– Az ügyészség a minap úgy döntött, hogy újraindítja a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (Pageo) által megmagyarázhatatlanul magas áron vásárolt Mátyás király utcai ingatlan ügyében a nyomozást. Nem gondolja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bizalma meginoghatott önben?
– Úgy vélem, ez a kérdés az ellenzéki pártok politikai blöffjét tükrözi. Azok a hírek, amelyek eddig a Magyar Nemzeti Bankot és alapítványait, illetve a jegybankelnököt rossz színben tüntették fel, azok az ellenzéki pártok és bizonyos médiaszereplők politikai blöffjei. Bár nem vagyok kuratóriumi tagja a szóban forgó alapítványnak, abban biztos vagyok, hogy minden alapítványi ügylet a törvények teljes betartása mellett zajlott és zajlik. A Pageo szóban forgó ingatlanvásárlásáról egyébként tudom, hogy azt a becsült forgalmi érték alatt vásárolták meg jogi átvilágítást és értékbecslést követően.
– Vagyis a kormányfő szavaival élve nem érzi úgy, hogy az ég és a föld „összeszakadt” a Magyar Nemzeti Bank és alapítványai körül?
– Nagyon fontos a miniszterelnök bizalma. Nagyra becsülöm az együtt eddig végzett munkát, s egészen biztos vagyok benne, hogy folytatjuk a közös munkát. Nem az én véleményem fontos, hanem amit ő nyilatkozott, azaz hogy bízik bennem.
– A jegybank hitelessége mégiscsak erősen megtépázódott. Az MNB a teljes pénzügyi rendszert ellenőrzi, a titkolózást követően pedig aligha van erkölcsi alapja megkövetelni az átláthatóságot. Nem gondolkodott el a lemondásán?
– Látom, önök is folytatják a blöffölést. Nem titkolózásról, hanem szakmai vitáról volt szó, vagyis hogy közpénz-e az alapítványi pénz, vagy sem. Erre a vitára tett pontot az Alkotmánybíróság (Ab). A testület úgy döntött, a közpénz, az közpénz marad. Ennek megfelelően az Ab döntését tiszteletben tartva pedig valamennyi alapítvány közzétette a szerződéseit. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy három alapítvány még jóval az Ab döntése előtt, ez év február 10-én teljesítette a közérdekű adatkiadást. (Utóbbit a Világgazdaság újságírója perelte ki. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 2016. március 31-én hozta nyilvánosságra döntését, a jegybankelnök az Országgyűlésben április 4-én jelentette be, hogy nyilvánosságra hozzák az alapítványok gazdálkodásával, vagyonával kapcsolatos információikat.)
(Az összesített, valamennyi alapítványra vonatkozó adatokat 2016. április 11-én tették közzé, s ezt követően naponta egy-egy alapítvány közölte honlapján a részletes adatokat közérdekű adatok címszó alatt – a szerk.)
– Arra nem válaszolt, hogy tervezi-e a lemondását.
– Nemhogy nem tervezem, de nem is értem a kérdést. Egy jól működő, törvényes jegybank elnökének, amely új, sikeres monetáris politikát valósít meg, s ennek keretei között a forintosítás nyomán mintegy ezermilliárd forintot ad át a magyar társadalomnak, miért is kellene lemondania? Mert politikai blöff folyik?
– Az is politikai blöff, hogy a korábbi jegybanki kommunikáció ellenére személyesen kezdeményezett 44 alkalommal befektetést a Pallas Athéné Domus Animae alapítványban, amelynek a kuratóriumi elnöke is?
– Igen, tévedés és blöff. Az alapítványok szabályzata szerint a befektetési döntések a kuratórium hatáskörébe tartoznak, azokat az elnök és egy független tag hajtja végre.
– A hírek szerint ön személyesen tárgyalt Orbán Viktorral az alapítványok titkosításáról, ezt követően pedig Bánki Erik fideszes képviselő adta be az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot. Mit gondol, a miniszterelnök szavaival élve, mennyire életszerű, hogy a képviselő arra ébredt, hogy ugyan miért nem titkosítjuk a jegybanki alapítványok költekezését?
– A jegybanktörvény módosításánál a szokásos rend szerint történt az egyeztetés a kormány és a jegybank között. Az Európai Unióban egyébként a jegybankok kétharmada valamilyen formában részt vesz képzőművészeti alkotások vásárlásában, oktatási tevékenységet folytat, pénzügyi, tudatossági programokat indít. Ezért gondolkozott el az új MNB-vezetés, hogy a sikeres monetáris politika eredményeként keletkezett nyereséget mire fordítsa. Nyereség ugyanis van, ezt mutatja, hogy 2002 után az idén fizet először osztalékot – 50 milliárd forintot – a jegybank a magyar államnak. Az MNB kötelessége, hogy az ország fontos kérdéseiben segítse a gazdaságpolitikát. Ilyen például az oktatás, mert a mai magyar közgazdasági oktatás nem versenyképes.
– Ám az nem a jegybank, hanem az arra hivatott minisztérium dolga!
– Az oktatás támogatása mindenkinek a dolga. Európa jegybankjainak jó része is végez közgazdasági képzést, pénzügyi ismeretterjesztést, részt vesz egyetemi programokban, sőt többüknek saját felsőoktatási intézménye is van. A német jegybanknak például saját főiskolája van. Azért hoztunk létre hat alapítványt, mert azok mindegyike különböző részeit szeretné erősíteni a felsőoktatás rendszerének.
– Az államnak saját szervei vannak a különböző közfeladatokra. Az oktatásért a humántárca a felelős, a nemzeti banknak is megvan az alapfeladata, amit a jegybanktörvény rögzít, ugyanakkor ebbe nem tartozik bele az oktatás. De az is szerepel a törvényben, hogy a nem alaptevékenységbe tartozó célokra csak a bírságokból befolyó pénzt használhatja fel az MNB.
– Nem igaz. Azt ugyanis nem tiltja a jegybanktörvény, hogy oktatási feladatokat lásson el a jegybank. Sőt a jegybanktörvény szerint feladatunk a kormány gazdaságpolitikájának segítése. Az oktatás támogatása a társadalmi felelősségvállalás egyik fontos elemét képezi, az oktatás támogatása hozzájárulhat a sikeres gazdaság- és társadalompolitikához. Egyébként valamilyen formában minden uniós jegybank részt vesz az oktatási rendszer fejlesztésében. Nekünk tehát az állam részeként az a feladatunk, hogy a közgazdasági oktatást támogassuk.
– Azért a jegybank mégsem egy szatócsbolt, hogy amit nem tilt törvény, azt szabad. Ezzel az erővel akár autógyárat is alapíthat az MNB, hiszen azt sem tiltja a törvény.
– S alapít?
– Nem.
– Miért ne vásárolhatnánk képeket és műtárgyakat, ahogyan azt az unió más jegybankjai teszik?
– Erre a célra szintén vannak arra hivatott állami szervezetek.
– Rosszabbak lennénk, mint a többi jegybank? Az EU számos jegybankja vásárol műtárgyakat, így például az osztrák, az angol, a német, a belga, a holland vagy a francia és a román jegybank, de a sort hosszan lehet folytatni.
– A német Bundesbank vagy a brit Bank of England nagyságrendekkel nagyobb bevételekkel rendelkezik, és jóval kevesebbet fordít ilyen célokra, ráadásul ott a társadalmi-gazdasági problémák is jóval kisebbek, mint Magyarországon.
– Nem erről van szó, hanem a nemzeti öntudatról és kincsképzésről. Ha a jegybank átlátható módon tud arra forrást teremteni, hogy visszavásárolja a hazánkból elvitt műtárgyakat, azt megteheti. Ezzel a nemzeti öntudatot erősíti, és gyarapítja a nemzeti vagyont.
– Az alapítványoknak juttatott 267 milliárd forintnak azért bőven lett volna helye máshol is.
– Mindenki így látja, mindenkinek van jogos javaslata arra, hogy mire legyen elköltve a pénz.
– De a titkolózás célja mégiscsak az lett volna, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra ezek a kínosnak is nevezhető költekezések. Az ön rokonsága is jelentősen profitált az alapítványi pénzekből. Unokatestvére, Szemerey Tamás például több szálon is kötődik a kifizetett milliárdokhoz: a BanKonzult Kft-n., az NHB Bankon vagy a VS.hu kiadói körén keresztül. Igaz, utóbbi cáfolta, de azért mégiscsak hozzá vezetnek a szálak.
– Ismét egy politikai blöff. Valaki szakmai vitát próbál titkolózásként feltüntetni. Mi úgy láttuk – s ezzel az elsőfokú bíróság is egyetértett –, hogy ha az államtól közpénz indul el, s az civil pénzzé válik, akkor az marad a civil vagyon körében.
– Csakhogy a civilek között többen is vannak, akik rokoni szálon kötődnek önhöz.
– Két külön kérdésről van szó. Az egyik, hogy titkolóztunk-e. Erre tett pontot az Alkotmánybíróság, s az alapítványok a döntést tiszteletben tartották. Ami a rokonságot illeti: mindenki a saját családjáért tud felelősséget vállalni. Amikor arról nyilatkoztam, hogy a családomnak nincs offshore-érdekeltsége, akkor a szűk családomra, vagyis a feleségemre, a két fiamra és magamra gondoltam. Nekem Magyarországon körülbelül száz unokatestvérem van, világszerte pedig 3-400 rokonom. A VS.hu portál esetében is tiszta a kép: az unokatestvérem cáfolta, hogy érdekeltségében állna az újság kiadója.
– Ez igaz, ám mégiscsak a Szemerey Tamás tulajdonában álló BanKonzult Kft.-ből utalták át a VS.hu-t kiadó társaság bejegyzési illetékét.
– Az alapítványok nem vizsgálják, hogy a támogatott projektek mögött milyen tulajdonosok állnak. A VS.hu mellett a Gazdasági Rádió vagy az Echo TV esetében sem vizsgáltuk a tulajdonviszonyokat. Legalább harminc fontos könyv kiadását is támogatta a PADA, de kétségtelen, hogy a balliberális VS.hu verte a legnagyobb hullámokat. A hírportál viszont modern és minden ízében az alapítványok filozófiájának megfelelő, kitűnő programot nyújtott be, ezért támogattuk.
– Az ukrán, román, cseh és lengyel nyelvre lefordított Sakk és póker című könyv esetében sem vizsgálták, hogy kinek az írását támogatják?
– A Sakk és póker egy kitűnő könyv, de nem én írtam, és elsősorban nem rólam szól. Elsősorban Magyarországról, másodsorban a miniszterelnökről, illetve arról, hogy hazánk miként vívta meg a szabadságharcot 2010 és 2013 között. Természetes, hogy támogattuk.
– A szóban forgó könyv lefordítása és kiadása tízmilliókért, az unokatestvére cégétől valamennyi alapítvány által megrendelt azonos tanulmányért kifizetett pénzek, és szintén a Szemerey Tamás érdekeltségében álló bank feltőkésítése nevezhető-e a társadalmi felelősségvállalás részének?
– A BanKonzult tanulmányait azért rendelték meg az alapítványok és a jegybank, mert olyan információkat tartalmaznak, amelyek nagyon fontosak a pénzügyi döntések meghozatalához. Azért vásárolta meg minden alapítvány külön-külön, mert a kiadványok szerzői jogvédelem alatt állnak.
– Tehát a felsorolt tételek akkor a társadalmi felelősségvállalás részét képezik, vagy nem?
– Nem. Azok az üzleti élet és a befektetési élet részei. A döntésekhez információk szükségesek. Az MNB például kilenc hazai és nemzetközi olyan tanácsadói forrást használ – köztük a Trendfigyelő, a Századvég és az OMFIF tanulmányait –, amire szükség van. Mert bár mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországon mi tudjuk a legtöbbet a közgazdasági és pénzügyi életről, hosszú távú stratégiai döntéseket kell hoznunk, ezért szükségünk van másfajta szemléletekre is. A tanácsadói munkák olyan információkkal, ötletekkel szolgálnak, amelyek milliárdokat hozhatnak.
– Apropó, ha már a széles és a szűk családját is megemlítette, nem csupán az unokatestvére, hanem fia, Matolcsy Ádám is profitálhatott a jegybanki pénzekből. Ő az MNB által biztosított növekedési hitelprogram forrásaiból vásárolhatta meg veszprémi bútorgyárát, ráadásul a hitelt a Szemerey Tamás érdekeltségében álló bank nyújtotta. Ezt nem érzi összeférhetetlennek?
– Megint egy blöffről van szó. Körülbelül 32 ezer magyar mikro-, kis- és középvállalkozás vett részt eddig a növekedési hitelprogramban. Ez Magyarország legnagyobb hitelezési programja. A hitelt a vállalkozások nem az MNB-től veszik fel, hanem azt a kereskedelmi bankok adják, tehát ahhoz, hogy kik veszik fel, nincs közünk.
– A pénz forrása pedig a jegybank.
– Még egyszer: nem mi döntünk arról, mely cégeknek adnak hitelt a kereskedelmi bankok. Ez egy abszurd kérdésfelvetés. A szűkebb családi körömön kívül még az is lehet, hogy a száz unokatestvérem közül vagy 56-an részesültek a jegybank növekedési hitelprogramjából. Lehet, csak nem tudok róla. A szóban forgó hitelezésről tudok, az nyilvánosságra került, azt tudom rá mondani: hála istennek! Az volt a cél, hogy minél több vállalkozás vegye fel ezt a hitelt.
– Helyesnek tartja?
– Igen, annak.
– Említette, hogy a támogatottak tulajdonosi hátterét nem vizsgálják. Pedig az Alkotmánybíróság szerint közpénzről van szó, amely nem kerülhet offshore cégekhez. Ez alapján nem volna célszerű átvilágítani a támogatottakat?
– Elképzelhető, hogy egy magyar könyvkiadó offshore hátterű, de mi csak azt a könyvtervet vizsgáljuk, amit hozzánk benyújtanak. Ha az megfelel az alapítványok értékrendjének, akkor támogatjuk. Minden támogatott projekt mögött valós teljesítés szerepel.
– A jegybank 267 milliárd forinttal támogatta az alapítványokat. Több tanulmány is rámutat, hogy ez a pénz a devizahitelek átváltásakor keletkezett árfolyamnyereségből származik.
– A forintosításból 136 milliárd forint nyeresége származott az MNB-nek, de nem azért, mert ebből akart szert tenni nyereségre, hanem mert a Kúria döntése alapján piaci árfolyamon kellett forintosítani. Ezzel az összeggel és a nemzeti bank által végrehajtott monetáris fordulattal nyereséges lett az intézmény. Tehát először is örömre van ok, szerintem minden magyar állampolgár örüljön!
– Nem lett volna etikusabb legalább azt a 136 milliárd forintot azoknak a zsebébe visszatenni, ahonnan elvették, tehát a devizahiteles családokat kárpótolni?
– A devizahitelezés volt a valódi botrány! Az állam, a bankrendszer és sajnos az emberek is rossz döntéseket hoztak. A forintosítással a kormány és a jegybank ezermilliárd forintot adott vissza azoknak a családoknak, amelyek ebben a torz és sötét kalandban részt vettek.
– Azonban a legnagyobb tétel, az árfolyamváltozás mégis az ő nyakukban maradt.
– Ismétlem: a Kúria döntött. Egyébként én mindig azt képviseltem a kormányüléseken és a jegybankban, valamint a kormány közti egyeztetéseken, hogy az árfolyam-különbözetet is vissza kell adni. De a bíróság döntése ezt nem tette lehetővé.
– De a jegybank dönthetett volna úgy is, hogy átutalja az alapítványokba fektetett 267 milliárd forintot a költségvetésnek, hogy abból kártalanítsák a devizahiteleseket.
– Ez is lehetett volna. Akár az egészségügyben tátongó lyukakat is betömhette volna az összeg, illetve nyugdíjemelésre is lehetett volna költeni, de mi az oktatást tartottuk a legfontosabbnak.
– Korábban interjút adott a VS.hu-nak. Akkor azt mondta, hogy fontos kikötése az alapítványok esetében, hogy a tőkét nem, csak annak a hozamát lehet elkölteni.
– Az alapítványi vagyon nemcsak hogy megvan, hanem a vagyon ma 830 millió forinttal több, mint az alapításkor átadott összeg. Vagyis a tőke nem csupán megvan, de gyarapodott is. Az alapítványok csak a vagyon hozamát használhatták fel tevékenységük során.
– Fontos kikötésként említette azt is, hogy külföldi állampapírba nem lehet fektetni a pénzt. De az MKB bankon keresztül közel 64 millió euróért (csaknem 20 milliárd forintért) vásároltak külföldi értékpapírokat.
– Az általam vezetett PADA-nak csak magyar állampapírja van. De a legfontosabb kikötés az alapítványoknál, hogy meglegyen a pénz, az alapítványok csak a hozamot költhették.
– Az említett interjút 2014 augusztusában adta a VS-nek. Ehhez képest néhány hónap elteltével a PADA – amelynek ön a kuratóriumi elnöke – közel 48 millió euróért (vagyis több mint 15 milliárd forintért) vásárolt külföldi értékpapírokat a Gránit Bankon keresztül. Ennyire rugalmasak a szabályok?
– Az alapítványok az alapítótól kapott euróvagyon befektetésekor vásároltak likvid és rövid lejáratú külföldi államkötvényeket. Ha olyan üzlet adódik, ami nagyobb hozamot ígér, mint a magyar állampapír – és a tőke megmarad –, akkor az egy jó üzlet volt.
– Az a vád érte az alapítványokat, hogy amikor közbeszerzéseket kellett volna kiírni, akkor azt nem tették meg. Egyetért ezzel?
– Nagyon egyszerű a helyzet. Az Alkotmánybíróság döntése után a jövőben minden alapítvány köteles lesz közbeszerzést kiírni a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó esetekben.
– Ötmillió forintra emelkedett az ön fizetése. Emiatt is számos kritika érte.
– A jegybanktörvény módosításával az MNB vezetői annyit keresnek, mint a cseh és a szlovák jegybank vezetői. A jegybankelnök és a három alelnök fizetése a törvénymódosítás eredményeképp sem fogja elérni Simor Andrásnak és két alelnökének első három évben kapott havi átlagfizetését. Úgy gondolom, hogy a magyar jegybank teljesítménye van olyan jó, mint egy sor más uniós nemzeti banké. Tehát egyetértek az ötmilliós fizetéssel.
