Elégedetlenek a köznevelési kerekasztallal a gimnáziumi igazgatók – derült ki a Magyar Nemzet birtokába jutott nyilatkozat tervezetéből. Ebben a többi közt az szerepel: bár a tiltakozás készítői tiszteletben tartják, hogy az állam maga dönt arról, milyen formában kívánja finanszírozni a közoktatást, de nem értenek egyet azzal, hogy az önkormányzatok rossz iskolafenntartók lettek volna.
A tankönyvpiac kapcsán elfogadják, hogy meg akarta erősíteni az állam a tankönyvkiadást, igaz, „ha az elkészült könyvek nem állják ki a minőségi próbát, akkor úgysem lesz hosszú életű ez a próbálkozás”. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy szigorúbb engedélyezési kritériumok helyett állami monopólium bevezetésével szorítják ki a magánkiadók sokszor igen színvonalas tankönyveit a piacról. Hangsúlyozzák, tisztában vannak vele, hogy „nem korlátlanok az ország pénzügyi erőforrásai”, de egyet nem értésüknek adtak hangot, hogy eltörölte a kormány a pedagógusbérek minimálbérhez kötését, „s ezáltal eljátszották azt a lehetőséget, hogy hosszú távra biztosítsák a pedagógus hivatás társadalmi presztízsének javítását”.
Az igazgatók kritizálják azt is, hogy 24-26 órára emelték a tanárok heti óraterhelését, mert „ezzel a béremelés jelentős részét bújtatva többletmunkával ellentételezik”, ami „súlyosan veszélyezteti az oktatás színvonalát”. Leszögezik: nem fogadják el, hogy a kormány nem hajlandó ezzel az alapvető fontosságú kérdéssel foglalkozni, ezért követelik a heti 22 tanóra visszaállítását. Kiemelik, valóban szükséges volt a pedagógusok minősítési rendszerének bevezetése, de azt nem a megvalósult formában kellett volna bevezetni, „a minősítéssel kapcsolatos anomáliákat sürgősen orvosolni kell”. Bár azt jogosnak tartják, hogy újból legyen lehetőség a minőségi oktatói munka bérezésére, azt már nem, hogy ez az egyébként is tervezett és törvényi kötelezettséget jelentő 2016. őszi béremelés terhére valósuljon meg.
A gimnáziumi igazgatók azt írják, ha a felsorolt problémákban nem történik változás, azzal a kormányzat kinyilvánítja, hogy valójában egy fillérrel sem akar többet költeni az oktatásra, és feleslegesen újabb „reformőrületbe” hajszolják a közoktatás szereplőit a valódi, de kevésbé látványos, módszertani megújulás helyett. Emellett azt érhetik el a döntéshozók, hogy minden szándékuk ellenére szembefordítják a közoktatás szereplőit az oktatási kormányzattal. „Mi magunk pedig nem látjuk értelmét a köznevelési kerekasztal munkájában való további részvételnek” – írják.