Górcső alá veszik az épülő imaházat

„Valójában megkíméljük magunkat annak terhétől, hogy magával a válsággal foglalkozzunk” – véli Köves Slomó.

– Mit gondol, a VIII. kerületi imaház esetében indokolt a biztonsági ellenőrzés?
– Kaptunk olyan informális jelzéseket az utóbbi hetekben, amelyek alapján az illetékesek biztonsági szempontból fogják megvizsgálni, szükséges-e bármilyen speciális biztonsági gyakorlatot érvényesíteni a központ esetében. Nekünk ugyanakkor – mint zsidó közösségnek – korlátozottak az eszközeink ebben a kérdésben. A mindenkori hatalom felelőssége, hogy Magyarországon – akár nyugat-európai minták alapján – szűkítse az uszító, gyűlöletkeltő hangok számára rendelkezésére álló teret.

– Mely nyugat-európai példákra gondol?
– Franciaországban például egyfajta „ébredési folyamat” indult el az elmúlt másfél-két év terrorcselekményei után. Ennek legutóbbi mozzanata, hogy megpróbálnak a muzulmán közösség és az állam együttműködésével létrehozni egy olyan szervezetet, amely rálát arra és beleszólhat abba, hogy kikből lehetnek az imámok, és milyen keretek közt végezhetik tevékenységüket. Az európai közvélemény többsége azon az állásponton van, hogy a muzulmán emberek nagy része nem azonosul az erőszakkal. Nem lenne szerencsés, ha az erőszakra buzdító szélsőségesek és a békés muszlimok között elmosódnának a határok. A határok éles meghúzásában azonban a muzulmán közösségeknek is intenzívebben kell aktivizálódniuk.

– A tavalyi párizsi merényletek nyomán a zsidó közösségi kerekasztalon is szó volt a magyar zsidó közösségek és intézmények biztonsági helyzetéről. Mi történt azóta? Mit léptek a hatóságok?
– E tekintetben Magyarország európai összehasonlításban kifejezetten jól áll. A merényletektől függetlenül, így azok előtt is jellemző volt, hogy a hatóságok kiemelten figyeltek a zsidó intézmények biztonságára. Régóta aktív a kapcsolat a zsidó közösség védelmi szolgálatai, valamint az ország bel- és külbiztonságáért felelős szervek között. Mind a rendőrséggel, mind a Terrorelhárítási Központtal, mind pedig az izraeli nagykövetség saját védelmi hálózatával. Ezek a szervek gyorsan reagálnak mindennemű bejelentésre.

– A közelmúltban derült ki az is, hogy az EMIH megvette a XIII. kerületben található Palatinus ház földszinti részét, korábban pedig a Zsigmond Király Egyetemet működtető társaságot vásárolta fel. Mit terveznek?
– Az EMIH évekkel ezelőtt két fontos célt tűzött maga elé: az egyik, hogy erősítse a zsidó közösségi életet, kibővítse annak tereit, a másik pedig, hogy megerősítse a vallásos zsidó közösség kapcsolatát és beágyazottságát a többségi társadalomba. Az említett kezdeményezések ezt segítik. A közösség megerősítése és építése, az oktatás fejlesztése a célja a Zsilip központnak a Palatinus házban, az Újlipótváros szívében, akárcsak a héber– magyar két tannyelvű iskolának az Erzsébetvárosban, amelyet négy évvel ezelőtt nyitottunk meg, vagy annak a Maimonides két tannyelvű gimnáziumnak, amely Óbudán fog megnyílni 2017. szeptemberben. A Palatinus házban egy hatalmas, sokszínű központ lesz terveink szerint. Egyszerre lesz benne imaház, kóser cukrászda, étterem, gyerekeknek zsidó tematikájú játszóház, színházterem kulturális programok részére. A Zsigmond Király Egyetem ügye már inkább a második célt szolgálja. A világi felsőoktatásban való részvétel lehetőséget ad a zsidó közösségnek arra, hogy sok évszázados oktatási tapasztalatait, nemzetközi kapcsolatait a többségi társadalom javára is kamatoztassa. Itt a tranzakció, valamint az átadás-átvétel még folyamatban van, azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy az egyetem összes eddigi szaka továbbra is működik majd, és ezeket újabbakkal bővítjük majd. Elképzeléseink szerint egy külföldi oktatási intézménnyel összefogva továbbfejlesztjük az oktatást.

– Miért fontos a hitközség számára a világi oktatásban való részvétel?
– Fontosnak tartjuk, hogy a zsidóság kilépjen abból a „gettó”-logikából, amelyen belül kizárólag a saját ügyeire összpontosított, és helyette – értékteremtési szándékkal – olyan társadalmi felelősséget vállaljon, amelyet korábban, legalábbis az elmúlt 75 évben, biztosan eszébe nem jutott közösségi szinten megtenni. Az Egyesült Államokban nem egy olyan felsőoktatási intézmény található, amelynek erős zsidó szellemi háttere van. Említhetném például a Yeshiva Universityt, amely ortodox zsidó felsőoktatási intézményként a színvonalas világi oktatásból is kiveszi a részét. Amellett, hogy van rabbiképzésük, a különböző karokon az élet minden területével foglalkoznak. A jogi kar (Cardozo School of Law) például a keleti part egyik legmagasabb színvonalú jogászképzését adja. Semmilyen vallási elvárás sincsen, éppen úgy, ahogyan a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen sem kell a diákoknak katolikusnak lenniük. Viszont azt a háttértudást, azt a nemzetközi kapcsolati hálót, azt a beágyazottságot, amellyel amúgy a zsidó közösség New Yorkban és világszerte rendelkezik, az ott dolgozó előadók és a hallgatók is tudják kamatoztatni. Mi is valami ilyesmiben gondolkodunk.