A gépen szolgálatot teljesítő légiutas-kísérő, Tallér Ágnes férje évtizedeken át küzdött azért, hogy a katasztrófában elhunytak földi maradványait szeretteik visszakapják és tisztességes körülmények között eltemessék, ám nem járt sikerrel. Németh László a Magyar Nemzet megkeresésére úgy fogalmazott: lehet, hogy egy menetet elvesztett, de a mérkőzést sosem fogja feladni.– Az igazság ebben az ügyben már régen kiderült, nem is azzal van a baj, hanem az elkövetővel. Úgy mondanám inkább: abban a helyzetben az elkövető törvénytelenül védekezett egy törvénytelenül rátámadó féllel szemben. De a legnagyobb döbbenetet és mélységes megrázkódtatást okozó hozzáállást az egymást követő magyar kormányok produkálják, amelyek sem akkor, sem később nem tettek semmit – jelenti ki Németh László. Elmondása szerint korábban minden frakcióvezető politikusnak levelet küldött, amelyben kérte, hogy emlékezzenek meg kegyelettel az MA–240-es járat ártatlan áldozatairól, és tisztázzák, mi lett annak a pénznek a pontos sorsa, amelyet 2005-ben – a parlament által egyhangúlag megszavazott törvénymódosításnak köszönhetően – azért különítettek el az államkincstárban, hogy a Földközi-tenger mélyén pihenő repülőgéproncsokat a felszínre hozzák. A költségvetési törvényt módosító indítványt a szocialista Kékesi Tibor terjesztette be az Országgyűlés elé, és százmillió forintról szólt: akkor adott nyilatkozatai szerint tisztában voltak vele, hogy ez a pénz kevés ahhoz, hogy felhozzák a Tu–154-es roncsait, de mint kiderült, Magyarország e felajánlásával csupán kezdeményező szerepet vállalt volna egy esetleges expedíció elindításában. A feltáráshoz szükséges összeget az érintett többi országnak, civil szervezeteknek és az áldozatok hozzátartozóinak összefogásától remélték, ami végül nem jött össze. 2009 nyarán született egy rendelet, amely áldozatonként négymillió forint kifizetését rendelte el az 1975-ben Bejrútnál lezuhant Malév-járaton halálukat lelt magyar állampolgárok hozzátartozóinak ebből a kegyeleti alapból. Németh László nem fogadta el a pénzt, helyette továbbra is igazságtételt követelt – eredménytelenül. Lapunknak ugyanakkor leszögezte: mindent meg fog tenni azért, hogy a közvélemény megismerje azokat a korrupt alakokat, akik miatt a mai napig sűrű homály fedi a tragédia okait.Ami tény: 1975. szeptember 29-én a Malév menetrend szerinti Budapest–Bejrút-járatának indulását többször is elhalasztották. Az elbeszélések szerint a késés oka az volt, hogy nem érkezett meg 53 palesztin utas, akiknek szintén jegyük volt a járatra. (A katasztrófa előtti napokban a Palesztinai Felszabadítási Szervezet /PFSZ/ vezető tisztségviselői Jasszer Arafat kivételével mindannyian Budapesten tartózkodtak hivatalos látogatáson, a szervezet budapesti irodájának megnyitóján.) A repülőgép végül este negyed 11 körül emelkedett fel a Ferihegyi repülőtér futópályájáról. Bejrúthoz közeledve azonban eltűnt a radarképernyőkről – a máig meg nem erősített hírek szerint egy izraeli vadászgép támadása miatt.A Malév-gépen többek között két, az ENSZ-nél dolgozó finn állampolgár is tartózkodott, a tragédia okairól pedig az akkori budapesti finn nagykövet, Paul Jyrkaenkallio 1976. március 18-án levelet küldött országa külügyminiszterének. Mint azt a Magyar Nemzet korábban megírta, a nagykövet szerint a gépet azért lőtték le, hogy likvidálják az utasok egy részét. Feltételezései szerint az esemény kapcsolódott ahhoz a palesztin küldöttséghez, amely a szerencsétlenség előtti napon vett részt a PFSZ budapesti irodájának megnyitóján. A nagykövet levele szerint az MA–240-es járaton tartózkodó palesztinok Magyarországon katonai kiképzést kaptak, amelyet figyelembe véve egyértelműnek tűnhet, hogy Izraelnek igen előnytelen lett volna, ha „kiképzett palesztinok térnek vissza Libanonba, de ugyanígy a palesztin keresztényeknek is, hiszen otthon már tartott a háború” – állt a levélben.2007 szeptemberében Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős tárca nélküli miniszter Répássy Róbert (Fidesz) azon kérdésére, miszerint „vannak-e titkosított dokumentumok a Malév 1975-ben lezuhant 240-es számú Budapest–Bejrút-járatával kapcsolatban”, a következő választ adta: „Az egykori vizsgálat a katasztrófa okait nem tudta feltárni, illetve nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek szerint a Malév-gépet valamilyen külső, erőszakos hatás érte volna.” Hozzátette: a 2003 nyarán a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok által összeállított összefoglaló jelentések elkészítése során keletkezett „két dokumentum a légi katasztrófával közvetlenül összefüggésben nem álló egyéb tartalmuk miatt jelenleg is szigorúan titkos minősítésű”.
origo.hu
Magyar Péterrel szemben a szolnoki pártkoordinátornak nem volt mentelmi joga, nem is tudta kikerülni az eljárást
