A médiatörvény szerint a frekvenciaszerződés lejárta előtt legalább tizennégy hónappal kell a műsorszolgáltatónak beadnia a meghosszabbítás iránti igényét, a hatóság pedig e határidő lejárta után tíz hónapig nem dönthet erről – került elő sokadszorra ez a különleges eljárási szabály a Class FM-et üzemeltető Advenio Zrt. és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közötti közigazgatási perben, amelyet előbbi azért indított, mert utóbbi szerinte jogellenesen nem hosszabbította meg a rádiófrekvencia-jogosultságát.
Az Advenio annak idején nem késett el a beadvánnyal, és az NMHH is betartotta a határidőket; a terminusok kérdése azért vált mégis a per központi témájává, mert az Advenio szerint a fent említett tíz hónapos döntési tilalomból következtetni lehet arra, hogy a hatóságnak milyen tények alapján kell a hosszabbításról döntenie, illetve mi nem képezi a tényállás részét.
A médiacég jogi képviselője, Mangoff Péter úgy érvelt: ezzel a tíz hónapos moratóriummal minden bizonnyal az volt a jogalkotó célja, hogy a műsorszolgáltató ellen a kérelem beadása előtt indult hatósági – például bírságolási – eljárások lehetőleg lezáruljanak, és ezek figyelembevételével születhessen döntés. És ha ez így van – márpedig a jogász nem lát más magyarázatot –, akkor abból az is következik, hogy a kérelem beadása utáni ügyek már nem képezik a meghosszabbításról való döntés alapjául szolgáló tényállás részét.
Az NMHH-t képviselő jogi igazgató, Lapsánszky András már a decemberi tárgyaláson sem tudott választ adni arra, álláspontjuk szerint mi célt szolgál az a bizonyos tíz hónap – kollégáival való konzultáció után sem –, és e kérdésben most sem foglalt állást, helyette azzal hárított, hogy a hatóságnak nem is kell ezt tudnia, egyszerűen csak be kell azt tartania, és slussz.
„Mi ezt szó szerint követjük, mindenféle értelem nélkül” – fogalmazott, majd Dudás Dóra Virág bírónő figyelmeztetésére helyesbítette: „értelmezés nélkül”.
Azért nem kell értelmezni a határidőt, mert nem szorul értelmezésre, egyértelmű – érvelt Lapsánszky.
