A munkád által termelt tőke téged illet meg – kevés helyen láthatunk munkásforradalmi propagandát, a budapesti Gólya Presszó és Közösségi Házat azonban sűrűn díszítik az idézett szellemiségű plakátok. A VIII. kerületi Szigony utcában megbújó romkocsma vállaltan a magyar újbaloldali mozgalom törzshelye: munkaalapú közösségként üzemel, dolgozói együtt hozzák a döntéseket, bérezésük pedig a befektetett munka függvénye. Nem csak a szervezeti kultúra árulkodik azonban a Gólya által képviselt ideológiáról, rendszeresek itt a baloldali civil találkozók, konferenciák is.
Csütörtök este Magyarország egyetlen tradicionális kommunista folyóirata, az Eszmélet szervezett konferenciát. A téma ezúttal a társadalmi egyenlőtlenség volt, természetesen a kapitalizmus kritikáján keresztül. Ahogyan azt az esemény meghívójában a szervezők jelezték: miközben a liberális és jobboldali diskurzus szerint az egyenlőtlenség gazdaságpolitikai hibák vagy összeesküvések eredménye, ők a globális tőkés fejlődés törvényszerű velejárójaként tekintenek rá.
– Az egyenlőtlenség csak a globális tőkerendszerről történő leszakadással oldható fel – vonta le a következtetést Artner Annamária közgazdász a nyitóelőadásában. Az MTA Világgazdasági Intézetének főmunkatársa az egyenlőtlen társadalmi viszonyokról adott nemzetközi kitekintést, s a helyzet szomorú képet fest. A földünkön élő szegénység mértékét több adattal is érzékeltette a közgazdász: egy 2014-es felmérés szerint a globális munkanélküliség 201 millió fő, Artner azonban hangsúlyozta, hogy ez a szám csak a jéghegy csúcsa. 1,4 milliárd főre tehető a Földön a kiszolgáltatott foglalkoztatottak száma, s 800 millió olyan dolgozót regisztráltak, aki az elvégzett munka ellenére szegénységben él. Relatív szegénységben él a Földön közel hárommilliárd ember: ebbe a kategóriába azok a dolgozók tartoznak, akik a társadalom többségéhez képest szegényebb körülmények között élnek, így nincs módjuk tovább képezni magukat.
Mindez Artner szerint a gazdaságilag fejlett, tőkét birtokló centrumországok és a perifériára, félperifériára szorult országok között kialakult viszonyrendszer eredménye. A közgazdász szerint tévhit, hogy a szabad piac megteremti a felzárkózás lehetőségét a leszakadt országoknak. A kiszolgáltatott, szegény országok ugyanis exportra kényszerülnek, ezáltal kiszolgáltatottá válnak a tőkés országoknak.
– A javak elosztása így kiszámíthatatlanná válik, ami politikai, társadalmi válságokat eredményez – mondta a közgazdász. S bár a kapitalista rendszerben az elmaradt országok rövid távon gyors fejlődést produkálnak, ez valójában szintén a centrumországok tőkefelhalmozását segíti – a periféria társadalmai olcsó munkaerőt és piacot termelnek, kiszolgáltatottságuk miatt ugyanakkor sosem kerülhetnek a tőkés államok soraiba.
– Nem véletlen, hogy az olyan fogalmak, mint a burzsoázia vagy munkásság, még a szakirodalomban is tabunak számítanak – ezt már Szalai Erzsébet szociológus, elitkutató mondta. A kutató szerint ugyanis ezek a társadalmi osztályok a mai napig léteznek, s bár hallani a politikai és gazdasági hatalom konfliktusairól is, a két közösség sok tekintetben átfedi egymást.
Szalai szerint a Kádár-rendszer pártállamában a hetvenes évektől kialakult egy technokrata érdekközösség, s a rendszerváltás után ők kerültek pozícióba. – Egészen 2000-ig a kádári technokrácia rendje uralkodik, ennek az osztálynak a sikeres és nyugati segítséggel történt tőkefelhalmozása révén új magyar burzsoáziaként jelenik meg – mondta a szociológus, aki szerint az így kialakult „technoburzsoázia” képviselője többek között Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon vagy Bokros Lajos lett. Aztán, 2010-től a Fidesz kísérletet tesz a burzsoázia feletti ellenőrzés megszerzésére, ennek következtében totális támadás indul – folytatta Szalai. Az elitkutató szerint azonban nem igaz, hogy a Fidesz versenyeztette volna a burzsoáziát, ezzel szemben létrehozta saját nemzeti burzsoáziáját. Szalai úgy látja, a Fidesz kreálta új rendszerben az egyenlőtlenség további növekedése várható, ami klasszikus hatalmi politika. – A jelenlegi magyar oktatási és egészségügyi rendszerrel ugyanis nem lehet humán tőkét újratermelni, ami a középosztályt sújtja majd. Ez a rászorultsági elv: elmélyíti az egyenlőtlenségeket, és a középosztály kettészakításával a politikai hatalom biztosítja pozícióját – tette hozzá a szociológus.
