2012-ben a második Orbán-kormány 27 százalékra emelte az addig 25 százalékos áfakulcsot. Ennyivel adóznak sok más egyéb mellett a digitális tankönyvek és az e-könyvek, ezt a számot csökkentené vissza a Netet nekünk! javaslatcsomaggal a KDNP ifjúsági szervezete, az IKSZ. Mint a szervezet elnöke, Nacsa Lőrinc az MNO-nak elmondta, az interneten, illetve elektronikus úton (e-könyv, pdf) elérhető, magyar nyelvű tananyagok már középiskolai szinten is elérik a 20 százalékos arányt, s ha a csak idegen nyelvű kiadványokat néznénk, még sokkal magasabb lenne ez a szám, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb tudományterületen, így a közgazdaságtanban, a jogban és az egészségügyi szakirodalomban már teljesen hétköznapi, hogy nem kell a tudásért a szakkönyvboltig elmenni.
A fiatal kereszténydemokraták abból indulnak ki, hogy az internet felé most már új szemlélettel kellene fordulni.
– A hozzáférés ma már nem lehetőség, hanem alapvető dolog a tanulásban, a továbbtanulásban, a vállalkozóvá válásban vagy az álláskeresésben is. Akkor lesz a diákoknak versenyképes tudásuk, ha ehhez ráadásul megfelelő eszközökön keresztül férnek hozzá, amit szintén segíteni kell – vélekedik Nacsa, aki a részletekbe menve úgy látja, pénz is, oktatási időkeret is van a programjuk fedezetére. – A Nemzeti tehetség programban gondolkodunk, amelynek van egy „Egyéb” fejezete. Ebben az érdeklődés, illetve a sikeresség növekedésével lehetne emelni a keretösszeget. Javaslatunk szerint a köznevelésbe pedig az osztályfőnöki és a számítástechnika-órák közös átszervezésével lehetne bevinni az ismeretátadást – konkretizálja Nacsa Lőrinc, aki úgy látja, mivel a diákok hatodikos-hetedikes korukban kezdenek önálló internethasználatba, ettől az évtől kellene évenként egy öt osztályfőnöki órás blokkot erre rááldozni, a kilencedikesek pedig már magasabb színvonalon ismerkedhetnének az adatvédelemmel, illetve az internetes „védekezéssel”. És azért épp az osztályfőnöki órán, mert bár az az osztályfőnök és a diákok személyes kapcsolatának erősítésére szolgál, az internethasználat szerinte igen szoros értelemben vett része a felnőtté válás folyamatának.
De miből állna a tananyag a „kicsiknek”? Nacsa szerint rettentő fontos, hogy tudatos internethasználatra mindenki képes legyen, mire kikerül az iskolából, de sokan ma még a tudatos keresésre sem képesek, akik gépközelbe kerülnek, ezért sok veszélynek lehetnek kitéve.
– Rengeteg átverős, lehúzós oldal van ma a világhálón, ha nem ismerik fel ezeket a diákok, az baj. Ugyanígy, ha túl sok adatot osztanak meg magukról, az is káros következményekkel járhat.
Arra, hogy hogyan tennék ezt a tudásátadást a tanítási folyamat részévé, miközben a köznevelés folyamatában az új törvény értelmében csak pedagógia végzettségű ember vehet részt, Nacsa így reagál:
– Akik ezeket az órákat tartják, azok tanárok: az osztályfőnök és az informatikatanár. Ők a motorjai a folyamatnak, nekik birtokukban van a képzés anyaga is, amit megoszthatnak a diákokkal. Szemléltetésként pedig, és erre a törvény lehetőséget biztosít, hívhatnak az órákra szakembereket a digitális technológia vagy az adatvédelem területéről, akik színesítik a tananyagot. Mi magunk is szorgalmazzuk, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hivatal szakemberei is vegyenek részt ebben.
De ki a digitális tehetség?
Az a tanuló, akiből a jövő nagy digitális cégének az alapítója, munkatársa, kreatív fejlesztője lehet, mint például a Ustream vagy a Prezi. Ezek igen tehetséges és magyar vállalkozások, ilyenből kellene még több, ők már digitális világsikereknek tekinthetők. Időben ki kell emelni a fogékony gyerekeket, és bátorítani őket, hogy ezt a pályát válasszák. A magyar start-up cégek 80-90 százaléka digitális technológiával foglalkozik, olyan dolgokat tárnak a világ elé, amelyek összefonódnak a mérnöki, informatikusi munkával.
Az Alföldön néhány iskolában egyébként már működik az IKSZ „modellje” a Samsung és a Telenor bevonásával, akik eszközöket és szakembereket is biztosítanak az intézményekben. A külföldi példákról szólva Nacsa a Benelux államokra mutat, ahol az „adatvédelem-óra” már része a közoktatásnak, az ott bedolgozó cégeknek pedig vannak magyar partnereik, akik be tudnak számolni az ottani tapasztalatokról, ez is értékes tudást jelenthet.
A kormány tehetségprogramjában, mint Nacsa rámutat, a tavalyi évről az ideire már meg is duplázódott a keretösszeg, ami szerinte jelzi a kabinet elköteleződését, ezeket az összegeket pedig például az oktatáshoz szükséges eszközpályázatra lehetne lehívni. Mint mondja, anno a szocialista kormányok idején sem a digitális táblákkal volt a baj, hanem hogy azokat csak önmagában odaadták az iskoláknak, de nem volt mögötte semmilyen elképzelés, a tanárok pedig nem tudták használni azokat.
A Netet nekünk! programnak csak az egyik pillére a digitális kompetenciák fejlesztése, később Nacsáék még hozzáillesztik az online elérésről és az eszközökhöz jutásról szóló csomagot, de már azt is átütő eredménynek tartják, hogy az „internetes” áfacsökkentő kezdeményezés hamarosan a kormány asztalára kerül. Amikor pedig a NAT módosítása esedékes lesz, ott tudják majd képviselni a további javaslatokat.
