Elnézést, hölgyem, uram! X. Y. magánnyomozó vagyok! Szeretném megkérdezni, hozzájárulnak-e, hogy kép- és hangfelvételt készítsek arról, hogy önök most az igazgató úr íróasztalán házasságtörést követnek el éppen?
Ez nem egy vicc! Így kellene végeznie a munkáját egy magyar magánnyomozónak, ha a jelenlegi formájában a Belügyminisztérium (BM) magánnyomozásról szóló törvénytervezete hatályba lép. De nem ez az egyetlen komolytalan, szakmaiatlan és értelmezhetetlen része a birtokunkban lévő tervezetnek, amelynek előreláthatólag két hét múlva kezdődik a közigazgatási egyeztetése.
Magyarországon 1554 magánszemélynek van magánnyomozói igazolványa, és 393 társas vállalkozás foglalkozik magánnyomozással a Belügyminisztérium szerint. A szakmai kamara belső felmérése szerint ezzel szemben maximum 200 magánnyomozó dolgozik ténylegesen a „szakmájában”. A kiadott igazolványok többsége volt rendőröknél van. Többségük sohasem vagy csak alkalomszerűen dolgozott privát kopóként. Nálunk ma még nincs komoly kereslet a magánnyomozók szolgáltatásai iránt. Részben a fizetőképesség hiánya miatt, részben pedig azért, mert a magánnyomozóknak semmiféle többletjogosítványuk nincs a megbízóikhoz képest. Nem férhetnek hozzá több vagy más államilag nyilvántartott adathoz, mint ők.
A birtokunkban lévő tervezet szerint – melynek hitelességét az azt véleményező érdekképviseletek megerősítették – a helyzet a törvény elfogadása után sem változna jelentősen. Az előterjesztés szakmaiatlan, „komolytalan, és számos pontjában értelmezhetetlen” a magánnyomozók szerint. Nincs jó véleménye róla a ma még a magánnyomozókat is soraiban tudó Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarának sem. Ők (még a tisztújítás előtt) ezt írták a Belügyminisztériumnak: „Akik ezt a törvénytervezetet megalkották, detektívregények és filmek alapján képzelték el a magánnyomozói munkát, javaslatuk életszerűtlen, nem törődtek a magánnyomozók megbízóinak az elvárásaival.” A BM mindig úgy tekint a privát szférára, mint ahol csak házasságtörésekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak. Bár, mint a bevezető példa is mutatja, az efféle piti ügyek bizonyítása is gyakorlatilag lehetetlen, hiszen törvényi felhatalmazás hiányában a magánnyomozó is csak akkor készíthet másokról bíróság előtt is felhasználható kép- és hangfelvételt, ha az érintettek hozzájárulnak.