Az ügyész vádbeszédében tavasszal húsz évet megközelítő fegyházbüntetést indítványozott az első- és másodrendű vádlottnak és tíz-tizenöt év körülit még tucatnyi társuknak. Kiemelte: ilyen hosszan tartó, szervezett terrorcselekmény-sorozatra Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem volt példa, ezért indokolt szigorú büntetések kiszabása. Az ügyészség szerint alapos szervezés és szigorú hierarchia jellemezte a terrorcsoportot, vezetője, Budaházy György a „katonai parancsnokság” elnevezést használta, „katonái” pedig jelentettek neki, az ő irányításával vidéken gyakorlatoztak, felkészültek például a Molotov-koktélos támadásokra. A célpontokat előre kiszemelték, felderítették, a támadásokat előkészítették.
Minden vádpont alól felmentést kért ugyanakkor májusi védőbeszédében a terrorcselekménnyel vádolt Budaházy György ügyvédje, aki a párizsi és brüsszeli véres merényletekre utalva úgy fogalmazott: „boldog az az ország, amelynek ilyen terroristái vannak”.
Szikinger István szerint a nyomozás során több törvénytelenség történt: kényszerítettek, fenyegettek gyanúsítottakat, a titkos információgyűjtés anyagát jogellenes módon szerezték be, és miközben volt olyan házkutatás, ahol a fel nem használt metrójegyeket is lefoglalták, Budaházy György telefonjának még a híváslistája sem szerepel a terhelő bizonyítékok között.
Az ügyvéd szerint a terhelő vallomások többségét olyanok tették, akik vagy valamilyen módon, akár anyagilag érdekeltek voltak, vagy pedig megfélemlítettek. A vádbeli esetek nem terrorcselekmények, hiszen nem kényszerítés, csupán véleménykifejezés volt a céljuk. Kisebb súlyú rongálások, amelyeket esetenként maguk a sértettek sem tudtak mire vélni. Például Szilvásy György a vidéki házánál történt robbantás után azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy csak a kint felejtett hígító okozta a kisebb detonációt.
