A tárca álláspontja szerint a városi környezetben tartott méhek nem biztos, hogy megkapják azt a környezeti változatosságot és élelmet, ami az egészséges létükhöz szükséges. A virágok látogatása során a 20–50 ezer egyedet számláló méhcsalád jelentős számú emberrel kerülne kapcsolatba. Egy-egy méhcsalád 80–100 kilogramm méznek megfelelő nektárt és 20–40 kilogramm különböző virágról származó virágport fogyaszt az önfenntartásához. Ezt a mennyiséget pedig több tíz millió „porcióban” tudja begyűjteni 4,5-5 kilométer sugarú röpkörzetben. Nehéz eldönteni, hogy ennyi találkozás a méhek vagy az ember számára zavaró-e igazán.
A tárca arra is felhívta a figyelmet, hogy állatjóléti kérdéseket is felvet a méhek városi környezetben, tetőn vagy tetőterekben tartása. Noha az emberek feje felett elhelyezett méhek jelentik a legkevesebb veszélyt a városlakókra, a forró tető korántsem ideális a méhek számára.
A tárca portálunkat arról is tájékoztatta, hogy a jogszabály és a városi méhtartás viszonyáról kikérték az Országos Magyar Méhészeti Egyesület véleményét is. A minisztérium szerkesztőségünkhöz eljuttatott válaszlevelében ismertette az OMME álláspontját, miszerint a jelenlegi jogszabályi keret nem akadályozza a városi méhészet létesítését, terjedését, városi méhtartásra ma is van lehetőség. A méhészegyesület felhívta viszont a figyelmet, hogy amennyiben ezen tevékenység mellett dönt valaki, mindenképpen vegye fel a kapcsolatot az OMME megyei vagy helyi szervezetével. Veszélyforrás lehet ugyanis az esetleges szakképzetlenség, a fel nem ismert méhbetegségek és az elhanyagolt méhcsaládok ugyanis tragikus következményekkel járhatnak a méztermelést profi szinten űzőknél is.
A válaszlevelükben hangsúlyozták továbbá – ahogy korábbi írásunkban mi is megtettük –, hogy a méhtartást minden esetben be kell jelenteni, a méhésznek nyilvántartási kötelezettségei vannak.
