Itt vagyok önmagam – az egyik drogéria szlogenjével díszített pólót viselte egy tíz év körüli afgán kislány tegnap a röszkei tranzitzóna előtt várakozó tömegben. A kislány egyébként nem is úgy viselkedett, mint aki háborús országból menekülve egy ideiglenes sátortáborban várja, hogy családjával együtt beengedjék az Európai Unió területére, sokkal inkább úgy, mintha osztálykiránduláson lenne. Ez persze nagyjából minden gyermekre igaz ott, a lányok tapsolós játékokat játszanak, a fiúk fociznak vagy röplabdáznak. A nők műanyag kádakban ruhát mosnak, főznek.
Az újságírók megjelenése általában felbolydítja a sátortáborban lévőket. Munkatársainkat – miután megtudták, hogy magyarok – az országba való bejutás lehetőségeiről faggatták. Az egy évvel ezelőtti helyzethez képest egyébként sokat változott a menekültek viselkedése: az asszonyok már nem feltétlenül takarják el arcukat a fényképezőgép láttán, a férfiak pedig már női újságíróval is szóba állnak. Tavaly ilyenkor Ásotthalomnál, Mórahalomnál és a röszkei vasúti sínnél is általában levegőnek nézték az őket kérdező nőket.
Egy afgán fiatalember most azt mesélte: egy hónapja várakozik a tranzitzóna előtt, és egyelőre esélyét sem látja, hogy bejusson. A férfi ugyanis gyorsan felismerte, hogy a kisgyermekes családokat hívják be előbb a tranzitzónába. Ő azonban egyedül érkezett: felesége és négyéves kislánya már Angliában van, és hiába próbálja megértetni a tranzitzóna bejáratánál lévő magyar hatósági személyekkel, hogy ő a családja után menne. Mivel a családja nincs vele, várnia kell, valószínűleg sokat, mert lényegesen több ember érkezik naponta a tranzitzónához, mint ahányat oda beengednek. Az érkezők között is sok a kisgyermekes család, így a „várólista” is egyre hoszszabb lesz. A fiatalember attól tart, hogy ha egyszer be is jut a tranzitzónába, ott is egyedülállónak tekintik majd, és kitoloncolják. Elmondta, hogy tud olyan férfiról, aki másfél hónap várakozás után jutott be a tranzitzónába, majd körülbelül két héttel később visszaküldték a határ szerb oldalára.
Az ideiglenes sátortábor egyébként egyre szervezettebb. A sátrak között utcákat alakítottak ki, és saját maguk közül főnököket is választottak – ez utóbbit egy másik afgán férfi mesélte el. Ő sem hallott viszont arról a szintén afgán férfiakból álló csoportból, amely pénteken gyalog indult el Belgrádból azzal a szándékkal, hogy a röszkei tranzitzóna előtt addig éhségsztrájkoljon, amíg meg nem nyitják a határokat (eredetileg 130-an döntöttek így, közülük az MTI szerint azonban körülbelül kilencvenen már felhagytak a nyomásgyakorlás ezen formájával). Ez a csoport vasárnap este érkezett meg, tegnap a tűző napon, egy leégett mezőn várakoztak. Bár számukra külön sátrakat állítottak fel a már meglévő sátortábor mögött, nem voltak hajlandók elfoglalni őket. Ottjártunkkor kettejüket is az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet önkéntesei láttak el, mert elájultak, ehhez az éhség mellett a hőség is hozzájárulhatott.
A magyar és a szerb hatóságok is készültek ennek a csoportnak az érkezésére, a határ mindkét oldalán a megszokottnál jóval több rendőr volt látható. A röszkei autópálya-határátkelő magyar oldalára már odakészítették azokat a vaskapukat, amelyekkel tavaly szeptemberben zárták le az utat, amikor migránsok ezrei gyűltek fel ott.
