Életének 101. évében, vasárnap este elhunyt Olofsson Placid atya – közölte a Facebookon a pannonhalmi perjel, Hortobágyi Cirill. „Most kaptuk a hírt Budapestről, hogy Placid atyánk életének 101. évében vasárnap este 21.20-kor fájdalom nélkül csendesen elszenderült az Úrban. Kívánsága szerint Pannonhalmán temetjük! Az Úr adjon hűséges szolgájának örök nyugodalmat!” – adta tudtul Hortobágyi Cirill a bencés oblátusközösség csoportban.
Kerestük a gyászhír kapcsán Hortobágyit és a pannonhalmi főapátságot is, egyelőre nem sikerült elérnünk őket. Olofsson Placid távozásáról viszont vasárnap este beszámolt a 777 keresztény portál is. A gyászhírt közzétette a budai ciszterci Szent Imre-templom Facebook-oldala is.
Placid atya 1916. december 23-án született Olofsson Károly néven Rákosszentmihályon. Itt élt első éveiben, majd 1926-ban családja a fővárosba költözött. A Szent Benedek Bencés Gimnáziumban érettségizett, osztályfőnöke Szunyogh Xavér Ferenc volt. 1933-ban lépett be a Szent Benedek rendjébe, majd magyar–német–bölcselet szakos doktorátust is szerzett. Pappá 1939-ben szentelték.
Győrszentivánban dolgozott káplánként, mielőtt tábori lelkészi szolgálatra hívták tartalékos főhadnagyként. Tizenegy hónapot szolgált a komáromi hadikórházban, de mivel beszédeiben a közkatonákat védte a megengedhetetlenül viselkedő tisztekkel szemben, lefokozták.
1945 nyarán lett rendi elöljáró egy budapesti gimnáziumban, majd kinevezték a Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadójának. Az akkori lapok sajtóhadjáratot indítottak ellene, a főapát pedig áthelyezte Pannonhalmára, ahol 1946. június 5-én letartóztatták. Az Államvédelmi Hatóság próbált vallomást kicsikarni belőle, hogy meg tudjon indítani egy nagyszabású koncepciós pert. A koholt vád terrorcselekmény volt, Placid atyát pedig a Gulágra internálták. A Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő, tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélték. Fogolytársaiban tartotta a lelket, Magyarországra pedig 1955 novemberében térhetett vissza. Sem papként, sem tanárként nem dolgozhatott, így egy pesterzsébeti ládagyárban volt fizikai munkás, majd az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézetben betegszállító.
A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkész volt a budai ciszterci Szent Imre-plébánián. Századik születésnapja alkalmából tavaly decemberben Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tartott hálaadó szentmisét a ciszterci Szent Imre-templomban.
Placid atya 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2005-ben a Magyar Örökség Díjat, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, tavaly pedig a Magyar Becsület Rendet.
A halálkamrák árnyékában is az örömöt kereste, nemcsak rabtársainak, de ezreknek adta vissza azóta is a hitet és az élni akarást – írtuk Placid atyáról századik születésnapja alkalmából karácsonykor. A hihetetlen erőről, derűről és hűségéről újra és újra tanúbizonyságot tevő atyáról szóló cikkünket itt olvashatják.
