Politikai szereplők eszközként használják a sajtópereket

A Fővárosi Törvényszék szerint esetenként fontosabb a perről szóló hírek „generálása”, mint maga a per.

A valótlan tényállításokat a közszereplő sem köteles tűrni, a sajtó-helyreigazítási perekben őt ugyanúgy megilleti a helyreigazítás joga, mint bárki mást. Fokozott tűrési kötelezettsége csak a közéleti tevékenységét minősítő véleménnyel, értékítélettel, bírálattal szemben van.

Sajtó-helyreigazítási per médiaszolgáltató, sajtótermék szerkesztősége, valamint hírügynökség ellen indítható. Ugyanakkor a jelenlegi gyakorlat szerint blog esetén például nem lehet helyreigazítást kérni, a pártok honlapjainak megítélése pedig változó. A legfontosabb megkülönböztető jegy, hogy szerkesztett tartalomról van-e szó.

Bár egy sajtótermék szerkesztősége önmagában többnyire nem önálló jogalany, nincs perbeli jogképessége, sajtó-helyreigazítási perben mégis lehet peres fél, mint a sajtótermék tényleges tartalmát kialakító személyek összessége. Az adott médiatartalom szerzője, újságírója, műsorkészítője azonban sajtó-helyreigazítási perben nem perelhető, eltérően a személyiségi jogi pertől. A sajtó-helyreigazítási pereket többnyire a kiadó és a szerkesztőség ellen együttesen indítják.

A sajtó-helyreigazítási perekben eljáró bíróságok számára az egyik legnehezebben eldönthető kérdés lehet, hogy a vitatott közlés tény vagy vélemény, ami azért fontos, mert helyreigazítani véleményeket nem lehet, csak valótlan tényállítást. A helyreigazítani kért szöveg értelmezésénél irányadó szempont többek között, hogy az egyes állításokat nem önmagukban, hanem a kifogásolt szöveg egyéb kijelentéseivel összefüggésben kell megítélni, továbbá tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra.

A bírói gyakorlat szerint a sajtó a mástól átvett, illetve hírügynökségi hírek tartalmáért is sajátjaként felel, azok valóságtartalmát neki kell bizonyítania akkor is, ha változatlan formában, a hír forrásának megjelölésével adja tovább. Nem követ el jogsértést a sajtó, ha hitelesen mutat be két ellentétes, tényekre vonatkozó álláspont közötti különbséget, mindkét álláspontot ismertetve, ám helyreigazításra adhat alapot, ha egy vitáról egyoldalúan tudósít a sajtó, nem ütközteti az eltérő véleményeket.

A törvényszéki háttérbeszélgetésen elhangzott az is, hogy a sajtó-helyreigazítási perben többnyire az alperes sajtószervnek kell bizonyítania, hogy – a felperes által kifogásolt – tényállításai mégiscsak megfelelnek a valóságnak. Ugyanakkor nem terheli a valóság bizonyításának kötelezettsége a sajtószervet például akkor, ha egy büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tudósít az eljárás bármely szakaszáról, például közli a vádirat, egy bírósági tárgyalás vagy a nem jogerős ítélet tartalmát.

A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a sajtótájékoztatókról szóló tudósítások kapcsán – a hivatalos eljárásokról szóló tudósításokhoz hasonlóan – a sajtó felelőssége elsősorban abban áll, hogy az ott elhangzottakról hűen, pontosan számoljon be. Az viszont már nem a sajtó felelőssége, hogy egy eljárás vagy egy sajtótájékoztató részvevőinek nyilatkozata mennyiben felel meg a valóságnak, ezért már nem a sajtószervnek kell helytállnia, hanem az eredeti közlőnek.