A 2017-ben életbe lépő, átdolgozott magyar nyelv és irodalom érettségi bevezetésének elhalasztását kéri a Nemzeti Pedagóguskar, mert javításokat tartanak szükségesnek a vizsgakövetelményekben – derült ki a Magyar Nemzet által megismert állásfoglalásból. Ezt a pedagóguskar magyar nyelv és irodalom tagozatának elnöke, Hajas Zsuzsanna jegyezte, miután nézetkülönbség alakult ki Sályiné Pásztor Judit, a nemzeti alaptanterv szaktárgyi bizottságának tagja, valamint a vizsgát átdolgozó Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet között.
A pedagóguskar az állásfoglalásában többek közt azt kritizálta: számos ismeretkör emelt szintűvé nyilvánítása indokolatlan, mert ellentmond az érvényben levő tanterveknek és a tanítási gyakorlatnak. Példaként említik többek közt, hogy emelt szintre kerül a helyesírás alapelveinek ismerete, ami szerintük műveltségvesztéssel járhat, vagy azt, hogy nem kell ismerni középszinten az egyszerű és az összetett mondatok típusait sem, ami nélkül nehéz volna elemezni olyan klasszikusokat, mint Illyés Gyulától az Egy mondat a zsarnokságról című verset, illetve megfelelő módon szöveget alkotni, érvelni.
Feloldatlan vitakérdésként utalnak arra is, hogy irodalomból a részletes vizsgakövetelmények szerint a szerzők életútjának tényei és az irodalomtörténeti tények csak emelt szinten várhatók el. Mint írták, bár a változtatás célja az volt, hogy a középszintű vizsgán művek elemzése helyett ne a szerző életrajzát mondják el a diákok, ezt meg lehetett volna oldani azzal, hogy a szóbeli vizsga leírásában szerepeltetik: a tételben megjelölt feladat kifejtését nem lehet ilyen módon helyettesíteni.
A pedagóguskar veszteségnek tartja, hogy eltűnik a választható hosszú, érvelő esszé a szövegalkotási feladatok közül, ehelyett új feladattípusként 3-5 érvvel alátámasztott állásfoglalást kell írni, vagy egy gyakorlati szövegműfajt, például hivatalos levelet. A hosszú érvelés eltűnését azért fájlalják, mert véleményük szerint „az állampolgári lét a logikus, tényekkel alátámasztott tartalmas, hosszan kifejtett, pragmatikus érvelést inkább igényli, mint a (…) felületesebb, rövid érvelést”.
A vizsgák értékelésével kapcsolatban leginkább a helyesírás új értékelési rendszerét kifogásolták. Míg korábban a rossz helyesírású diáktól akár 15 pontot is levonhattak, most 8 pontot kaphatnak a jó helyesírók. Ezért úgy vélik, előfordulhat, hogy kevesebben fognak megbukni a vizsgán, így a gimnáziumok és a szakközépiskolák eredménye közelíteni fog egymáshoz, de az eredmények javulása nem a tényleges tudásból és a javuló készségekből fakad majd, hanem a felületes pontozásból.
– Úgy tűnik, mintha a nyelvtant mint tantárgyat felszámolta volna a 2017-es érettségi. A hibák közül leginkább a helyesírás új értékelését tartom katasztrofálisnak, hiszen az átlagosnál rosszabb helyesírást nem képes mérni – nyilatkozta lapunknak Hajas Zsuzsanna. A szakértő szerint ennek az az igazságtalan következménye lehet, hogy az egyetemi felvételin a kifejezetten rossz helyesírású diák azonos esélyekkel indul a jó helyesírásúval. Az irodalomérettségivel kapcsolatban pedig azt hiányolja a legjobban, hogy már nincs fogalomrendszer a követelményben. Ezt arra hivatkozva törölték el, hogy a kerettantervek már tartalmazzák a kötelező fogalmakat. Ám Hajas Zsuzsanna szerint annyira sok ilyen szakszót írnak, hogy azokat lehetetlenség volna mind megtanulni.
Összességében a Nemzeti Pedagóguskar azt a következtetést vonta le: nem egészen világos, hogy a vizsgakövetelmények ekkora koncepcióbeli változását mi motiválta, ugyanis az indokokat semmilyen kutatásból vagy mérésből nem lehet megismerni, míg az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) a hivatalos kommunikációja azt sugallta, hogy a többi tantárgyhoz hasonlóan magyarból is csak az érvényes tantervekkel fogják összehangolni az érettségit.
A pedagóguskar szerint az sem szerencsés, hogy az új tartalmi követelmények teljesítésére az első vizsgázó évfolyamnak összesen csak két év felkészülési ideje lehet. Aggodalmukat fejezték ki amiatt is, hogy a tanárok nagy tömege a rendeletszövegben csak akkor mélyül majd el, ha tételeket és feladatokat kell írnia az érettségi vizsgákra, akkor viszont sokaknak lesznek értelmezési problémáik, és a sokszor nem egyértelmű vizsgaleírás miatt tömegesen fognak a vizsgákat lebonyolító Oktatási Hivatalhoz fordulni, nagy terhet jelentve ezzel az érettségik előkészítése miatt amúgy is zsúfolt időszakban.
Ezt egy magyartanár is megerősítette lapunknak: arról beszélt, az érettségi gyökeres megújulása a szakma érdemi bevonása nélkül készült, így a magyart tanító pedagógusok jelentős részének még most sincs tudomása a változásokról, nem ismertették ezt velük elég sokszor a hivatalos platformokon. Hozzátette: az oktatási államtitkárság a pedagógustiltakozások hatására egyébként is az elkövetkező hónapokban tervezi felülvizsgálni a nemzeti alaptantervet, ezért ha ez megtörténik, ismét változtatni kell majd az érettségin.
Sályiné Pásztor Judit a felsorolt problémák között az anyanyelvi ismeretek átrendeződését emelte ki. Elfogadhatatlannak tartja azt az újítást, hogy a helyesírás alapelveit csak az emelt szinten érettségizőknek kell tudni, hiszen a gyerekek ezt már alsó tagozatban tanulják. Emiatt a változás a tanítás tartalmára is hatással lehet, de a tankönyvekre is. Kiemelte: az, hogy az irodalomtörténet eltűnik középszintről, nem egyenlő pusztán azzal, hogy nem kell bemagolni a szerzők életútját, elvész a tágabb művelődés- és kultúrtörténeti kontextus is. Azt is problémának tartja, hogy a kortárs irodalom nem arányosan, hanem túlhangsúlyosan jelenik meg az érettségin, pedig annak jelentőségéről, esztétikai színvonaláról, egyáltalán a közoktatásba való beemelhetőségéről szakmai viták folynak.
A Magyartanárok Egyesülete támogatja az új magyarérettségit – nyilatkozta lapunknak Arató László, a szervezet elnöke. Szerinte az új érettségit érő bírálatból az olvasható ki, hogy az írói nem látták az átalakítások lényegét. Ez pedig a kétszintű érettségi koncepciójának eddiginél következetesebb végrehajtása volt: mivel a diákok döntő többsége középszinten érettségizik, és nem magyarból tanul tovább, ebből a szintből kikerültek a szakmaibb jellegű ismeretek, például sok irodalomtörténeti adat. – Itt egy profiltisztítás történt, abszolút következetesen és jogosan – értékelte.
Például nagy pozitívumnak nevezte, hogy míg eddig emelt szinten volt a hétköznapi szövegalkotás, ez középszintre került, „ezzel a dolgok a helyükre kerültek”. Szerinte bár fájlalják a hosszú érvelés eltűnését a kritikusok, ez volt eddig a legproblematikusabb – és csak választhatóan kötelező – feladat. Egyrészt a gyerekeket az iskola nem tanítja meg a hosszú, összefüggő érvelés megírására, ezért sokan nem tudták ezt jól megírni, másrészt a tételkészítők „elirodalmiasították” a tételt. Ez azt jelenti, hogy ki kellett benne térni 3-5 irodalmi műalkotásra bizonyító példaként, ám a régebbi alkotásokkal nem feltétlenül lehetett mai problémákra reagálni. Az új érettségi ezen azért segít, mert irodalmi elemzést és hétköznapi érvelést is kell írnia a diáknak – rövidebb terjedelemben.
Arató László a helyesírás új pontozásával is teljesen egyetért.
– A helyesírás – nagyon helyesen – veszít a presztízséből. A nyelvtantanítást nagyon sokáig túlzottan a helyesírás uralta – magyarázta, hozzátéve, hogy a számítógép és a helyesírás-ellenőrző programok korában ez már kevésbé szükséges. Úgy vélte, indokolatlan attól tartani, hogy primitívvé válnak az irodalmi elemzések középszinten, hiszen nem azon múlik, ki milyen jól tud irodalmi műveket elemezni, hogy tudja-e a szóképek nevét, vagy mondjuk valamelyik kategóriát nem ismeri.
Azzal pedig, hogy a szerzők életútja középszintről kikerült, egy rossz hagyományával szakított az irodalomtanítás, hiszen ezek nem feltétlenül szükségesek a műelemzéshez. A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint legfeljebb az érettségi nyelvtant érintő részén lehetnek vitás pontok. – Lehet, hogy például nem szerencsés, hogy a helyesírás alapelveinek ismerete emelt szintre került – mondta, de azzal nem ért egyet, hogy ez műveltségvesztést okozna.
Arató László a kérdésünkre, hogy az egyesület részt vett-e az új érettségi kidolgozásában, nemmel felelt, ugyanakkor elmondta: nem voltak előtte ismeretlenek annak részletei, hiszen az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet ezt kidolgozó munkacsoportjának vezetője nem más volt, mint az egyesületük alelnöke, Fenyő D. György.
Utóbbi lapunk kérdésére úgy nyilatkozott: a kritikák közül egyik sem olyan kardinális kérdés, hogy ezért módosítani kelljen az új érettségit. Úgy véli, az új rendszer képes lesz orvosolni a mostani magyarérettségi hibáit. Sikerült jobban szétválasztani a középszintet az emelttől, így a középszint most a mindenki számára kötelező alapműveltségi készségeket kéri számon, míg az emelt a szakmaibb tudást követeli meg. Ugyanakkor elismerte: az új koncepció kidolgozásánál nem volt olyan széles körű szakmai egyeztetés, amilyennek kellett volna lennie – ahogyan az előző hat évben egyetlen oktatási intézkedés vagy dokumentum esetében sem volt.
A magyarérettségivel kapcsolatban kerestük az Emmit, az Oktatási Hivatalt is. A minisztérium egyáltalán nem reagált kérdéseinkre, míg a hivatal azt írta: jogalkalmazó szervként nem akarnak állást foglalni a 2017. január 1-jétől hatályba lépő érettségivizsga-követelményekkel kapcsolatban.
Az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet (OFI) a megkeresésünkre részletes választ küldött. Ebben többek közt azt írták, a jövő évi érettségi nem tekinthető újnak, csupán egy működő rendszer korrekciójáról van szó, ezért olyan mértékű kutatásra nem volt szükség, mint ami a 2005-ös érettségi bevezetését megelőzte, de így is kétszer végeztek próbaméréseket, alkalmanként 1200 diák bevonásával. Azt írták, bár a bevezetés nem az intézet hatásköre, óriási szakmaiatlanságot jelentene, ha ez nem történne meg jövő évtől, mivel akkor nem harmonizálna egymással a nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és az érettségikövetelmények.
Elfogadhatatlan volna, hogy a vizsgázók, akik az új bemeneti szabályozók alapján folytatják tanulmányaikat, a régi kimeneti követelmények alapján vizsgázzanak – indokolták. Egyébként szakmai ellenállásról nincs tudomásuk, és arra is felhívták a figyelmet: a pedagóguskar folyamatosan véleményezte az anyagokat. Véleményük szerint nem lenne helyes középszinten is ragaszkodni a szakmai ismeretek korábbi mélységű megköveteléséhez, mert ez ellentétben állna a nemzeti alaptanterv szellemiségével és a kor kihívásaival. Az OFI-nál amiatt sem aggódnak, hogy a változásokra ne lett volna elég idejük felkészülni a diákoknak, mert „a középiskolai oktatásban a vizsgafelkészítés a 11. évfolyamon kezdődik meg, tehát elegendő idő áll rendelkezésre”.
Lapunk megkeresésére az állásfoglalást jegyző Hajas Zsuzsanna arról beszélt: az intézet kérte fel őket az állásfoglalásra, ám a pedagóguskar ezt hiába tette meg és küldte el levelét április közepén az OFI-nak, az oktatási államtitkárságnak és az Oktatási Hivatalnak, egyik szervezet sem küldött rá választ. Sőt állítólag egy kormányhoz közel álló szereplő informálisan azt mondta a Nemzeti Pedagóguskar által felsorakoztatott szakmai hibákról: a kérdés „nem éri el az ingerküszöbüket”, hiszen emiatt nem megy senki sem tüntetni vagy sztrájkolni.
