Nem néz ki többnek hetvennél, pedig majdnem kilencven – mondja egy huszonéves srác, akit épp most vert meg Bici néni, azaz vitéz Sinka Brigitta sakkmesternő a Városliget napozódombjának szomszédságában. Szó, ami szó, ritkán látni vesztest ilyen tiszta, csodálattól ragyogó szemmel a legyőzője után nézni.
„Elbűvölt, na! Ez az igazság. Olyan, mintha a nagymamám lenne, csak közben egy profi játékos, aki fejben szerintem leragadt úgy harmincnál-negyvennél, és azóta csak a teste öregszik!”
Bici néni tényleg az ellentéte szinte mindennek, amit egy idős, nyugdíjas asszonyról gondolunk. A fürgeségét még csak-csak megérti az ember: úgy sasszézik egyik táblától a másikig, ahogy más egy tálca édességgel az unokái és dédunokái között. Rendben.
Ám Sinka Brigitta mindeközben négy-öt vagy talán még annál is több (sakk) lépéssel jár partnerei előtt, akik rendszerint mosolyogva veszik tudomásul: „a fenébe, ez az öreglány már megint lefőzött!” Hiába, több mint nyolcvan év tapasztalatával nehéz versenyezni. A nyolcvanhét esztendős Bici néni ugyanis előbb tanult meg sakkozni, mint írni és olvasni. Gyermekéveit Békésszentandrás közelében, egy tanyán töltötte. A 20-as, 30-as években efféle környezetben még a rádió is ritkaságszámba ment. Ha édesapja szenvedélyes kártyás lett volna, Sinka Brigittát talán a ferbli királynőjeként ismernénk most, ám atyja a sakkért rajongott, hát ennek a fortélyait leste el tőle a lánya is. Később tudatosan fejlesztette magát.
Helyi, majd azután országos bajnokságokon mérette meg magát, de a rangos nemzetközi versenyekről sem hiányzott. Eredményei alapján beválogatták az olimpiai csapatba is. Pályája során alkalma nyílott egy asztalhoz ülni Bobby Fischerrel, Borisz Szpasszkijjal és Mihail Tallal, de úgy tűnik, igazi küldetésének a gyermekek nevelése, fejlesztése bizonyult: ezrekkel ismertette és szerettette meg a sakkot a múlt század második felében.
Habár a játékot sohasem hagyta abba, a nyugdíjazását követően szereplései ritkábbá váltak, agyvérzései pedig hosszabb-rövidebb idejű pihenőre kényszerítették. 2008 körül viszont új lendületet vett, s elhatározta: folytatja a szimultán, tehát az egy időben több ellenfél ellen játszott meccseket. Akkor körülbelül kilencezer játék volt a háta mögött, a kitűzött cél pedig a tízezer parti elérése. Amikor ez sikerült, 8618 igazolt győzelemmel, 922 döntetlennel és 464 vereséggel a háta mögött arra jutott, hogy nincs más hátra, mint előre: meg kell dönteni a kubai José Raúl Capablanca 13 545-ös – amúgy soha nem hitelesített – világrekordját.
A vállalkozást végül a Telekom is fölkarolta, s miután megtanították Bici nénit a táblagépek kezelésére, interneten szerveztek neki szimultán versenyeket. Emellett azonban az élő játékkal sem hagyott fel. Legutóbb a 2015-ös Gyerekszigeten, valamint most a hét végén, a Városligetben játszott a mester, s vasárnap délutánra el is érte a célját.
Vitéz Sinka Brigitta egyébként édesapja örököseként 2006-ban nyert felvételt a Vitézi Rendbe. Életművét számos alkalommal elismerték már. Az államfő például 2013-ban a Magyarország Köztársasági Elnökének Díszoklevele Éremmel, a nemzeti erőforrás minisztere pedig 2012-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Ugyanebben az évben Békésszentandráson díszpolgárrá avatták, s valamivel korábban, még a tízezredik szimultán parti előtt Habsburg József Árpád magyar királyi hercegtől, a Vitézi Rend főkapitányától a Rendkívüli Okirat Dicsérő Elismerést vehette át, amiért nyolcvanon túl sem szűnő lelkesedéssel dolgozik azon, hogy minél több fiatalba beoltsa a sakkozás szeretetét.
