– Korábban a köznevelésért felelős helyettes államtitkári pozíciót töltötte be, ám 2012 végén önként benyújtotta lemondását. Mi volt az oka?
– Ugyanaz, amiért az utóbbi években problémák adódtak a közoktatásban. Helyettes államtitkárként azt a sajátos szerepet töltöttem be, hogy a politika és a valóság között kellett hidat képeznem, ám akkoriban ez a híd nem ért át a másik partra. Ebben – bizonyos értelemben – egyik part sem volt hibás. Nagyon jó szándékú és szakmailag megalapozott oktatáspolitikai döntések születtek akkoriban, azonban olyan hirtelenséggel és olyan mennyiségben, hogy ez egyszerre nehezen volt kivitelezhető. Mivel én feleltem a megvalósításért, nekem kellett folyamatosan azt kommunikálni, hogy minden rendben van, ami számomra erkölcsileg nehezen volt vállalható.
– Nemrég viszont elfogadta, hogy március elsejétől az Oktatási Hivatal (OH) elnöke legyen.
– Sok minden változott azóta az oktatásügyben. Megtörténtek azok a dolgok, amelyeket egykor magam is előre jeleztem. Például már akkor világos volt, hogy adódhatnak problémák az állami feladatvállalás, a pedagógus-életpályamodell és az új nemzeti alaptanterv (nat) elindításával. Ezek rendszerét elméletileg jól kidolgozták, de érezhető volt, hogy a bevezetéskor technikai problémák, kommunikációs zavarok adódhatnak, és a sebesség, illetve a végrehajtás eltökéltsége miatt frontok alakulhatnak az intézkedések ellen. Ugyanakkor úgy látom, hogy a tömeges reakciók mostanra elérték a döntéshozók ingerküszöbét. Így a politikára jellemzően ugyan lassú, de határozott válaszok születnek. Ami engem illet, a lemondásom óta is felelősséget érzek a közoktatás ügye iránt, szakértőként jelen voltam az oktatáspolitika környékén. Ma az OH feladata több közoktatási elképzelés megvalósítása is. Ez egy olyan felelősség, amit szívesen vállalok.
– Említette, hogy a tiltakozások elérték a politika ingerküszöbét. Ugyanakkor nem gondolja, hogy a problémákra adott kormányzati válaszok is pont olyan gyorsan, illetve szűk körben vezényelve születnek, mint öt éve?
– A sebességprobléma az alaptanterv esetén valóban fennáll, ennek átalakítása sok szempontból veszélyes kérdés. Ugyanakkor egy jobb alaptanterv kialakítását kevés ember is képes gyorsan véghezvinni. Igazából nem is ez szabályozza a pedagógusok munkáját, hanem a kerettantervek. Hogy utóbbiakon változtassunk, az nagyon nagy levegővételt igényelne. Itt ugyanis arról van szó, hogy egy Trefort Ágoston óta élő hagyományt kéne meghaladni: észre kéne venni, hogy másért járunk iskolába 2017-ben, mint 1877-ben. Már nem azért, hogy teletöltsék a fejünket információval.