Tudta? 1956 októberének utolsó napjaiban Budapest összes cipőboltjának kirakatába ki kellett ragasztani a sebtében megfestetett Kossuth-címert. A hetven üzlet nyolc kirakatrendezőjének aztán egy hét múlva, felsőbb ukázra sürgősen el kellett tüntetnie a címereket…
Ezt az élményt egy akkori kirakatrendező osztotta meg a Budapest régi képeken elnevezésű Facebook-csoport egyik, a Corvin közben álló tankokat ábrázoló képe alatt. Nemcsak nosztalgikus, bosszankodó vagy a régi fotókban gyönyörködő kommentek jelennek meg percről percre ezen a fórumon, de sok információval, érdekes adalékokkal is gazdagodhat az, aki időnként elkalandozik ezek közé a képek közé. A nyilvános csoportba bárki bekéredzkedhet, fotókat tölthet fel, vagy egyszerűen csak élvezheti az újabb és újabb posztok által felszínre hozott múltat.
Az oldalt, amelynek követői a napokban érték el az 50 ezer főt, egy olyan ember alapította, aki nemcsak szereti, de ismeri is a főváros minden zegét-zugát, hiszen postásként és futárként a legeldugottabb utcákba is nap mint nap betér.
Schlagmüller Gábor csillaghegyi születésű lévén először csak a III. kerület iránt kezdett el érdeklődni, később aztán a kutatásai közben egyre gyűlő egyéb fotóanyagnak nyitotta a Budapest régi képeken oldalt, amely ma már rengeteg embernek jelent üdítő élményt a kötelező napi böngészés közben.
– Nem gondoltam, hogy ennyire nagy siker lesz, azt mondtam, ha netán eljutok ötezer tagig, csoda lesz – mondja Schlagmüller Gábor, aki bevallotta, hogy az oldal mögött iszonyatosan sok munka van. – Én egy precíz ember vagyok, a képeket feltöltésükkor katalogizáltam, sok esetben nekem kellett rájönnöm, mikor, hol készülhettek. Az oldal indulásakor két hónapig rakosgattam fel a fotókat.
Ma már sokkal flottabbul megy az egyes helyszínek, időpontok beazonosítása. Az embernek az az érzése, hogy akit érdekel a főváros története, építészeti értékei, társadalomtörténeti vonatkozásai, mind itt tobzódik. Tegyen fel bárki bármilyen kérdést Budapesttel kapcsolatban, itt biztosan lesz olyan, aki egzakt választ ad. A fórum bizalmi alapon működik, de az esetleges tévedéseket a közösség mindig kiigazítja, így ez az oldal azoknak is megbízható anekdota- és információforrás, akiket komolyan foglalkoztat az egyes városrészek, utcák, házak története.
– Amióta létrehoztam a csoportot, 2013 szeptembere óta nem telt el nap, hogy ne foglalkoztam volna vele. Egy ideig minden posztra tudtam reagálni, de amikor a létszám elérte a kilencezer főt, muszáj volt segítőket keresnem – magyarázza Schlagmüller Gábor, aki a kezdeti kérések helyett idővel szigorú szabályokat fektetett le a tagok számára. Tilos például az aktuálpolitika, a fórumra csak 1990 előtt készült képek kerülhetnek, és minden feltöltőnek meg kell jelölnie a fotó forrását, az ábrázolt helyszínt és legalább a hozzávetőleges időpontot, hogy a képek visszakereshetőek legyenek.
A hatalmas népszerűség okát az alapító elsősorban a nosztalgia erejében látja. – A rendszerváltás óta történt jó és rossz változások következményeként egy kicsit eltörlődött mindaz, amiben az 50-es, 60-as korosztály felnőtt. Jó visszaidézni ezeket az emlékeket, amelyeket nálam nemcsak tíz-húsz, de akár száz évre visszamenőleg is meg lehet találni – mondja.
Amikor az egykori Sztálin út torkolatánál álló, szocmodern stílusú forgalomirányító kabin 1954-ben rögzített képe láttán felsóhajt egy kommentelő: „Sokért nem adnám, ha azokat a kövezetbe süllyesztett acéllencséket is megörökítette volna valaki, amelyek (ilyesformán: ::::::) a gyalogátkelőhelyet jelölték”, és néhány órán belül már érkezik is a kép, amelyen a nevezett lencsék szépen láthatók, az emberben joggal ébred fel az érzés: itt, pusztán a téma iránt elkötelezetten érdeklődő emberek találkozásának köszönhetően, gyakorlatilag minden elérhető, amire kíváncsiak lehetünk. De a kuriózumokat felvillantó fotókon túl az egészen egyszerű, nosztalgiakeltő fotók is nagy sikert aratnak, ahogy a várbeli Király lépcső tetején égő gázlámpa behavazott képe, amelyet egy régi fotós magazinból szkennelt be egy tag. „Lesz-e idén is ekkora hó?” – teszi fel valaki a kérdést, amire rögtön sorjáznak a válaszok: „És lesz majd tél, és lesz majd hó is. És ABBAN a csöndben lesz majd jó is…” vagy: „Nem. Ilyen tél már soha többé nem lesz. Örülök, hogy gyerekként még részem volt benne” és: „Emlékeztek? Ezeken a lépcsőkön mentünk az oviból a játszótérre Csöpi nénivel…”
– Én egyszerű ember vagyok, nyolc általánosom van, nincs olyan tudásom, mint egy Héder Györgynek vagy Saly Noéminak, de jó megfigyelő vagyok, és szeretem ezt a munkát – vallja a postás, aki maga is sokat tanult az általa indított oldalon posztolt információknak és saját kutatásainak hála. Schlagmüller Gábort legjobban talán Klösz György régi fotói nyűgözik le.
– Olyan dolgokat tud meg az ember százhúsz-százötven év viszonylatában, amelyekre nem is számított. Például nap mint nap átmegyünk a körúton, amiről nem is gondolnánk, hogy régen csak a Király utcáig tartott. A Ferenc körútig több száz házat le kellett bontani annak idején, hogy kiépítsék a mai formájában…
A levélkézbesítő – munkájából következően – valószínűleg nem szenved hiányt személyes kapcsolatokban, és bár szabadidejének jelentős részét tölti azzal, hogy a virtuális térben érintkezik ismeretlenekkel, azzal biztosan nem vádolható, hogy az oldalt a külvilággal való kapcsolatépítés céljából hozta létre. Mégis hatalmas örömet jelent számára a sok közvetlen visszajelzés, az egymást generáló bejegyzések, és a szemmel láthatóan sok ezer embert felvidító fórum, amelyet létrehozott.
A Budapest régi képeken mellett a Magyarország régi képeken és az Óbuda és a kerület régi képeken oldalt is elindító Schlagmüller számára a nézettség a jutalom. Olyannyira, hogy amikor este 6-7 körül hazaér, mindig szakít időt arra, hogy kicsit leüljön a gép elé, mielőtt lefekszik, pedig 9-kor már ágyban van, hiszen reggel fél ötkor szól a vekker. Amikor arról kérdezzük, mi a célja mindezzel, egyszerűen rávágja: – Boldoggá tesz. Addig csinálom, amíg örömömet lelem benne.
