Egyre-másra érkeznek a Fidesz és a baloldal európai parlamenti (EP-) képviselőit érő bírálatok, amiért a múlt héten közösen megszavazták az EP-ben az Egyesült Államokkal zajló szabad kereskedelmi tárgyalásokról (TTIP) szóló, a multinacionális cégeknek kedvező ajánlásokat. Ugyanúgy az „igen” gombot nyomta meg a határozatra a fideszes Szájer József és Pelczné Gáll Ildikó, mint például az MSZP-s Szanyi Tibor vagy a Demokratikus Koalícióhoz (DK) tartozó Molnár Csaba.
Az Egyesült Államokkal évek óta titokban tárgyaló Európai Bizottság (EB) számára megfogalmazott, a Fidesz és az MSZP által támogatott ajánlások egyike továbbra is lehetővé teszi, hogy transznacionális nagyvállalatok országokat pereljenek be elmaradt haszon címén, ha az adott állam saját honpolgárai érdekében olyan fogyasztó- és környezetvédelmi jogszabályokat hoz, ami sértheti egyes cégek érdekeit.
A komoly tiltakozásokat kiváltó úgynevezett befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) leginkább a multinacionális vállalatokat hozza helyzetbe, ezért az EP múlt szerdán módosította ajánlását 437 igen, 241 nem és 32 tartózkodás mellett. Csakhogy a cégeknek ugyanúgy lehetőségük lenne választott bírósághoz fordulni, ha úgy érzik, hogy egyes országok szabályai hátrányosak rájuk nézve, egy nemzetközi bíróság pedig akár el is marasztalhatja és fizetésre kötelezheti az adott tagállamot. A különbség, hogy az eddigi magánbíróságok helyett „államilag kinevezett, független hivatásos bírák, nyilvános tárgyalás keretében” bírálhatják el az egyes ügyeket.
Az azonban nem derül ki egyértelműen, ki nevezi ki a bírákat, hol és hogyan tárgyalják az ügyet, csak annyi tűnik biztosnak, hogy nem a tagállamok igazságszolgáltatása alkothat véleményt. A bizottság által tavaly tavasszal kezdeményezett társadalmi konzultáción részt vevő európai polgárok 97 százaléka (több mint 145 ezer ember) nemet mondott a befektető-állam jogi eljárásra, ezért az unió Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (INTA) módosító javaslatokat dolgozott ki, melyeket az EP szocialista és néppárti frakciója közös módosító indítványként fogadott el. Mikola István külügyi államtitkár, korábbi OECD-nagykövet a Népszabadság szombati számában úgy fogalmazott, hogy miután az amerikaiak által szorgalmazott választott bíróságokkal „biztosan nem lesz TTIP”, ezért Amerika rukkolt elő azzal, hogy a felek hozzanak létre „kvázi állandóan működő választott bíróságot”.
Mikola a lapnak úgy fogalmazott, hogy szerinte a legjobb megoldás „a vitarendezés kiemelése” és „külön pályára állítása lenne”, a szerdai EP-szavazáson mégsem erre mondott igent a Fidesz–KDNP frakciója. Szijjártó Péter a befektetők és államok közötti vitarendezési mechanizmusról az idén februárban az LMP által a TTIP-ről kezdeményezett országgyűlési vitanapon még úgy fogalmazott, a „múltbeli példák itt óvatossá tesznek minket”.
A külgazdasági és külügyminiszter akkor még úgy látta, hogy a magyar álláspont szerint a fejlett és megbízható jogrendszerű, például OECD-tagállamok között nincsen szükség ilyen eljárásokra. Orbán Viktor miniszterelnök még egy márciusi rádióinterjújában pedig azt közölte, hogy „csak olyan megállapodásokat szabad kötni, amelyek igazoltan szolgálják Magyarország érdekeit”. Lapunk korábban már keresett több fideszes európai parlamenti képviselőt is a témában, ám mind Gál Kinga, mind Schöpflin György Szájer Józsefhez irányított minket, Pelczné Gáll Ildikó, Deutsch Tamás és Hölvényi György pedig nem küldött választ lapunknak.
A napokban megtartott EP-szavazás után kerestük Szájer Józsefet, hogy megtudjuk, miért támogatták mégis, hogy a vitarendezési mechanizmus a tárgyalások eleme maradjon. A politikus külön nem nyilatkozott, csupán közleményét küldte meg. Ebben azt írta, az elfogadott EP-határozat „áttörés, mert a sokat vitatott ISDS-mechanizmus elvetését kéri az unió nevében tárgyaló Európai Bizottságtól. Ehelyett egy olyan konfliktusrendezési rendszert támogat az EP, amelynek tiszteletben kell tartania a nemzeti joghatóságok döntéseit, és a viták nem akadályozhatnák a tagállamok közpolitikai célkitűzéseit”.
Pelczné Gáll Ildikó is pozitívan áll a TTIP-hez, Facebook-bejegyzése szerint „a szabad kereskedelmi egyezmény mind az Egyesült Államok, mind az unió számára hasznos lehet, hiszen hozzáférést biztosíthat cégeink számára egymás piacához”. A fideszes képviselőkkel együtt a szocialisták és a Demokratikus Koalíció képviselői is megszavazták az ISDS módosult elképzelését. Lapunknak Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője úgy fogalmazott, „az Európai Parlament – többek között az én támogatásommal is – most fogadott el egy »kottát«, amely alapján a bizottság a tárgyalásokat folytatja majd az amerikai partnerekkel.
Hosszú és vitákkal teli folyamat előtt állunk még; az biztos, hogy mi, európai demokraták ebben Európa és Magyarország érdekeit fogjuk szem előtt tartani”. Az államok beperelhetőségét biztosító határozat ellen szavaztak ugyanakkor a Jobbik, az LMP és az Együtt–PM képviselői. Balczó Zoltán lapunk kérdésére kifejtette, az ISDS tervezetéből kikerült ugyan a magán-választottbíróság elképzelése, de továbbra is egy külön bírói fórumról van szó, vagyis nem az egyes államok igazságszolgáltatásának kezébe kerülnek a vitás ügyek.
Szerinte a szavazás „egyértelmű színvallás; aki igennel szavaz, az támogatja a TTIP-et, akárhogy próbálja magyarázni a döntését”. Meggyőződése szerint az egyetlen helyes döntés a napirendről való végleges levétel lenne. Balczó Zoltán szerint „a kormány álláspontjától eltérően a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség határozott elutasítását fontosnak tartják”. Ugyancsak a „nem” gombot nyomta meg az LMP-s Meszerics Tamás, aki szerint a zöldek olyannyira homályosnak találták a jelentéstevő által leírt döntőbírósági jellemzőket, hogy módosító javaslatot nyújtottak be, amely az ISDS-kérdéskört kivette volna a tárgyalási javaslatok közül.
Ezt azonban egy „eljárási trükk” alkalmazásával lejjebb szorították a szavazási listán, és végül már nem is szavaztak róla. Az LMP egyébként a szabad kereskedelmi megállapodást kezdettől fogva elutasította elsősorban a multiknak adandó egyoldalú előnyök miatt, valamint fogyasztó-, egészség- és környezetvédelmi okokból. Meszerics Tamás szerint a megállapodás nem egyenlő és egyensúlyban lévő felek között köttetne, és egyértelműen a multinacionális nagyvállalatokat juttatná előnyhöz, gazdasági előnye pedig tíz év alatt összesen legfeljebb 0,3 százalékos bővülés lehet az eddigi számítások szerint.
Jávor Benedek, az Együtt–PM képviselője lapunknak válaszolva kifejtette: „Úgy tűnik, túlságosan nagy üzleti érdekek forognak kockán ahhoz, hogy az uniós polgárok véleménye dönthessen.” Szerinte „az EP két legnagyobb frakciója, az Európai Néppárt és a szociáldemokraták olyan jelentést fogadtattak el a parlamenttel, amely az eredeti javaslatot átírva nem vetette el egyértelműen az állam-befektető vitarendezési mechanizmust, sőt a szocialisták egy kompromisszumnak beállított átcsomagolási trükkel valójában a Bizottság ISDS-párti álláspontját készülnek támogatni”.
Az EP-ben a Fidesz, az MSZP és a DK hasonlóan szavazott arról is, hogy ellenzik egy olyan együttműködési tanács létrehozását, amelyen keresztül a multinacionális cégek már az előtt meg tudnák akadályozni fontos környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági jogszabályok meghozatalát, hogy azok eljutnának a demokratikus döntéshozatali fórumokra. A Jobbik, az LMP és az Együtt PM viszont támogatta volna az előzetes fogyasztóvédelmi kontrollt. A TTIP-tárgyalások másik sokat kifogásolt pontja a génmódosított termékek kérdése.
Az európai képviselők „az egyenértékű normák kölcsönös elismerését” kérték a bürokrácia csökkentése érdekében. De álláspontjuk szerint nem lehet megállapodás azokon a területeken, ahol az amerikai rendeletek nagyon eltérnek az európaiaktól, ilyen például a génkezelt szervezetek ügye, a vegyszerek engedélyezése, a hormonok használata a szarvasmarha-tenyésztés során, vagy a hormonháztartást zavaró vegyszerek köre.
Mit kéne tenni, ha meg akarnánk győzni a közvéleményt, hogy a nemzetközi kereskedelmi egyezmények eszközök a multinacionális cégeknek a hétköznapi emberek kárára való gazdagodására? Adjunk a külföldi cégeknek különleges jogokat, hogy sérelmeikkel egy titokzatos, busásan megfizetett céges ügyvédekből álló választott bírósághoz fordulhassanak, valahányszor egy kormány olyan törvényt hoz, amely sérti érdekeiket – így fogalmazta meg a befektető és az állam közötti vitarendezési mechanizmus (ISDS) lényegét korábban a The Economist.
A cikk szerzője több esetet is megemlített az elmúlt évekből, amikor hatalmas összegeket követeltek cégek különböző államoktól az ISDS-en keresztül. Felhozza többek közt Vattenfall példáját. A svéd társaság, amely két németországi atomerőmű működtetéséért felelős, 3,7 milliárd eurós kártérítést követelt Németországtól, miután az úgy döntött, hogy bezárja az atomerőműveit. Az eljárás még folyamatban van, döntés született azonban az Occidental olajtársaság esetében, amely 2,3 milliárd dollárt követelt és nyert az ecuadori kormánytól azután, hogy az egyébként jogszerűen megsemmisített egy olajkoncessziós szerződést.
Az Észak-amerikai szabad kereskedelmi egyezménynek (NAFTA) köszönhetően 1994 óta Kanadát eddig körülbelül 35 esetben perelték be, ebből hat alkalommal veszített vagy megegyezéssel zárta le az ügyet. Öszszességében így eddig több mint 114,5 millió eurónyi összeget kellett kifizetnie kártérítésképpen a külföldi befektetőknek. A Philip Morris azután indított keresetet Uruguay ellen, hogy a latin-amerikai állam megnövelte a cigaretták csomagolásán feltüntetett egészségügyi figyelmeztetések méretét, illetve megtiltotta, hogy a dohánycégek félrevezető márkanevekkel jelenjenek meg a piacon. Hasonlót lépett a dohánycég akkor is, amikor Ausztrália betiltotta a cigarettacsomagolásokon a logók feltüntetését. Mindkét per zajlik, a kártérítés követelése azonban már önmagában elég volt ahhoz, hogy több kormány elálljon a dohányipar számára kedvezőtlen törvények meghozatalától.
