Egyre kevésbé divat a „balatonozás”

Aki nem sajnálja a pénzt és az energiát, még talál megfelelő munkaerőt a Balatonnál, de rövidesen komoly gond lehet a vendéglátóiparban.

Erre hívta fel a figyelmet lapunknak az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára is. Vámos György elmondta, hogy a vendéglátással ellentétben a kereskedelem számára az okoz zavart, hogy az üzletek vasárnap zárva tartanak, így azok a kis boltok, amelyek mégis kinyithatnak, nem bírják el a forgalmat. Úgy fogalmazott: a vasárnapi zárva tartás a legélesebb feszültséget a Balatonon fogja kiváltani. Ez azért aggasztó, mert „egy félországnyi ember megfordul a Balatonon” a nyári idényben. A külföldiek könnyen beülnek az éttermekbe, de ezt a helyiek vagy a belföldi turisták nem biztos, hogy meg fogják tenni.

A nyári időszakban a kereskedelemben is megnő a munkaerőigény, így sok olyan üzlet akad, ahol felvennének dolgozót, csak épp nem tudnak vagy nem lehet. Siófokon például üzleteket keresgélő turistákkal és szombati bevásárlási pánikkal lehetett találkozni az utóbbi hetekben a vasárnapi boltzár miatt. A lapunknak nyilatkozó kereskedők ugyan örültek a jó szezonkezdetnek, de alkalmazottak nélkül sokan képtelenek lesznek megbirkózni az igazi rohammal.

Az egyik, vasárnap is nyitva tartó Reál-üzletben – amely franchise-rendszerben működik – a tulajdonos arra panaszkodott, hogy nincs, aki kiszolgáljon. Ezt a munkát ő végezte, a felesége a felvágottaknál, a fia pedig a pénztárban dolgozott. Mint a férfi elmondta, a forgalomra nincs panasz, de az egész családnak hajtania kell. Hétköznap 7-8 alkalmazottat is foglalkoztat, és mindig kiadja nekik a heti 2 szabadnapot, amiből az egyik most vasárnap, pedig van, aki a pótlékok miatt szívesen dolgozna a hét utolsó napján. Most még bírják, de ha kinyit a bolt melletti étterem, ami szintén a családé, már nem tudják megoldani a vasárnapot, mert a fia akkor átmegy oda főszakácsnak, viszont akkor nem lesz, aki a boltban kiszolgáljon vagy a pénztárban üljön.

Egy Gábor nevű, karkötőket, napszemüvegeket, kiegészítőket, ajándéktárgyakat árusító üzlet tulajdonosa – aki a nővérével együtt dolgozott a boltban – pedig feltette a kérdést: mit csinálnak majd akkor ketten, ha bejön egy 30 fős turistacsoport? Ki lesz a kasszánál, ki veszi át az árut, ki szolgálja ki a vevőket?

A vendéglátóhelyek, éttermek, pizzériák, a kis asztalkával és pár székkel „felszerelt” pékségek persze ott is nyitva tarthatnak vasárnap, ahogy máshol is, de az alkalmazottak nem mindig lelkesek. Az egyik, gyümölcsöket árusító üzletben például azt fejtette ki az egyik fiatal eladó, hogy Ausztriában vagy Németországban ennek az összegnek a sokszorosát is megkapná, és könnyen lehet, hogy ő is rövidesen továbbáll.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemrég közölt adatokat arról, hogy több mint kétezerrel csökkent 3 hónap alatt az alkalmazottak száma a kereskedelemben, részben a vasárnapi boltzár miatt, miközben a túlórák öt éve nem látott magasságokban járnak. Ráadásul, miközben márciusban csak a részmunkaidősöknél mutatott ki visszaesést a KSH, áprilisban már a teljes munkaidősöknél is apadt a létszám, februárhoz képest több mint félezerrel. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek betöltetlen álláshelyek, de a felvetteknél összességében nagyobb volt a távozók száma.

– A vasárnapi zárva tartás csak az utolsó csepp a pohárban – mondta a Magyar Nemzetnek Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke. Kifejtette: a cégek az utóbbi időben jelentős átszervezésekbe kezdtek, egyre több vállalat franchise-rendszert hirdet meg – már ahol lehet –, aminek az oka a válságmenedzselés. A vasárnapi boltzár mellett a különadók, a dohánykereskedelem elvesztése, az online kassza bevezetése, a reklámadó vagy éppen a fuvarozással kapcsolatos regisztráció is lépésre késztette a cégeket. A fő gond az érdekvédő szerint az, hogy a kiskereskedelem 70 százalékánál, míg a nagy cégek már csaknem 40-45 százalékánál minimálbéren, illetve szakmunkás-bérminimumon foglalkoztatják az alkalmazottakat, akik emiatt gyakran felmondanak, állást váltanak.

Nemcsak a megalázóan alacsony fizetések miatt váltanak az emberek, hanem a nagyságrendekkel jobb jövedelem ígérete is csábító, különösen a határ mentén. – Van tapasztalat arra, hogy sokan járnak át a nyugat-magyarországi városokból, például Sopronból, Kőszegről vagy Szombathelyről Ausztriába dolgozni – mondta Vámos György. A KSH nemrég pontos adatokkal is szolgált erről. Eszerint tíz év alatt az ötszörösére nőtt, az elmúlt négy évben pedig további 20 százalékponttal emelkedett a Magyarországról munkavállalás céljából külföldre ingázók aránya. Ők nem költöznek külföldre, hanem itthoni lakóhelyüket megtartva járnak át dolgozni a határon túlra. A KSH adatai szerint az ingázók legtöbbje férfi, többségük 40 év alatti, jellemzően szakmunkás végzettségű, de folyamatosan emelkedik a külföldre dolgozni járó nők és a diplomások aránya is. Az egészségügyi munkát vállaló, ingázó magyarok száma drámai mértékben emelkedett, egy évtized alatt a 14-szeresére nőtt.

Jellemzően Ausztriában dolgoznak (83 százalék) az ingázók a hazainál jóval magasabb bérszínvonal miatt. Főként a nyugati határszélről, ezen belül is Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megyéből mennek az emberek, továbbá a fővárosban, illetve a Pest és Zala megyében élők között jelentős a határon túlra dolgozni járók aránya. A külföldre ingázók 88 százaléka személyautóval jár dolgozni, az utazás időtartama a munkavállalók háromnegyede számára legfeljebb egy órát vesz igénybe.

Hogy miért is éri meg nekik az ingázás? A 444.hu összeállításából kiderült, hogy Ausztriában 1500-2000 euró egy szakács fizetése, míg itthon átlagban ennek alig a fele, 200-300 ezer forint. Mivel fizetést kell emelni, előbb-utóbb árakat is, hogy valamiből kitermeljék a magasabb bért, így az olcsóbb vendéglátásnak hamarosan vége lesz.

Egy másik érdekes folyamat is látszik Nyugat-Magyarországon. A legtöbb helyen horribilis összegeket kérnek az albérletekért – mondta egy lapunknak nyilatkozó idegenforgalmi szakember. Sőt sok helyen licitet is tartanak a jelöltek között, és akár 4-5 havi kauciót is kérnek. – Egy panellakásért Sopronban akár 65-70 ezer forint plusz rezsi bérleti díjat is elkérnek, ami évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna – mondta, hozzátéve, hogy mindennek oka az ingázás és a kereslet növekedése.

– Egyértelmű a munkaerőhiány Nyugat-Magyarországon, több ezer embert tudnának felvenni a cégek, és a probléma nem csak a vendéglátást érinti – mondta lapunknak Czeglédy Csaba szombathelyi önkormányzati képviselő, volt alpolgármester. Példaként Szentgotthárdot és az Opelt hozta, de több más cégre is igaz, hogy nem tudnak fejleszteni a szakképzett munkaerő hiányában. Sok munkavállaló egyszerűen ugródeszkaként tekint az ottani álláslehetőségekre azok közül, akiket az ország más térségeiből, például Kelet-Magyarországról csábítottak át korábban. Gyakori, hogy a családfő fél-egy évet eltölt a nyugati országrészben, majd Ausztriában keres munkát, és idővel a család is követi. A vendéglátás esetében ez azt jelenti, hogy sokszor diákok vagy a szakmát „gyorstalpalón” megszerző emberek dolgoznak. De például vízvezeték-szerelőt, gázszerelőt, kőművest, asztalost is csak nagy nehézségekkel lehet találni. – Sokan közülük hétköznap Ausztriában vagy Németországban dolgoznak akár 1500-2000 euróért, és hét végén esetleg horribilis áron itthon is vállalnak munkát – sorolta a példákat Czeglédy Csaba.

A lakosságszámban is megfigyelhető az ingázás és a munkaerőhiány. Sopronban vagy épp Szombathelyen ugyan megjelentek az ingázók, növelve a lakosságszámot, de ezek az emberek rövid időn belül tovább is álltak, így ezeknek a városoknak a lakossága – Győrrel vagy Veszprémmel ellentétben – csökkent. Akik pedig Ausztria nem határ menti térségeiben, hanem távolabb kapnak munkát, azok inkább kiköltöznek, és szaktudás nélkül is 9-10 eurós órabérért dolgoznak. A képviselő hozzátette: a nyugati országrészből egy időben sokan jártak a nyári idegenforgalmi szezonban a Balatonhoz dolgozni, például a vendéglátásban pincérként vagy szakácsként helyezkedtek el, de most már ők is inkább Nyugat felé, és nem a Balatonhoz utaznak 80-100 kilométert.

Ausztriában már nemcsak télen, hanem nyáron is felpörgetik a turizmust, így nincs értelme hazajönni „balatonozni”. Így azután a Balatonnál nem csak szakácsot nehéz találni, de felszolgálót vagy mosogatót sem lehet nettó százezer alatt, pedig ahhoz a munkához nem kell semmilyen szakképzettség.

Kovács László, a Vendéglátó Ipartestület elnöke egy nyilatkozatban úgy fogalmazott: a jó szakemberek elvándorlása – akárcsak több más szakmában – már tart egy ideje, mostanra fogyott el az itthoni tartalék. Már ősszel és decemberben is érezhető volt egyes cégeknél a szakemberhiány. Ausztriában 2-2,5-szer többet lehet keresni, de a költségek is magasabbak. Így Kovács bízik benne, hogy azok közül, akik most mennek ki, sokan visszajönnek majd. Mindenesetre addig marad itthon a kritikus helyzet.

Minden társadalmi csoportban, beleértve a pártállás szerinti csoportokat is, egyértelmű többségben vannak azok, aki ellenzik a boltok vasárnapi zárva tartását – derül ki a Medián legfrissebb felméréséből.

A legnagyobb mértékben épp a kormánypárti szavazók véleménye változott: míg márciusban a fideszesek körében kisebbségben voltak a vasárnapi nyitva tartás hívei (45 százalék), májusra már csaknem kétharmadra nőtt az arányuk (63 százalék). A Medián adatai szerint miközben márciusban a teljes népesség 62 százaléka, addig május végén már 72 százaléka állt ki a vasárnapi nyitva tartás mellett. Az adatok egyúttal cáfolják azokat a korábbi feltételezéseket, hogy a nyitva tartást támogatók aránya csökken, vagyis hogy az emberek egy része fokozatosan hozzászokik a vasárnapi zárva tartáshoz. Tegnap egyébként az MSZP népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz – jelentette be az ellenzéki párt.