Embercsempészet: szigorítanák a bírói gyakorlatot

A Max Planck Intézet igazgatója korlátozottnak látja a büntetőjog eszközeit.

Ulrich Sieber a nemzetközi büntetőjoggal foglalkozó intézet hagyományos pécsi, nyári kurzusa keretében tartott hétfői sajtótájékoztatón azt mondta: az embercsempészek azok elvándorlásában közreműködnek, akik káoszból, sok esetben az életüket mentve indulnak el a biztonságot jelentő Nyugat-Európába, és a büntetőjoggal való fenyegetőzéstől még nem lesz jólét a hazájukban.

Közölte, hogy azoknak az országoknak, ahonnan tömegesen menekül el a lakosság, fejlesztési segélyeket kellene adni a jobb életfeltételek biztosítása érdekében és több információra lenne szükség az indulási helyeikről, valamint az utakról, amelyeken haladnak.

Hozzátette, hogy szóba jöhet az embercsempészek eszközeinek megsemmisítése is a kiinduló állomásokon, fontos ugyanakkor a törvényes bevándorlás ellenőrzése, és azok segítése, akiknek tényleg az életük forog kockán.

„Ha a törvényes megoldásokat be tudjuk tartatni, csapást tudunk mérni az illegális megoldásokra” – fogalmazott.

Ulrich Sieber az embercsempészekkel kapcsolatban kiemelte: általában nem lépnek be a célországokba, emiatt ritka, hogy ott a hatóságok el tudnak járni velük szemben.

Korinek László jogászprofesszor, akadémikus az embercsempészet visszaszorításának nehézségét érzékeltetve azt hozta fel példaként, hogy ha egy kábítószer-kereskedő lebukik, a helyébe két másik lép, mert „a dolog nem a büntetőjogi logika, hanem a kereskedelem, a kereslet szerint alakul”.

Tóth Mihály, a Pécsi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője arról szólt: régi jelenség, hogy ha valamilyen veszélyes dolog üti fel a fejét, akkor a büntető törvénykönyv szigorításáért, új tényállás beiktatásáért, a büntetési tételek megemeléséért szoktak kiáltani és felmerül az ítélkezési gyakorlat szigorítása is.

„Ez természetesen elhatározás kérdése, de általában megoldást nem jelent” – közölte.

Úgy vélte: elképzelhető, ha mégis sikerül embercsempészeket bíróság elé állítani és felelősségre vonni, akkor súlyosabb büntetést szabhatnak ki velük szemben azon az alapon, hogy e cselekmények elszaporodtak, veszélyesebbé váltak.

„Nem lesz akadálya annak, hogy a legsúlyosabb minősítés szerinti, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésen belül akár a nyolc évet megközelítő büntetést kapjanak” – mondta a professzor.

Tóth Mihály kitért arra, hogy amíg az embercsempészés igen, a tiltott határátlépés nem bűncselekmény, hanem elzárással sújtható szabálysértés. „Ilyen létszámú migráció mellett ez azonban szabálysértési szempontból is kezelhetetlen, szóba sem jön, hogy eljárást indítsanak az elkövetők ellen” – hangsúlyozta.

Bárándy Gergely jogász, szocialista országgyűlési képviselő, aki kutatói minőségében vett részt a sajtótájékoztatón, annak a véleményének adott hangot, hogy bár nem érdemes a büntetőjog mindenhatóságában gondolkodni, azért egyfajta megoldás lehet a bírói gyakorlat szigorítása, és a jogalkotó is megfontolhatja a büntetési tételek emelését, hátha van valamilyen hatékonysága.

Az Országgyűlés előtt ma van olyan ellenzéki indítvány, amely erre tesz javaslatot – fűzte hozzá.

Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla elnöke azt emelte ki, hogy az elmúlt években a bírói gyakorlat egyébként is szigorodott. Erre példaként az életfogytiglani büntetések magas számát hozta fel. Megjegyezte, hogy az ítélőtábla az elmúlt tíz évben nem járt el embercsempészeti ügyben.

A sajtótájékoztatón szóba került a terrorizmus kérdése, amellyel kapcsolatban a jogászok azt a kérdést tették fel, mikor jön el az a pont, amikor már fel lehet lépni a büntetőjog eszközeivel azok ellen, akik terrorszervezetek támogatására vagy az azokhoz való csatlakozásra készülnek.

Ulrich Sieber elmondta: Németországban már az is büntetésre számíthat, aki azért gyűjt pénzt, hogy azzal később terroristákat támogasson.