Pálinger Katalin drámája nélkül aligha nyer érmet Magyarország

Csütörtökön a magyar női kézilabda-válogatott győzelmével kezdődött el Hollandiában az idei világbajnokság. A Szenegál elleni siker tehát megadhatja az alapot egy jó szerepléshez. Mi viszont továbbra is a múltra és a szépre emlékezünk. Húsz évvel ezelőtt, 2005-ben Oroszország rendezte meg a sportág női világbajnokságát, amely a magyarok számára is hozott néhány elképesztő momentumot, elsősorban Pálinger Katalin jóvoltából.

Ha nincs a magyar kapuban Pálinger Katalin, Magyarország aligha nyer bronzérmet a 2005-ös világbajnokságon Fotó: ATTILA KISBENEDEK Forrás: AFP

Egy évvel a csalódást hozó athéni olimpiai szereplés után már nem Mocsai Lajos, hanem Németh András ült a magyar női kézilabda-válogatott kispadján. A 2005-ös világbajnokságot az oroszországi Szentpéterváron rendezték meg. Az oroszok egyetlen városban bonyolították le az eseményt. December volt, dermesztően hideg. Az Ermitázsban harisnyás gyezsurnaják szúrós szemmel nézegették a látogatókat. Az Auróra cirkáló mozdulatlanságba dermedt a kikötőben. A magyar csapat pedig két könnyű győzelemmel (Ausztrália és Angola ellen) kezdte meg a világbajnokságot. Ez a két összecsapás csak bemelegítés volt Pálinger Katalin számára.

Pálinger Katalin volt a 2005-ös női kézilabda-világbajnokság egyik magyar hőse
Fotó: PHILIPPE HUGUEN / AFP

Szlovénia megtanulta Pálinger Katalin nevét

A harmadik csoportmérkőzés előtt sem éreztünk veszélyt. Jó, Szlovénia más kategóriába tartozott, mint a szerencsétlen, 57-9-re kivégzett ausztrál válogatott. Pedig nem ártott volna az óvatosság. 

Bár a szlovén válogatott a sportág addigi világeseményein nem sok vizet zavart, a Krim Ljubljana 2001-ben és 2003-ban is megnyerte a Bajnokok Ligáját. 

Aztán Szentpéterváron azzal sokkoltak mindenkit, hogy az első csoportmeccsükön 42-35-re legyőzték a sokkal esélyesebbnek vélt Dél-Koreát.

Négy nagy sztárja volt az akkori szlovén válogatottnak. Anja Freser, Tatjana Oder, Natalia Derepasko és Deja Doler. Ez a négy klasszis Korea ellen 38 gólt dobott. A 42-ből. Erre mi történt a magyarok elleni meccs első 30 percében? A rettegett Derepasko mindössze egyszer vette be Pálinger Katalin kapuját. Ennek ellenére Szlovénia a szünetben 14-11-re vezetett.

A meccs:

Női kézilabda-világbajnokság, 2005, Szentpétervár
Magyarország–Szlovénia 27-27 (11-14)
Szentpétervár. 100 néző. Vezette: Olsen, Pedersen (dánok)

Magyarország: Pálinger – Balogh B. 6, Mehlmann 2/1, Görbicz 7/2, Borbás, Tóth T. 4, Vérten. Csere: Kindl 1, Ferling 2, Kenyeres 1, Siti E. 4, Szűcs G. Szövetségi kapitány: Németh András.
Szlovénia: Stefanisin – Dercar 3, Freser 1, Pus 2, Doler 6, Kurent, Oder 7. Csere: Gorski (kapus), Derepasko 7/2, Hrnjic 1, Potocnik. Szövetségi kapitány: Robert Begus.
Kiállítások: 14, illetve 12 perc.
Hétméteresek: 4/3, illetve 5/3.

A magyar csapatnak ez volt az első komoly mérkőzése ezen a világbajnokságon. A lelátón azon tanakodtunk, mi lesz, ha kikapunk? Ekkor még hátra volt a csoportban a Dél-Korea és a Norvégia elleni összecsapás is. A gyengébb játékra nem volt magyarázat. Igaz, a szlovénok követő emberfogással őrizték az akkor már a világklasszisok sorába emelkedett Görbicz Anitát, de erre számítani lehetett. A többiek viszont leblokkoltak, mintha mindenki a másiktól várta volna a csodát.

A második félidő 16. percében, azaz kevesebb, mint negyedórával a lefújás előtt a szlovénok 23-18-ra vezettek. Ekkor Németh András Siti Esztert küldte be a pályára. Ez a húzás – mint később kiderült – nyerőnek bizonyult. Bár a csere után a Koppenhágában játszó magyar lány néhány lövést elhibázott, nem sokkal később mégis ő lett a magyar csapat egyik hőse. Négy gólt dobott, ha ő nincs, ez a meccs alighanem szlovén győzelemmel végződik.

Úristen, mit művelt a magyar kapus

A másik hős Pálinger Katalin volt. Elég, ha csak a meccs utolsó öt percét idézzük fel, ez többet mond minden szónál. Az 55. percben a második félidőre teljesen magára találó és hat gólt szóró Derepasko végezhetett el hétméterest. Pálinger Katalin azonban kivédte ezt a szlovén büntetőt. Hatvan másodperccel a befejezés előtt – döntetlen állásnál – megfogta Derepasko közeli lövését. Ekkor a győzelemért támadott a magyar csapat, amely a találkozó folyamán egyetlen egyszer, 10-9-re vezetett. A két dán bíró azonban úgy gondolta, belenyúl a meccsbe. Passzív játék miatt elvették a labdát, jöhetett Szlovénia. 

Tóth Tímea (fehérben) a 2005-ös női kézilabda-világbajnokságon
Fotó: MLADEN ANTONOV / AFP

Addig járatták a labdát, amíg kiharcoltak egy büntetőt, amely már az időntúli hétméteresek számát gyarapította ezen a világbajnokságon. Derepasko nem mert odaállni, félt Pálingertől. Oder ezen a meccsen hét gólt dobott, nagy önbizalommal érkezett a letett labdához. Hiába. 

Oder időntúli hetesét ugyanis Pálinger Katalin kivédte, így maradt a 27-27-es döntetlen,

amit a mérkőzésen látottak alapján akkor is sikerként kellett elkönyvelnünk, ha előzetesen nem erre számítottunk.

Pálinger nyakában csüngött az egész csapat, csak Németh András edző dohogott egy sort, mert nem volt elégedett a látottakkal. Hogy egy ilyen sorsfordító momentum mit tud tenni egy-egy csapattal, arra később derült fény. A magyarok a következő fordulóban 13 góllal, 42-29-re legyőzték Dél-Koreát, Szlovénia viszont kikapott a norvégoktól. Attól a norvég csapattól, amely – általános döbbenetre – nem jutott ki az athéni olimpiára. 

A szlovénok ettől még továbbjuthattak volna, de az utolsó csoportmeccsen robbant a bomba: Angola 28-27-re legyőzte őket.

Mi meg folytattuk a csodát, mert az utolsó csoportmérkőzésen 20-18-ra megvertük azt a norvég csapatot, amely egy évvel korábban, a budapesti Európa-bajnokság elődöntőjében 44-29-re tépte szét a magyar csapatot. 

Újabb hősköltemény Norvégia ellen

Húsz év telt már el 2005 óta, de a két évtizede lejátszott magyar-norvég ütközet északi főhőse a kapus, Katrine Lunde volt. Legalábbis az első félidőben, amikor lehúzta a rolót. Lunde azóta sem vonult vissza, most éppen a németországi világbajnokságon azon ügyködik, hogy újra aranyérmes legyen. Csakhogy ez a szentpétervári meccs mégsem Lunde, hanem Pálinger Katalin hőskölteménye lett. A magyar válogatott kapusa Norvégia ellen három büntetőt védett ki, ezzel törve össze a skandinávok álmait. 

A zöld mezes norvég kapus, Katrine Lunde és Görbicz Anita a 2005-ös női kézilabda-világbajnokságon
Fotó: MAXIM MARMUR / AFP

Egyszerre más színben láttuk a világot. Tudtuk, hogy a középdöntőben két könnyebb meccs jön. Az első, a horvátok elleni volt. Hogy ezt miként nyertük meg egy góllal, 27-26-ra, azt ne e cikk szerzőjétől kérdezzék. A 45. percben még Horvátország vezetett kettővel. A magyar ziccerek sorra maradtak ki. Az addig kiválóan védő Pálinger Katalint le kellett hozni, helyére Sugár Tímea érkezett a kapuba. A végjáték egyenlő állásnál kezdődött. Két és fél perccel a vége előtt még mindig a horvátok vezettek, innen azonban mi jöttünk. Előbb Mehlmann Ibolya, majd Balogh Beatrix szerzett gólt, Balogh ejtése pedig a 27-26-os magyar győzelmet jelentette. 

Ezzel a diadallal el is dőlt, hogy Magyarország bejutott a legjobb négy közé. 

A hollandok és a házigazda oroszok elleni további két középdöntőnek ebből a szempontból már nem volt jelentősége. A hollandokat megvertük, az oroszoktól kikaptunk. Meg a románoktól is, s ez a vereség jelentette a búcsút az aranyálmoktól.

Csodálatosan csillogó vb-bronzérem

Ám a magyar csapat még egyszer összeszedte magát, a bronzmérkőzésen, amelyen 27-24-re legyőzte Dániát. A nagy diadal után mindenki boldogan (és joggal) ünnepelt, miközben azt hittük, hogy ez a vb-bronz jelenti majd az alapját a közeli jövő nagy sikereinek. Ez azonban csak részben valósult meg. 

A vb-bronzérmes magyar női kézilabda-válogatott a 2005-ös világbajnokságon
Fotó: MLADEN ANTONOV / AFP

Azt pedig ma felettébb különös leírni, hogy a 2005-ös szentpétervári vb óta a magyar női kézilabda-válogatott egyszer sem jutott be világbajnokságon a legjobb négy közé, egyszer sem szerzett érmet. Ebből a szempontból ez az oroszországi világbajnokság nem valaminek a kezdete, hanem egy korszak lezárása volt.