Határozott, de nem pökhendi a jó vezető

A NATO pentagoni képviselője beszélt arról, milyen szerinte a hagyományostól eltérő vezetés.

Fontosak az újfajta motivációs eszközök is, mondta Porkoláb, a Gallup szomorú statisztikájára felhíva a figyelmet: a cégeknél a munkavállalóknak csak harminc százaléka elkötelezett, ötven százalék csupán ott van, húsz pedig kifejezetten akadályozza munkahelye fejlődését, előrejutását.

A vezetésre emellett folyamatként kell tekintenünk, hiszen csak úgy lehet végrehajtani, ha felosztjuk sok pici lépésre. „A vezető határozott, de nem pökhendi, nyugodt, de nem robotikus, logikus, de nem érzelemmentes és képes szolgálni” – sorolta Porkoláb, az embernek pedig kicsit olyan érzése volt, mintha a Facebookon terjedő Bill-mémeket hallaná, valahogy így: „Bill tudja, hogy a cég határozott vezetése nem jelenti, hogy nap mint nap meg kell alázni a beosztottakat. Légy olyan, mint Bill!”

A vezető előadását több farkasos képpel indította: itt egyfelé néztek, és látszott, ki irányít, a másikon már kevésbé. Sokakban él a hierarchikus kép a jó vezetőről, de nem ennyire fekete-fehér a helyzet – szögezte le Porkoláb, és ha olvastunk már pár interjút a mai startupok vezetőivel az általuk teremtett lazább munkahelyi légkörről, tudhatjuk is, mennyire így van ez.

Szóba kerültek természetesen a biztonsági kérdések is, bár sok újdonságról nem esett szó. Öt területen vizsgálhatjuk a biztonsági kihívásokat: politikain, emberin, technológiain, gazdaságin és környezetin. A vezető elmondta, 2030-ig igyekeznek előretekinteni a biztonsági kihívások kapcsán. A jövőről beszélt a Player.hu-nak nemrég adott interjújában is: „A Pentagonban beindítottak például egy programot, egy úgynevezett offset stratégiát. Ezen belül eléggé science fictionnek hangzó projektekkel is foglalkoznak, olyanokkal, mint a gépek és az ember összekapcsolása vagy egy drónhadsereg alkalmazásának tesztelése, és mindez a közeli jövőben. Sokan ezeket Asimov-szerű, távoli jövőbe helyeznék, de véleményem szerint nyolc-kilencéves távlatokról beszélünk.”

Porkoláb sokat dicsérte a Magyar Honvédséget is, mint mondta, tapasztalatait ott szerezte, az egyenruhások pedig pontosan tudják, mit ért szolgálat alatt. A hazánkat szolgáljuk – tette hozzá. Ki kell közben mozdulni a komfortzónából, feltérképezve az egyéni határokat. Erről tudott mesélni Porkoláb: volt, hogy napokig alig tudtam aludni, és figyelni kellett, hogy ne egyszerre üljenek le, mert ha hirtelen ájulásszerűen álomba zuhan mindenki, azzal nemigen lehet mit kezdeni. A férfi szerint lehet sleep-hackinggel napi másfél-két órákra rövidíteni az alvást egy időre, de ezt azért hosszú távon nyilván nem ajánlja senkinek. Még fontosabbnak tartja az aktív pihenést, a flow-élmény (Csíkszentmihályi Mihály) elérését: végül az egyensúly a lényeg. Ő az aktív pihenés élményét a sziklamászásban találta meg.

Fontos aztán a csapatépítés is: „ez is már Szent Grál, sokan tartanak csapatépítő tréningeket.” Porkoláb viszont úgy látja, a csapatépítés extrém helyzetekben működik a leginkább, például ha közösen kell tűzoltómunkát végezni. Olyan helyzetekbe keveredhetünk így, amikre nem számítunk.

Az előadás végén is látható volt, hogy Porkoláb inkább megmaradna a személyes történeteknél, általánosabb igazságoknál: bizonyos kérdések esetében inkább kikerülte a válaszadást. Mint mondta, nem tud válaszolni arra, érdemes volna-e visszaállítani a sorkatonaságot, de lapunk azon kérdésére sem, mi a helyzet a női felső vezetőkkel, tényleg nehezebb-e a nőknek pozícióba kerülniük. Már csak azért is kíváncsiak voltunk erre, mert a rendezvény során példaképek kapcsán is leginkább csak férfi vezetőkről, felfedezőkről volt szó, később pedig Porkoláb arról beszélt, hogy le a kalappal a nők előtt, hatalmas dolog világra hozni egy gyermeket. Könyvéről pedig azt írják a Player.hu-n: „egyszerre vezetéselméleti útmutató, életrajzi regény és motivációs kiskáté, amely nemcsak vezetők számára lehet hasznos, hanem minden férfinak, aki szeretne hatékonyabban, céltudatosabban, működni a hétköznapok során.”

Porkoláb beszélt inkább az ejtőernyős ugrásairól: szerinte ezek olyan helyzetek, amik fejlesztik az ember bátorságát, ami nem épp a félelem hiánya. Ő is félt a helyzettől, mint szerinte a legtöbben, de ha egy nap négyet-ötöt ugrott, akkor már sokkal bátrabban állt oda.

Porkoláb élete bővelkedik az izgalmakban: tavaly nyáron már beszámolt róla, hogy húszévesen a volt Varsói Szövetség országainak katonái közül elsőként került az egyik legjobb vezetőképző intézménybe, Nagy-Britanniába, a Sandhursti Királyi Katonai Akadémiára (RMAS). Az amerikai haditengerészet posztgraduális iskolájában aztán gerillaharcról és terrorizmusról tanult, majd tíz évig a magyar különleges műveleti képesség fejlesztését segítette elő. Későbbi munkájánál célja volt, hogy a Pentagonban növeljék a NATO „láthatóságát”. Porkoláb könyve a hagyományostól eltérő vezetésről Szolgálj, hogy vezethess! címmel jelent meg.