Ha már népszavazás nem lesz róla, legalább a civil vélemények ütközzenek a budapesti olimpiáról – gondolták a Budai Liberális Klub szervezői, így hétfő este össze is gyűlt a Margit körúton jó 30 vitára éhes polgár. Többségüket még véletlenül sem lehetne Fidesz/Orbán-imádattal vádolni, szóval számítani lehetett rá, hogy nem az „ide nekünk az olimpiát” hevület fűti a hallgatóság nagy részét. Annak ellenére, hogy az est nagyjából fele az Olimpiai Védnökök Testülete tagjának, a Budapesti Olimpia Mozgalom elnökének, Szalay-Berzeviczy Attilának a szőnyeg szélére állításával telt, az érdeklődők szembesülhettek újdonságokkal az olimpiai rendezés kapcsán.
Szembetűnő, hogy a 2024-re pályázó Párizs és Los Angeles, de az idei nyári játékok házigazdája, Rio de Janeiro is csaknem dupla annyit költött vagy szándékozik költeni a tervezésre, mint Budapest. De nemcsak ez a költési szelet, hanem az olimpia teljes büdzséje is százmilliókkal haladja meg a miénket versenytársaink esetében. A jelenségről Szalay-Berzeviczy Attilát kérdeztük a vita után:
– A pályázati költések kiszámításában nem vettem részt. Az viszont nyilvánvaló, hogy más a munkaerő ára Los Angelesben vagy Párizsban, mint itthon. Az alapvető kérdés persze egyértelműen az, ki mennyit akar valójában költeni a tervpályázatra.
– Elképzelhető, hogy az alacsony ráfordítással Budapest az egyetlen, amely valójában tartani próbálja az Agenda 2020 egyik fő célkitűzését, az emberarcú, emberi léptékű olimpia megrendezését?
– A reformprogram tekintetében csak Budapest képvisel igazi értéket a NOB számára azáltal, hogy egyedüli kandidálóként van módja a nemzetközi szervezetet kivezetni abból a zsákutcából, ahol az most van a pekingi és a sochi olimpia következtében. A kérdés az, hogy tudunk-e hinni a saját sztorinkban, és tudunk-e magunkra koncentrálni, vagy csak azt fogjuk nézni, hogy a többiek mit csinálnak, és megpróbálunk beszállni egy olyan költekezési párviadalba, amelyet viszont tényleg nem tudnánk megnyerni Los Angelesszel, Párizzsal és Rómával szemben.