– A javak elosztása így kiszámíthatatlanná válik, ami politikai, társadalmi válságokat eredményez – mondta a közgazdász. S bár a kapitalista rendszerben az elmaradt országok rövid távon gyors fejlődést produkálnak, ez valójában szintén a centrumországok tőkefelhalmozását segíti – a periféria társadalmai olcsó munkaerőt és piacot termelnek, kiszolgáltatottságuk miatt ugyanakkor sosem kerülhetnek a tőkés államok soraiba.
– Nem véletlen, hogy az olyan fogalmak, mint a burzsoázia vagy munkásság, még a szakirodalomban is tabunak számítanak – ezt már Szalai Erzsébet szociológus, elitkutató mondta. A kutató szerint ugyanis ezek a társadalmi osztályok a mai napig léteznek, s bár hallani a politikai és gazdasági hatalom konfliktusairól is, a két közösség sok tekintetben átfedi egymást.
Szalai szerint a Kádár-rendszer pártállamában a hetvenes évektől kialakult egy technokrata érdekközösség, s a rendszerváltás után ők kerültek pozícióba. – Egészen 2000-ig a kádári technokrácia rendje uralkodik, ennek az osztálynak a sikeres és nyugati segítséggel történt tőkefelhalmozása révén új magyar burzsoáziaként jelenik meg – mondta a szociológus, aki szerint az így kialakult „technoburzsoázia” képviselője többek között Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon vagy Bokros Lajos lett. Aztán, 2010-től a Fidesz kísérletet tesz a burzsoázia feletti ellenőrzés megszerzésére, ennek következtében totális támadás indul – folytatta Szalai. Az elitkutató szerint azonban nem igaz, hogy a Fidesz versenyeztette volna a burzsoáziát, ezzel szemben létrehozta saját nemzeti burzsoáziáját. Szalai úgy látja, a Fidesz kreálta új rendszerben az egyenlőtlenség további növekedése várható, ami klasszikus hatalmi politika. – A jelenlegi magyar oktatási és egészségügyi rendszerrel ugyanis nem lehet humán tőkét újratermelni, ami a középosztályt sújtja majd. Ez a rászorultsági elv: elmélyíti az egyenlőtlenségeket, és a középosztály kettészakításával a politikai hatalom biztosítja pozícióját – tette hozzá a szociológus.
