Azt szeretné, ha a Kárpát-medencében minél többen lennénk, akik betartják a parlament által hozott törvényeket.
A Kattárson tartott előadásában előzőleg elmondta, a világban rengeteg a veszekedés, az ítélkezés és a civakodás, miközben az irgalmassághoz – aminek az évét Ferenc pápa meghirdette – az is hozzátartozna, hogy ha valamit nem értünk, amit a másik mond, megkérdezzük, mégis hogy érti vagy gondolja. Szent Márton püspök, aki Szent István előtt Magyarország védőszentje volt, szintén ennek volt a katonája: nem fegyverrel menni a másiknak, hanem megpróbálkozni azzal, hogy a betörő mohamedán és a bölcs európai katona leüljön egymással, és a párbeszédet válassza, ezzel vetve meg Európa alapját.
Mint felidézte, Szent Márton azoknak szentelte az életét, akik fegyverrel törtek Európára, ezt jelenti irgalmasnak lenni; békével sokkal többre lehet menni, mint harccal, érvelni kell, nyugodtan, higgadtan, Jézus életének is minden története erről szól.
A szerzetes szerint egy másik „Márton”, a 120 éve született Márton Áron, Erdély püspöke ugyanezt tanította: úgy vitte keresztül az akaratát, hogy közben senkit sem fasisztáz le, senkit nem szid, anyáz, senkinek rosszat nem mond, de hihetetlen szeretettel és következetességgel megteszi azt, amit Isten tőle kér. Futballnyelven: úgy ment végig a pályán, hogy közben sem sárga, sem piros lapot nem kapott, de gólt azt rúgott.
– Vajon arra van szüksége a másik embernek, hogy elítéljük őt? Pálcát törjünk felette? Vajon akkor vagyunk mi jó keresztények, ha beszólunk? Ha a benga, nagy focisták is azt szeretnék, hogy szurkoljunk nekik, akkor a férjeink, feleségeink nemde ugyanerre vágynak? Miért bánunk olyan fukarul a jó szóval? – sorolta a költői kérdéseket Böjte Csaba.
Mint mondta, a szeretet az nem egy „prémium”, hanem maga a gyógyszer, nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem akinek szüksége van rá.
Szerinte ha Európa nem fogja hirdetni az evangéliumot, vagy például csak akkor, ha majd „ráér”, abból nagy bajok lesznek.
– Nem védekeznünk kell, hanem a világnézetünket bátran kellene hirdetnünk. Nem arra volna szükség, hogy megbújjunk a sarokban, hanem a keresztény értékeket nap mint nap kéne arab nyelven sugározni a televíziókban. Nem az lenne a dolgunk, hogy a templomokat aranyozzuk, vagy egy újabb nem tudom, milyen szentélyt építsünk, hanem hogy az értékeinket magunk és a környezetünk számára is bátran hirdessük – mondta a szerzetes.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!