„Én, kit szintén befogadott és számon is tart a Magyar Köztársaság, nemmel szavazok minden erőszakra, a lakosság akarata elleni kényszerbetelepítésre! A kitaposott utat, a magyar parlament által elfogadott törvényes letelepedési modellt tartom egyetlen járható békés útnak!” – közölte a nyilvánossággal néhány nappal ezelőtt Böjte Csaba ferences szerzetes.
A Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) programján péntek délután felszólalt lelkipásztort előadását követően az MNO az állásfoglalás részleteiről faggatta.
– Én soha, senkit nem utasítottam el a gyerekek közül, aki kopogtatott, de úgy, hogy ő bejöjjön, és azt csináljon, amit akar, olyat egyet sem tűrtem meg. Tehát a gyerekeket, és ezt is írtam, számba veszem, és számon is tartom – fejtette ki. Úgy látja, egy társadalomnak ez joga, ahogy egy családban is akkor vállal gyermeket egy apa és egy anya, ha erre felkészült.
Ugyanígy a menekültekkel is: ha vállalja az identitását, ha szépen kér és elkezdi a párbeszédet az állammal, akkor megkapja a segítséget, ennek megvan a kitaposott útja.
– Ha most valaki arról kezdeményezne népszavazást, hogy jogosítvány nélkül is szabadjon autót vezetni, bármennyire is szeretem az embereket, és bármennyire is a mobilitás mellett vagyok, azt kell mondanom, hogy nem. Menjen, végezze el a tanfolyamot, szerezze meg az engedélyeket, tartsa be a szabályokat és közlekedjen, azért van az út.
Böjte Csaba szerint bármilyen furcsán is van feltéve a kérdés, a törvényesség mellett áll, ezért szavaz nemmel október 2-án.
A népszavazási kampányról viszont egyértelműen fogalmaz.
– Szomorú vagyok. Azt látom, hogy Magyarországon bármilyen kérdésből pártügy lesz. Legyen-e olimpia vagy ne, vagy bármi. Az emberek merjenek hozzászólni a témákhoz! Lassan már semmiről nem lehet beszélni, mert minden át van politizálva – tette egyértelművé.
Arra a kérdésre, hogy mit szól a társadalmat jelentősen megosztó, leegyszerűsített kampányüzenetekről, azt feleli: – Én azt gondolom, hogy nem veszem komolyan. Nem az erővonalakról van szó.
Azt szeretné, ha a Kárpát-medencében minél többen lennénk, akik betartják a parlament által hozott törvényeket.
A Kattárson tartott előadásában előzőleg elmondta, a világban rengeteg a veszekedés, az ítélkezés és a civakodás, miközben az irgalmassághoz – aminek az évét Ferenc pápa meghirdette – az is hozzátartozna, hogy ha valamit nem értünk, amit a másik mond, megkérdezzük, mégis hogy érti vagy gondolja. Szent Márton püspök, aki Szent István előtt Magyarország védőszentje volt, szintén ennek volt a katonája: nem fegyverrel menni a másiknak, hanem megpróbálkozni azzal, hogy a betörő mohamedán és a bölcs európai katona leüljön egymással, és a párbeszédet válassza, ezzel vetve meg Európa alapját.
Mint felidézte, Szent Márton azoknak szentelte az életét, akik fegyverrel törtek Európára, ezt jelenti irgalmasnak lenni; békével sokkal többre lehet menni, mint harccal, érvelni kell, nyugodtan, higgadtan, Jézus életének is minden története erről szól.
A szerzetes szerint egy másik „Márton”, a 120 éve született Márton Áron, Erdély püspöke ugyanezt tanította: úgy vitte keresztül az akaratát, hogy közben senkit sem fasisztáz le, senkit nem szid, anyáz, senkinek rosszat nem mond, de hihetetlen szeretettel és következetességgel megteszi azt, amit Isten tőle kér. Futballnyelven: úgy ment végig a pályán, hogy közben sem sárga, sem piros lapot nem kapott, de gólt azt rúgott.
– Vajon arra van szüksége a másik embernek, hogy elítéljük őt? Pálcát törjünk felette? Vajon akkor vagyunk mi jó keresztények, ha beszólunk? Ha a benga, nagy focisták is azt szeretnék, hogy szurkoljunk nekik, akkor a férjeink, feleségeink nemde ugyanerre vágynak? Miért bánunk olyan fukarul a jó szóval? – sorolta a költői kérdéseket Böjte Csaba.
Mint mondta, a szeretet az nem egy „prémium”, hanem maga a gyógyszer, nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem akinek szüksége van rá.
Szerinte ha Európa nem fogja hirdetni az evangéliumot, vagy például csak akkor, ha majd „ráér”, abból nagy bajok lesznek.
– Nem védekeznünk kell, hanem a világnézetünket bátran kellene hirdetnünk. Nem arra volna szükség, hogy megbújjunk a sarokban, hanem a keresztény értékeket nap mint nap kéne arab nyelven sugározni a televíziókban. Nem az lenne a dolgunk, hogy a templomokat aranyozzuk, vagy egy újabb nem tudom, milyen szentélyt építsünk, hanem hogy az értékeinket magunk és a környezetünk számára is bátran hirdessük – mondta a szerzetes.
