Hangsúlyozta, hogy bár Nyugat-Európa nem lottón nyerte a jólétet, azért sokkal kényelmesebb volt az élet, mint Közép-Európában, és az ott élők ritkán találkoztak a jólétet kétségbe vonó dilemmákkal.
Orbán Viktor szerint az európaiaknak nem könnyű átlépni egy olyan világba, ahol mindig minden megkérdőjeleződik: miért csökken Európa gazdasági súlya, miért hanyatlanak a demográfiai mutatók, miért lépnek fel „együttélési zavarok” a migránsokkal?
Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel a nyugat-európai embereknek nem kellett eddig foglalkozniuk, és amikor a magyarok „kiélesített ösztönrendszerű közép-európaiakként” azt mondták, „emberek, itt valami baj lehet”, akkor nem adtak a véleményükre. „Most kiderült, hogy igazunk volt, és azt mondják, néha a közép-európaiaknak is lehet igazuk” – összegzett.
Orbán Viktor kitért arra is, hogy miniszterelnökként a befolyásolási kísérletek „szétfésülhetetlen hálózatában” éli az életét, de ezt sosem tekintette személyes ügynek. „A politikában a támadások nem személyes ügyek, még ha az ember személyét érintik, akkor sem” – fűzte hozzá.
Arról is beszélt, hogy az elmúlt egy évben Magyarországot támadók valójában attól féltek, hogy a magyar gondolkodásmód elterjed. A „mi véleményünknek nem volt kellő súlya az európai közgondolkodásban, de az elmúlt egy év, az minket igazolt”, a magyar kormány ugyanis bátran merte vállalni saját lelkiségét, és „egyre több ember ismer rá a magyar véleményben az ő saját véleményére is” – fejtette ki a kormányfő. Mint mondta, „meggyőződésem, hogy mi a politika síkján túl is jót tettünk Európának az elmúlt egy évben folytatott vitáinkkal”.
A miniszterelnök kijelentette, a NATO- és EU-csatlakozásról döntő népszavazás nem, csak a kettős állampolgárságról szóló voksolás súlya mérhető össze történelmi jelentőségét tekintve az októberi kvótareferendummal, amely arról szól: „ki dönthet arról, hogy a magyarok kikkel élnek együtt a saját hazájukban”.
Orbán Viktor ezért arra biztatott, hogy menjen el és szavazzon „nemmel” a népszavazáson mindenki, aki úgy gondolja, hogy „velünk csak az élhet együtt, akinek ezt az általunk választott parlament, kormány vagy valamely államhatalmi szerv megengedi, és nem fogadjuk el fölöttünk senkinek a szavát\".
