Csatatérre vonulnak az MSZP elnökjelöltjei

Egy hét múlva elnököt választ az MSZP. Két jelöltet, Harangozó Tamást és Szanyi Tibort kérdeztük.

– Miért jobb ön, mint Tóbiás József?

– Azért jobb az én ajánlatom, mert a változásra épít, ma ugyanis nem lehet azt mondani, hogy ne kellene mást csinálni. Látni kell, hogy az emberek biztonságérzetét négy téma határozza meg: mindenekelőtt az egészségügy, az oktatás, illetve a gyermekjólét és az idősügy. Ez a négy feszítő kérdés teremti meg azt a társadalmi biztonságérzetet, ami nyitott pálya a baloldali gondolkodásúaknak. Előttünk áll egy baloldali reneszánsz, ebből kimaradni vagy betagozódni, ez a nagy kérdés. Én az utóbbit képviselem.

– Az MSZP most is beszél ezekről a témákról, miért elégedetlen?

– Beszélni ugyan beszél az MSZP ezekről a kérdésekről, de nem kiemelt témaként. Ha ez a négy téma felöleli az általunk megjelenített kérdések bő kétharmadát, az már számomra elfogadható. Jelen pillanatban viszont az arányuk nem több, mint 15 százalék. Pártrendezvényeinken úgy szoktam fogalmazni: ha elnök leszek, felőlem bármelyik szocialista politikus arról beszél, amiről akar, közvetlenül azután, hogy a négy fő téma valamelyikében legalább helyben értelmezhető módon mond valamit.

– Ez elég lehet a népszerűségük feltornászásához? Nem lehet, hogy itt már valami csodafegyverre van szüksége az MSZP-nek?

– Én nem a népszerűséget szeretném igazából növelni, hanem mozgósítani akarom a választópolgárokat. Az MSZP nem a jelenlegi szavazói tortán való osztozkodásban érdekelt, hanem a torta bővítésében, előhúzni az embereket az apátiából, mert nagyon sokan vannak most ott.

– A Jobbik is ugyanerre hajt, ráadásul bőven van átjárás az MSZP és a Jobbik szavazótábora között. Mit tudnak kezdeni Vona Gáborékkal?

– A Jobbikkal az a helyzet, hogy meg lehet simogatni még nyolc kutyát, de attól még ez egy barna párt. A tagsági, vezetői reflexek egyértelműen ott tartják őket, ahol születtek. Az átjárás pedig nem biztos, hogy az MSZP és a Jobbik között lesz igazán érdekes, hanem a Jobbik és a Fidesz között. A Jobbik radikálisai a Fideszhez mehetnek, míg a Fidesz ott veszíthet, ha a mérsékeltebbek inkább átpártolnak a Jobbikhoz. Kelet-Magyarországon más a helyzet, ott a baloldal azért volt mindig is nagyon erős, mert a konzervatív kormányokkal szembeni protest hozzánk jött. Mióta viszont megjelent az MSZP-hez hasonló témákat felkaroló Jobbik, a csalódottak már hozzájuk is mehetnek. Ez már valóban konkurencia a szocialista pártnak, nekünk ehhez mérten kell viselkedni. Én világossá tettem, hogy mindaddig, míg az MSZP aktivistái nincsenek kint a csatamezőn, addig nincs győzelem. A Fidesz meg a Jobbik kint van, és én garantálom, hogy a hozzáállásunkon változtatni fogunk, és ott leszünk az emberek között.

– Egyedül kell kimenni a csatamezőre, vagy más baloldali pártokkal?

– A baloldalon dominánsan csak az MSZP van.

– Mi a helyzet Gyurcsány Ferenccel, aki azért nehezen megkerülhető az ellenzéki oldalon?

– Én nem adnék kitüntetett szerepet senkinek. Ha megnézzük az új szereplőket, a fekete ruhás nővértől kezdve a Tanítanék Mozgalmat szervezőkig, láthatjuk, hogy ma ők határozzák meg a politika súlypontjait, pedig nem pártoktól jönnek. Mégis, nagyobb befolyásuk van a dolgokra, mint nagyon sok pártembernek. Ennek a menedzselése számomra sokkal nagyobb kihívás, mint bármilyen más párttal együttműködni.

– Ettől még alapvetően pártokra tudnak szavazni az emberek. Gyurcsány Ferenccel együtt lehet működni 2018-ban?

– Erre nem látok különösebb esélyt. Ha valaki a szélrózsa minden irányába fordult már, az éppen ő. Viszont van a Demokratikus Koalíció, mint párt, ők hébe-hóba jelen vannak. Ahol a helyiek megtalálják egymás között a hangot, ott hajrá. Az, hogy az MSZP még egyszer belebonyolódjon egy olyan alkudozásba, hogy két karcagi képviselői helyért adok nyolc Vas megyei listás helyet, ennek én semmi szín alatt nem adok semmilyen teret. Ez nemcsak rájuk, hanem az összes többi pártra vonatkozik.

– Miniszterelnök-jelölti ambíciói vannak?

– Eszemben sincs miniszterelnöki ambíciókat dédelgetni. A pártelnöki és miniszterelnöki funkció nagyon eltér, míg előbbi egy mozgalmi típusú kihívás, utóbbi a kormányzást irányítja. Óriási a különbség. Én már tizennyolc éve vagyok a politikai pályán, idén nyáron hatvanéves leszek, én ezt a kétéves elnökséget akarom. Két év rohamtempó után szeretnék kicsit pihenni.

– Akkor kit szánna miniszterelnök-jelöltnek?

– Eszem ágában sincs nevet mondani. Ismerve a Fidesz hozzáállását, bárkin karaktergyilkosságot tudnak elkövetni, és ez a jobbik eset, a rosszabb, ha elviszik vezetőszáron.

– Ha megválasztják elnöknek, szán szerepet Tóbiás Józsefnek?

– Ha Tóbiás József nem lesz elnök, attól még párttársam, volt elnököm és az MSZP országgyűlési képviselője. Én leszek az első, aki pofon vágja azt, aki Tóbiás Józsefbe elkezd rugdalni.

– Akár a frakcióvezetői posztot is vihetné tovább?

– Értelmezésem szerint a pártnak van frakciója és az elnökség ad javaslatot, hogy ki legyen a képviselőcsoport vezetője. Én azonnali cserét indítványoznék, szerintem van is választék. Ez nem arról szól, hogy bárki utálna bárkit, de én egy markáns, modern, XXI. századi baloldali világképet akarok megvalósítani a Magyar Szocialista Párton belül.

– Egyes vélemények szerint az előző években az MSZP elnöki posztja egy szűk elit döntésén múlt. Mit gondol, ezúttal hogy lesz?

– A transzparens véleményformálók szerepe elfogadható, de a titkos királycsinálók világa nem jó. Szerintem nem lesz akkora a háttérerők szerepe, mint ahogy most még látszik. Soha nem látott feladat előtt állnak a küldöttek, hiszen szemben a korábbi évekkel, ezúttal négy jelölt közül választhatnak. Szerintem sokan úgy fogják ezt a problémát megoldani, hogy saját döntést hoznak, nem pedig másra hallgatnak. Az én esetem egyébként azért kényelmesebb a mozgalmunknak, mert az európai parlamenti képviselői státusom rengeteg előnnyel jár, például a nagyvilág felé is kinyitja a szocialista pártot.

– Vajon mért jobb ön, mint Tóbiás József?

– Amennyiben a párt tagsága és a küldöttek szeretnének egy kemény, harcos, felkészült, de megbízható pártot, ehhez pedig egy integráló és következetes pártelnököt, akkor én vagyok a jelöltjük.

– Hogyan támasztja alá, hogy integráló és következetes, aki kemény és megbízható párttá alakítaná az MSZP-t?

– Ezekben a jelzőkben benne van az is, hogy a jelenlegi helyzethez képest milyen változást képzelek el. Hiszen ha egy párt újra gyűjtőpont szeretne lenni, ahhoz muszáj néhány egyértelmű és világos mondatot kimondania. Így azt, hogy nem pusztán leváltani akarjuk a kormányt, hanem azután igazságot szolgáltatni. Az is nagyon fontos, hogy az erőszak kultúrája helyett az együttműködés kultúrájának kell lennie a rendezőelvnek az egész társadalomban. Hogy ezekről egyáltalán úgy tudjunk beszélni, hogy az emberek meghallgassák, ahhoz komoly és radikális változás kell. Ennek egyik eleme a hitelesség, hiszen ha mi nem nézünk szembe a saját múltunkkal, nem fogunk tudni a jövőre vonatkozóan olyan mondatokat mondani, amilyeneket az emberek elhisznek nekünk. Ilyen értelemben a múlt legfontosabb része az az időszak, amikor kormányoztuk az országot, elsősorban 2002 és 2010 között. Akkor csináltunk mindent és annak az ellenkezőjét is.

– Ez azt jelenti, hogy bocsánatot kérne az akkori kormányzás idején elkövetett hibák miatt?

– Van olyan, ami miatt bocsánatot kell kérni, és van olyan, amiről ki kell mondani, hogy óriási hiba volt, és többé nem követjük el. De rengeteg olyan része is volt a kormányzásnak, amit büszkén kell vállalni, és kőkeményen szembeszállni azokkal a hazugságokkal, amiket rólunk terjesztenek. Amiről én beszélek, az a munka, hogy tegyük ezt végre tisztába, mert össze-vissza beszélünk még ennek kapcsán. Bocsánatkérés egyébként már volt, 2013 januárjában az akkori elnökség Mesterházy Attila vezetésével elment Kolozsvárra, és kimondta azt a mondatot, ami nekem is a szívemből jön, hogy bocsánat 2004 decemberéért.

– Radikális változásról beszélt. Mit jelent ez még?

– A programom része még a világos és egyértelmű felelősségi viszonyok megteremtése. Ez nagyon radikális változást és számonkérhetőséget jelentene. Végre. Szerintem a legjobb lenne, ha a választmány előtt rendszeresen beszámolnának a vezető politikusok, hogyan állnak a vállalt feladatokkal. Lenne motivációs ereje is, hiszen ez lesz az a választmány, ami az MSZP országos listáját össze fogja állítani.

– Van valami csodafegyvere, hogy növelje a szavazótábort?

– Amit eddig megfogalmaztam, az a nulladik lépés, és a nyárra vonatkozik. Ez az alapja, hogy utána akár csodát tegyünk. Ma Magyarországon az emberek többsége változást akar, de azt mondják, hogy nincs kire szavazniuk. Ezért nem csodát kell várnunk, hanem lépéseket kell tenni, hogy újra megbízható, hiteles párt legyünk, amelyről az emberek el tudják képzelni, hogy valódi alternatívája a mai rendszernek.

– Kiket vár az MSZP-be?

– Én azt szeretném, ha először szakértői csapatok, civilek, szakszervezetek tudnának hozzánk csatlakozni, de azzal a feltétellel, hogy valódi támogatottság van mögöttük, és értékalapon meg tudunk egyezni. A második lépés nyilvánvalóan, hogy kezdjünk valamit azokkal a pártokkal, amelyek ennek a két feltételnek megfelelnek. Nyitott vagyok az együttműködésre elvi alapon.

– Gyurcsány Ferenccel is?

– Szerintem joggal kérhetem a kedves együttműködő partnereinktől, hogy ne feltétlenül a legmegosztóbb és legelutasítottabb politikussal akarjanak ehhez a szövetséghez csatlakozni és a sikerhez hozzájárulni. Ha társadalmi többséget akarunk, be kell látnunk, hogy Gyurcsány Ferenc személyével ilyen nem lesz. Ez nyilvánvalóan a Demokratikus Koalícióra mint pártra már nem igaz.

– Saját térfelük mellett azért a Jobbikkal is meg kell küzdeniük. Mit tudnak kezdeni Vona Gáborékkal?

– A Jobbik sikerét eddig nem a tízszázaléknyi szélsőjobboldali adta, hanem kifejezetten az MSZP háttérbe szorulásával elveszett baloldali szavazók. Amíg mi arról beszélünk, hogy mi van Gyurcsány Ferenccel vagy a szövetségkötéssel, és nem jut idő az MSZP valódi karakterére, addig a Jobbik csak annyit mond, hogy győzni fogunk, gyere, csatlakozz hozzánk. Az MSZP-ben is ezt kell sugározni a legfelsőbb szinten is. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Vona Gábor mosolyoghat, de nézzük már meg a második sort, ott hol van a cukiság, hol van a néppártiság?

– Mégis, a kutatások szerint az MSZP, illetve a Jobbik szavazói között van átjárás.

– Ez Kelet-Magyarországon igaz elsősorban, ahol hagyományosan kőkemény MSZP-s bázis volt, ám az emberek elfordultak tőlünk. Ha ott fel tudunk állni, a Jobbik el fog tűnni.

– Miniszterelnök-jelölti ambíciói vannak?

– Ha pártelnöknek választanak, nem leszek miniszterelnök-jelölt. Pontosan megvan a fejemben, hogy kinek kell miniszterelnök-jelöltnek lennie: annak, aki győzni fog.

– Mondana nevet is?

– Vannak nevek a fejemben, de ez a lista ott is marad egyelőre.

– Ha megválasztják elnöknek, szán szerepet Tóbiás Józsefnek?

– Hogyne. Viszont azt csak ő mondhatja meg, hogy mit csinálna.

– Egyes vélemények szerint az előző években az MSZP elnöki posztja egy szűk elit döntésén múlt. Ezúttal hogy lesz?

– Az országjárás megmutatta, hogy a párttagság elsöprő többsége változást akar. Ők azok, akik naponta találkoznak a kedves választópolgárral, és érzik, látják, hogy ez így nem mehet tovább. Nyilvánvalóan, ahogy megyünk a párton belül egyre feljebb, másféle érvek is előkerülnek már, sajnos. Szerintem ez a mostani kongresszus eldönti a párt jövőjét. Ha hatalombrókerek fogják eldönteni, hogy az MSZP kongresszusa kit választ meg elnöknek, akkor nem fogunk tudni a győzelemhez vezető útra lépni.

– Vagyis, ha nem ön nyer, az azt jelenti, hogy a hatalombrókerek döntöttek?

– Akik azzal kampányolnak, hogy mögöttük milyen befolyásos emberek állnak, azok magukra húzzák ezt a vádat. Én nem kampányoltam ilyennel soha, végigjártam az országot, és elmondtam, miben hiszek. Nekem ebben van az erőm.