Megrendülten hajtunk fejet az áldozatok emléke előtt. (...) Kedves Édesanyák, Édesapák! Az imádság útján alászállok Önökre szakadt emberi kínjaik sötét mélységébe – írta közleményében P. Kozma Imre prior, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke. Közölte azt is, munkatársai, máltaiak és irgalmasok Veronában vannak. A sérültek hazaszállításához rohamkocsit, betegszállító járműveket és szakembereket ajánlott az Országos Mentőszolgálatnak a karitatív szervezet. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pszichológus csoportjával egyeztetve végzik majd munkájukat, felosztva egymás között a három szállodát, ahol elszállásolták a sérülteket és családjaikat.
A helyszínre érkezett számos, Olaszországban élő magyar is, akik nyelvtudásukkal segítik a kapcsolattartást az olasz hatóságokkal és segítőkkel. Az olaszországi magyarok között a máltai katasztrófavédelmi csoport találkozott egy volt kollégájukkal, aki 9 évig volt a békásmegyeri máltai játszótér munkatársa.
A Magyar Vöröskereszt önkéntesei és munkatársai részvétüket és együttérzésüket fejezték ki az áldozatok és sérültek családtagjai, a barátok, iskolatársak felé és osztoznak mély fájdalmukban. A Magyar Vöröskereszt folyamatos kapcsolatban van a hatóságokkal, az Olasz Vöröskereszt pedig a baleset helyszínén nyújtott segítséget.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége őszinte részvétét fejezte ki az olaszországi buszbalesetben elhunyt diákok és kísérők hozzátartozóinak. – Bár mindannyian a karma törvényének hatása alatt állunk, és tisztelettel elfogadjuk az élet szörnyűséges velejáróit mint Isten akaratát, mégis felfoghatatlan trauma, amikor egy családban fiatal, erős, az önmegvalósítás előtt álló diákok és éppen a gyermekek védelmére velük utazó kísérők távoznak el az élők sorából. Imádkozunk az áldozatokért, a sérültek felépüléséért és különösen sok lelki erőt kívánunk a hozzátartozóknak, családoknak! – közölte az egyház.
A Baptista Szeretetszolgálat ugyancsak osztozik a hozzátartozók gyászában. Szenczy Sándor, a civil szervezet elnöke azt írta: döbbenet az első érzés, amely értetlenséggel párosul, majd átadja magát az együttérzésnek és a mély gyásznak. Ha lehetne egy kicsivel, ha lehetséges volna bármivel is enyhíteni a hozzátartozók fájdalmát, kötelesség ez ebben a helyzetben. De lehet ilyen hatalma bárkinek közöttünk?
