„Lefotózhatom házasságtörés közben?”

Detektívregények és filmek alapján készíti a Belügyminisztérium a magánnyomozásról szóló törvényt a kamara szerint.

Azonban a gyakorlatban a megbízások többségét nem ezek az esetek teszik ki (napi 50–75 ezer forintot amúgy is csak keveseknek ér meg, hogy párjuk hűtlenségét bizonyítsák). A legtöbb munkát a tartozások fedezetének felkutatása, az üzleti partnerek és a fontos beosztást betöltő dolgozók leinformálása és ellenőrzése adja.

Ezenfelül egyre több feladatuk van, és megfelelő jogi szabályozás esetén még több lenne a büntetőperekhez kapcsolódó kártérítési ügyekben. Mivel a büntetőbíróságok az esetek többségében nem döntenek a károsultak polgárjogi igényéről, utóbbiaknak külön pert kell indítaniuk, hogy az elkövető vagyonából, már ha van neki, kártérítést kaphassanak. Sőt, az esetek nagy részében nekik maguknak kell felkutatniuk a bűnözők elrejtett vagyonát is, ha azt akarják, hogy a bíróság által megítélt összeget a végrehajtó behajtsa számukra.

A mai gyakorlat szerint azonban a magánnyomozók, ahogy megbízóik is, csak erős megkötésekkel férhetnek hozzá az állam által nyilvántartott információkhoz. Betekinthet az öt alapnyilvántartásba: az ingatlan-nyilvántartásba, az egyéni vállalkozók nyilvántartásába, a cégnyilvántartásba, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásába, közúti közlekedési nyilvántartásba, de ezekben sem kutathatnak kényük-kedvük szerint. És ők is csak annyi adatot kaphatnak ezekből, mint például egy cukrász vagy egy lakatos.

Igaz, a tervezet felveti, hogy „az európai gyakorlatnak megfelelően” bármely állami nyilvántartásból kérhessenek adatot, amit a nyilvántartó a megalapozottság, igazolhatóság, arányosság, biztonság követelményeinek teljesülése esetén át is adhat. Azaz, a hivatal dönti majd el, hogy egy magánnyomozónak valóban szüksége van-e az adatra. A hivatal döntése ellen fellebbezésnek helye nincs.

A szakmai kamara korábban írásban külön is felhívta a tárca figyelmét a tervezett fenti szabályozásban rejlő korrupciós veszélyre. Miután semmi nem írja elő, és a jelek szerint nem is tervezik szabályozni, hogy mikor, milyen indokokkal utasítható el egy magánnyomozó adatkérése. A tervezet ráadásul lehetőséget ad a magánnyomozók politikai indíttatású diszkriminációjára is. A kért adatok alapján a hatóság könnyűszerrel megállapíthatja, hogy kinek a vagyona, érdekeltsége vagy egyéb dolgai körül szaglászik a magánnyomozó, és a hatalomnak kedves oligarchákat és más célpontokat azzal is megvédheti, hogy ellehetetleníti az ellenük folyó magánnyomozást.

A törvény – miközben szinte semmiféle többletjogot nem ad a mai gyakorlathoz képest a magánnyomozóknak – fokozná a magánnyomozók ellenőrzését. A rendőrség hatósági ellenőrzési jogát fenntartva létrehoznának még egy külön ellenőrző testületet, amelyről azonban a törvény csak annyit mond, hogy a magánnyomozó bármely iratába betekinthet. A jövőben nemcsak azt ellenőrzik, hogy a magánnyomozónak megvannak-e a szükséges engedélyei, és megfelelően dokumentálta-e az eseteit, hanem vizsgálni fogják azt is, hogy például rendelkezik-e a feladatai ellátásához szükséges forrásokkal.

Fialka György, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara nemrég megválasztott elnöke szerint szerencsésebb lett volna, ha a jogalkotó előbb tisztázza a magánnyomozókkal szembeni elvárásait, majd törvényt alkot a nekik szánt feladatok ellátáshoz szükséges jogokról, eszközökről, és persze a kötelezettségekről is.

Nem ez történt. Egy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen készült tanulmány szerint a belügynek még a magánnyomozó fogalmát sem sikerült tisztáznia. Emiatt kérdéses lehet, hogy mi különbözteti meg a magánnyomozót az oknyomozó újságírótól vagy mondjuk a családfakutatótól. Nagy előrelépés lenne, ha a magyar jog kimondaná az osztrák és szlovén joghoz hasonlóan, hogy a magánnyomozó egyik feladata a bizonyítékgyűjtés a bírósági és más hatósági eljárásokhoz – szögezi le a tanulmány. A belügy azonban ilyen messzire nem hajlandó elmenni. Minden jel arra mutat, hogy Pintér Sándor állítólag más jogszabályok mellett a magánnyomozásról szóló törvény parlament elé terjesztését is attól tette függővé, hogy ki lesz a kamara új elnöke. Miután a tárcának nem tetsző elnök már nem elnök, fel kellett mutatni az első ígért jogszabályt. Kérdés, ez kielégíti-e a szakmát.