A BKV mindent gyönyörűen előkészített az új Metrowagonmash szerelvények ünnepélyes bemutatására. Szervezetten, az előre megbeszéltek szerint szedi össze a sajtó munkatársait a társaság kék busza a Határ úti metrómegállónál, hogy a Kőér utcai remízbe szállítsa őket.
A hangulat szinte május elsejei, kapunk zászlót, a vendégek fogadása és jóltartása olajozott, példás. A BKV humorát dicséri az esemény egyetlen hivatalos édessége, a Moszkauer.
Az időjárás is áldását adja, talán ha egy-két ilyen szép napja volt eddig az évnek. És, ami a legfontosabb: a hangárban ott sorakoznak a felújított szerelvények, egészen pontosan öt. Büszkén fehérlenek a síneken, közvetlen mellettük kiszolgált „kék” társaik viseletesen, homlokukra írva az élet. Valami olyan érzés fog el, mint amikor a piros kétütemű Wartburgunkat fehér négyüteműre cseréltük. A régi még ott állt, de már nem vettük komolyan, az újat becézgettük. Pedig a jó öreg pirossal bejárta a család Európát, még az Egyesült Királyságot is áthasítottuk vele. Aztán jöttek, és elvitték. Málnás – értsd: málhás – autó lett belőle Nógrád megyében.
Így áll most a múlt a jelen és jövő mellett, és az ünnepet átérezve, tényleg örülünk az új jövevénynek, de amikor a fontos emberek kíséretében felszállunk a csillogó-villogó, jó benyomást keltő, barátságos kocsikba, bevillan az érzés: ez talán nem is a miénk. Amíg lassan döcögünk Kőbánya-Kispestre, majd onnan a Határ úti „végállomásig”, leperegnek elmúlt, hosszú évtizedeink: az alagútban hirtelen, csikorogva fékező szerelvények, a hunyorgó lámpák, az ajtók záródását jelző hang, a füles kapaszkodók. (Apropó: nincsenek füles kapaszkodók az új kocsikban, és ez tényleg olyan, mintha az egyik végtagunkat vágták volna le.) A régi metró a DNS-ünkben van, belénk ivódott, úgy része az életünknek, ahogy a rokonaink, a házi kedvencünk, az osztályfőnökünk. Ha már nem lesz, akkor is lesz.
E gondolatokkal ér véget az első út, és a Határ úton nyugalom lesz rajtunk úrrá, amikor az új, a vakuk fényében villódzó szerelvény mellé beáll egy régi, amin nem fontos emberek utaznak, csak a budapestiek mennek dolgukra vele. Boldogan szállunk fel rá, mert amit ismerünk, attól nem félünk, még akkor sem, ha füstölt már párszor. Szívünk azonban aggodalommal tele, mert tudjuk, az öreg ló, ami még elvonszol bennünket, nemsokára a vágóhídon végzi. Bár büszkék leszünk az újra is, valami nagyon hiányozni fog a mindennapjainkból, holott az eszünkkel tudjuk: sok mindennek kell megváltoznia, hogy minden a régiben maradhasson.
(Szolgálati közlemény: az első szerelvény a hétfői napon, 13.36-kor menetrendszerűen elhagyta Kőbánya-Kispestet, és utasokat is szállít.)
***
Ma már senkit sem érdekel az a hónapokkal ezelőtt a magyar sajtóban fellobbant vita, hogy valójában új-e a régi metrókocsi, a lényeg, hogy biztonságosabb-e, izzik-e, füstöl-e? A szerelvény most már utasokat szállít, és Tarlós István (Fidesz–KDNP) főpolgármester az indítóünnepségen a 3-as vonalon naponta utazó félmillió embernek biztonságot, és komfortot ígért. A komfort nem csak az ülés puhaságát jelenti, hanem a fogódzkodó részeken kékre festett rozsdamentes acél rudazatot, az egységesen vajszínű belsőt, a jól látható utastájékoztató-kijelzőt, valamint a plafonra szerelt léghűtő berendezést. A klímaberendezést kiváltó műszaki megoldást sokan kritizálták már a 69 milliárd forintos felújítási beruházás kiírásakor, de az első út tapasztalatai szerint a kocsikban így március táján kifejezetten jó a klíma, s az ígéretek szerint ha odakinn 35-40 fokos hőség tombol majd, a metrózóknak akkor sem kell majd a hőgutától tartaniuk.
A főpolgármester szerint két héten belül már három, április végéig pedig már öt ilyen szerelvény fut majd a felújításra váró alagutakban, az évekkel ezelőtt már kicserélt síneken, s 2018 júliusáig havonta két szerelvényt állítanak forgalomba. A külcsínnél is fontosabb műszaki tartalomra utalva Tarlós István sorolta: a teljes jármű korrózióvédelmet kapott, a részegységeket hőszigetelő, hangszigetelő bevonattal látták el, a szerelvényekben csak tűzálló kábelek vannak, a hajtásrendszer hatásfoka nőtt, az elektronikus visszatáplálással energiatakarékosabb lett, új lett a fékrendszer, csökkentek a zajok, kiépült a biztonsági kamerarendszer, a kerekesszékesek és a babakocsisok is bátrabban használhatják majd az új járműveket. A 37 szerelvényre, összesen 222 metrókocsira a felújítást végző Metrovagonmas 30 éves garanciát vállalt.
A 3-as metró állapotával kapcsolatban korábban éles bírálatokat is tett Bíró Endre, a Metróért Egyesület elnöke. A Magyar Nemzet kérdésére kiemelte: mindenképpen előrelépés, hogy olyan felújított szerelvények futnak majd, amelyek valódi biztonságot adnak a ma még veszélyt jelentő régiekkel szemben. – A múlt századi kocsiszekrény alatt XXI. századi műszaki tartalmat találhatunk. Az elektronikus vezérlésű, úgynevezett asszinkronmotoros meghajtás féküzemben táplálja vissza az energiát a hálózatba. Teljesen vállalható a felújítás tartalma annak ellenére, hogy például oldalról nézve csak a festés változott, más semmi. Valójában a lemezek is újak, mert a régiek használhatatlanra rozsdásodtak. A szellőzőberendezések alkalmazása mindenképpen jobb lesz, mint a régi, természetes szellőzésű kocsik esetében, ugyanakkor azt is tudni kell: amennyiben ezek a járművek „átveszik a hatalmat” a teljes 3-as vonalon, jelentősen csökkenni fog a hőtermelés az alagútban – mondta Bíró Endre. Hozzátette: szinte biztos benne, hogy megszűnnek a füstölések. Megjegyezte, hogy hibák a kezdeti időszakban bizonyosan lesznek, de ez minden új műszaki megoldásnál természetes.
A biztonságot erősítő következő lépcsőnek viszont most már az infrastrukturális felújításnak kellene lennie. Tarlós István bízik az elmúlt hetekben harmadjára is kiírt tenderek sikerében. A jelenlegi menetrend szerint még „bőven ebben az évben”, jó esetben akár még idén nyáron megkezdődhet a három szakaszos rekonstrukció. A főpolgármester ezzel kapcsolatban leszögezte: „Mindazok, akik 2010 előtt húsz éven át nem tettek semmit a 3-as metró felújításáért, már-már a büntető törvénykönyv határát súrolva riogattak életveszéllyel. Ők nemcsak merészek, hanem gátlástalanok is. A jelenlegi városvezetés 2015-ig azért nem vághatott bele a fővárosi 3-as metróvonal felújításába, mert akkor vállalta át a kormány a BKV 60 milliárd forintos adósságát, s addig minden lépés fedezet nélküli kötelezettségvállalásnak, azaz törvénysértőnek minősült volna. Most a kormánnyal összefogva megvalósíthatjuk a felújítást. A 4-es metró építésének felesleges erőltetése helyett a korábbi vezetők is jobban tették volna, ha ezt teszik.”
###HIRDETES2###
