbotránkoztató, ezzel egyet nem értő vélemény. Az esemény alatt és után a médiában meg tudják mutatni, hogy továbbra sem élünk ideális világot, ugyanis a társadalom nem elfogadó, kirekeszt egy kisebbségi réteget. A párizsi olimpia erre egy példátlan alkalom volt. Minden a nemzetközi osztályharc intézményeinek támogatásáról szól. Ebben rengeteg pénz van. Mi meg a vakon vezetett áldozatai vagyunk.
– Jól értem, hogy ez tulajdonképpen egyfajta hatalomtechnikai eszköz?
– A városi tömegek pacifikálása, lecsendesítése az első számú cél. A konzervharc azért szükséges, hogy az emberek ne vegyék észre:
mindenben ki vannak szolgáltatva a multinacionális cégeknek, és soha nem lesz lehetőségük tenni azért, hogy érdemben jobb legyen az életük.
Fontos, hogy el se gondolkodjanak az emberek azon, hogy valójában miért is kellene küzdeniük. Miért érzik rosszul magukat? Mi az oka annak, hogy rengeteg fájdalomcsillapítót, antidepresszánst vagy kábítószert fogyasztanak? Ez az egész arról szól, hogy az embereket félrevezetve, távoli reményt keltve belenyugtassák a fogyasztói társadalom darálójába. Rengeteg pénz van a kiszolgáltatott emberek vakon tartásában.
– Ilyen könnyű lenne megvezetni bennünket a XXI. században?
– Az ember elszakadt a természettől, elszakadt a múltjától. Egyes influenszerek – akik már-már bálványként funkcionálnak ebben a misztikus világban – tálcán, egyfajta konzervként kínálják számukra a megmásított múltat. Ez alapján rajzolják fel a valódi múlttól elszakító, egyszer majd bekövetkező, kreált jövőképet.
Ráadásul a tudomány is átveri az embert, ugyanis ezt a rendszert a társadalomtudósok is szolgai módon éltetik.
Megpróbálják tudományosan alátámasztani ezt a mesterséges vonalat. Közben a tudatipar, a filmvilág is beleáll ebbe. Egy komplex rendszer dolgozik az emberek sötétben tartásán. Vegyük észre, nem a konzervatív és a liberális politikai eszme küzd egymással, hanem a természetes és a mesterséges, ránk erőltetett világ!
– Térjünk vissza a normalitás talajára. Erdélyből, Csíkszeredáról származik. Miben különbözött akkor a férfi-női viszony a maitól?
– Régen a férfi és a nő munkája kielégítette egymást. Az udvaron nehéz fizikai munkát végző férfit meg kellett etetni, amikor bement a házba. Mosni kellett rá. A könnyebb fizikai munkát végző nő nem vagy nehezen boldogult a nehéz fizikai munkát végző férfi nélkül, de a férfi sem igazán tudott meglenni a nő munkái nélkül. Szimbiózisban kellett élni.
Addig volt minden rendben a férfiak és a nők között, amíg fel sem merült, hogy mi az a férfi, mi az a nő, mi az a család.
Ezek alapvető, egyértelmű, természetes fogalmak, tények voltak. Nyugat-Európában vagy az USA-ban ezt a kérdést mára azonban annyira átpolitizálták, hogy sokan úgy vélik: a család a potenciális erőszak, a megszürkülés, a leromlás, karrier és pénznélküliség forrása. Illetve az állandóan változó, felnőttek és gyermekek, változó intenzitású, átmeneti közösségének bármilyen formája család. Ilyen mértékben képesek átmosni egy-egy fogalom tartalmát.
Csak a család nehézségeivel kampányolnak.
A vállalkozás, a munka, a tudományos, művészeti vagy sportteljesítmények nehézségeivel nem riogatnak? Ha valaki bemutatná, hogy például Karikó Katalinnak mennyi nehézsége volt a karrierje során, vagy ha folyton azzal kampányolnának, hogy Szoboszlai Dominik mennyit szenvedett gyermekkorában azért, hogy ma a Liverpoolban játsszon, akkor lehet, hogy másképp állnánk hozzá minden nehézséghez, pedig anélkül semmilyen siker nincs.
A család, a férfi, a nő, a természetes alapfogalmak eszmei háttere szándékos rombolás alatt vannak.
Helyette viszont nem adnak semmit, a romokat tartják az új rendszer győzelmének. Hogy ne legyen, amit célul tűzni. Ez óriási változás az én gyermekkorom óta. Akkoriban mindenkinek egyértelmű volt, kik a férfiak, kik a nők, hogy kölcsönös tisztelet, udvariasság van. Az erőszakos embereket pedig minden normális közösségben elítélték. Az agresszió azonban sohasem volt férfias viselkedés. A tehetetlen, gyenge férfi az agresszív. A társadalom természetes immunrendszere önszabályozással kezelte a problémákat.
– Ha a cégvezetők fejével gondolkodunk, akkor ez sem logikus. Ha nincs család, akkor nincs gyerek, így nincs munkaerő sem… Ha migráció van, nincs biztonság, megint nem úgy működik a gazdaság…
– A demográfiai kérdés leginkább a Nyugatot, Európát és Japánt sújtja. Ázsia, Afrika, Dél-Amerika java részén ez nem olyan nagy gond. Van olyan elmélet, amely szerint az emberiség létszámát drasztikusan csökkenteni kell, akár mesterséges beavatkozással is.
Miért pont a legiskolázottabb, legműveltebb területeken zajlik ez a családellenes kampány? Miért jó, ha emelkednek a demográfiai mutatók ott, ahol nincs étel, nincs lehetőség, nincs nemzedékeken átívelő kultúra arról, hogy hogyan lehet felemelkedni?
Minden afelé mutat a világban, hogy egy olyan mesterséges gazdasági fordulatot akarnak létrehozni a világban, ahol a nyugati, tanult emberekre egyáltalán nem lesz szükség. Európa különös gazdasági, társadalmi, demográfiai támadás alatt áll. A saját megválasztott vezetői olyan erőkkel kooperálnak és kollaborálnak, amelyeknek valamiért fontos, hogy tönkremenjen a gazdaság, a mezőgazdaság, minden, ami természetes. Szüntessük be a természetes közösségeket, és teljes elidegenedést hozzunk létre.
A művelt közösségek gondolkodnak és ellenállnak.
Az USA-ra a látszat ellenére (a metropoliszokat leszámítva) nem tudtak akkora hatást gyakorolni ezek az erők, mint Európára. ezen közösségek utolsó esélye a mostani amerikai elnökválasztás. Az Európai Unió jelen pillanatban is az USA gyarmati kiszolgálója. Egyfajta ütközőzóna az USA és Oroszország meg Kína között. Európát emellett délről támadja az afrikai demográfiai expanzió. Fel kell kötni a gatyánkat erősen a következő évtizedekben.
– A férfiak és a nők versenyeztetése mintha gyenge férfiakat és erős nőket hozna létre. Pedig a nőnek azért csak szüksége van arra, hogy egy erős férfi, egy biztos támasz legyen mellette, de a férfi is vágyik egy szeretetet adó, a házból otthont varázsló nőre… Végső soron a férfiak és a nők is boldogtalanok lesznek a helyzetből adódóan?
– Abszolút. A férfiképet teljesen összetörték, a férfiakat csak negatív dolgokkal azonosítja a tudomány, a média, a kultúra. A férfi az potenciális erőszaktevő, kisajátító, agresszív, buta, antitalentum – sugallják felénk. Mindent a nők oldanak meg, aztán ez kivetül a mindennapi életünkre is. A legyártott kép azt üzeni, hogy ez lesz jó a nőnek. Valójában azonban a nőnek semmi nem rosszabb, mint ez. Nincs kire számítani, nem tud kire felnézni, nem tud kivel együttműködni. A férfiaknak valójában meg kell felelniük a teherbírás, a felelősségvállalás, a szolgálat azon kombinációjának, amellyel hozzá tudnak tenni az életet szolgáló, nőkkel való közös világhoz.
Az életet szolgálja, hogy tisztelem, becsülöm a feleségem, közben pedig példát mutatok, a gyermekeim is tisztelnek. És rendületlenül, állhatatosan szolgálom – nem a gazdaságot, hanem a megélhetésen keresztül – az életet. Férfiként!
A férfiak általános degradálása és pacifikálása nőellenes kampány is. Ma már csak a sok pénzt kereső, vezető, utazgató, ultrasikeres nőket állítanak példaképnek. Ezekhez képest a nők java része csak is sikertelen lehet. Mindenki vesztesnek fogja érezni magát. A hölgyeknek ráadásul az otthonukban is sikertelenséget okoznak, ugyanis esetlen férfiakkal próbálnak valamiféle fajta szövetséget kötni, de ez általában nem sikerül. Számtalan ponton rombolják a férfiak és a nők önképét is amiben mindenki áldozat. Egy vesztes, roncstársadalmat hoznak létre.
Egy nő nem tud férfit faragni a nőből, mert akkor az anyjává válik.
A férfiak kezében van a megoldás. A férfiak megerősödésének ma csak tudatos, szándékos útja van. Egy jó férfikép kell, ez pedig az erőt az élet szolgálatába állító férfi képe. Meg kell erősödni terhelhetőségben, a felelősségvállalásban, az erkölcsi értékek képviseletében és minden olyan dologban, amely az élet továbbadását szolgálja. A fejekben kell változtatni, ez később lecsorog az ember életébe is.
– Ha a házasságra úgy tekintünk, mint egy intézményre: ideális esetben mi a férfi és mi a nő szerepe ebben a szövetségben? Léteznek-e férfi- és női szerepek?
– Ideális szerep nincs. A legfontosabb, hogy tisztázzuk magát a célt. A férfi és a nő az élet továbbadására szövetkezik. Akik előtérbe tudják mindezt helyezni, azoknak a munkahely, az egészségmegtartás, a helyes erkölcsi magatartás is az élet eszköze lesz.
A cselekvés motorja a miért. Ha meg van a válasz a miértre, akkor minden hogyanra automatikusan választ találunk a saját életkörülményeinknek megfelelően.
Az élet értelme pedig az élet magas mérce szerinti továbbadása, amihez egy pár kell. Nem olyan világ lesz, amilyen technológiákat, infrastruktúrát, gazdaságot ma létrehozunk, hanem olyan, amilyen gyermeket nevelünk. Számtalan gazdag ember válaszolta azt újságírói kérdésekre öregkorában, hogy a milliárdjai, a karrierje nem érne semmit, ha nem lenne családja. A természetes élet szolgálata minden erőfeszítésért kárpótol, a mesterséges világ meg természetellenes erőszak. Az élet továbbadása belénk van kódolva. Kár küzdeni ellene, utat fog törni minden időben!
