– A népszavazás a legerősebb felhatalmazás; ha egyszerűen a parlament dönt, Brüsszel azt mondhatja, tessék másképp dönteni. Egy népszavazást viszont nem lehet így felülírni – derül ki Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető véleménye a Mandiner.hu-n megjelent szerdai interjúból a betelepítési kvóta ügyében várható népszavazásról. Szerinte ahogy az unió felfigyelt a brit referendumra az uniós tagság ügyében vagy a hollandra az ukrán EU-s társulással kapcsolatban, a miénk sem fogja hidegen hagyni Brüsszelt.
Arra a kérdésre, hogy Kósa annak idején az uniós csatlakozásra vagy később a lisszaboni szerződésre igent mondva nem mondott-e le az ország nevében az önigazgatás egy részéről, azt mondta, sehol nincs leírva, hogy ez kiterjed a szuverenitásra olyan módon, hogy Európa területére telepíthet bárki „erőszakkal”, milliószámra ismeretleneket.
Kósa ugyanakkor helyteleníti, hogy magáról az EU-s tagságról népszavazás legyen, egyrészt mert erről már volt referendum, másrészt mert „attól még, hogy elromlik egy autó kormánya, nem kell az autót kidobni”.
A parlamenti sajtókitiltásokról szólva megjegyezte, az újságírók nem köszönnek és nem mutatkoznak be, és meg sem kérdezik, éppen zavarnak-e, mintha szándékosan keresnék a helyzetet, amikor a politikus nem ér rá.
Hogy le kell-e mondania Matolcsy György jegybankelnöknek az alapítványi pénzek titkosítása és az egymást érő botrányok miatt, Kósa Lajos azt mondta, „ez szóba sem került. Ennél nagyobb butaságot nem is hallottam. Azért kellene lemondania, mert olyan gazdaságpolitikát folytatott, ami kihozta Magyarországot a válságból, amelybe a szocik taszították? Vagy mert sikerült kimenekíteni a devizahiteleseket? Mi az a jogi vétség, ami miatt ez egyáltalán felvetődhet?” – terelte a szót a politikus, aki a szocik által terjesztett hazugságnak nevezte, hogy 250 milliárdos botrányról volna szó. Szerinte rendben van, hogy ennek az összegnek a kamatait az alapítványok elhasználhatják, az ÁSZ őket majd úgyis ellenőrzi. „Állításokat fogalmaztak meg, leginkább olyanok, akiknek a szavahihetősége erősen kétséges” – mondta a jegybankelnökhöz személyesen kötődők MNB-nek köszönhető gyarapodásáról.
Kósa ma már úgy látja, nem kellett volna azt mondania, hogy az alapítványi pénzek elveszítik közpénz jellegüket, ugyanakkor meggyőződése szerint „az alapítványok kultúra-, tudomány- és oktatástámogató tevékenysége jó cél, zömében támogatható döntéseket is hoztak, a mecenatúra pedig még Surányi György szerint is bevett gyakorlat az európai jegybankoknál”. Igaz, nyilvánosan kellett volna dönteni a támogatásokról, s akkor „legfeljebb arról menne most a vita, hogy ide kell-e a pénz vagy amoda”.
A Varga Mihály nemzetgazdasági tárcavezető által jegyzett törvényjavaslatról – miszerint az állami cégek üzleti adatai nem lennének nyilvánosak – is elmondta a véleményét: amennyiben szabadon hozzáférhető volna minden információ, az olyan piaci versenyhátrányt jelentene, amellyel eleve veszteségre ítélnék őket, ez pedig a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás lenne.
