Az, hogy az orvos elkapja-e a fertőző és ragályos betegségeket, persze több dologtól is függ, nem csak az oltottságtól. – Egyrészt számít a kórokozó penetranciája, tehát az, hogy a vele való találkozásból mekkora eséllyel lesz tényleges betegség. Például az Epstein–Barr-vírussal sokan megfertőződnek, de betegek csak kevesen lesznek. Emellett sokat számítanak az immunológiai tényezők és az orvos védettsége, immunizáltsági állapota is – mondja lapunknak egy infektológus főorvos. Kádár János kiemeli, hogy az orvosokat közvetlenül nem sok betegség veszélyezteti. Ezen kevés kór közé tartozik például a bárányhimlő, amelynek a fertőzőképessége gyakorlatilag százszázalékos, annak esélye viszont minimális, hogy az orvos még ne esett volna át rajta, így az újbóli fertőződés gyakorlatilag kizárt. A rózsahimlő ennél kevésbé fertőzőképes, a kanyaró pedig a kettő között van. Vagyis az az orvos, aki nincs ellene oltva, vagy még nem esett át rajta, elkapja.
Hasonló helyzetben vannak a védőnők is, akik külön oltásokat szintén nem kapnak, csak azokat, amelyekben mindenki más is részesül a kötelező oltási sorozat részeként – ezt már Csordás Ágnes Katalintól, a Magyar Védőnők Egyesületének elnökétől tudjuk meg. Ebből az is következik, hogy az a védőnő, aki 1969 előtt, tehát azelőtt született, hogy a kanyaró elleni védőoltásokat bevezették volna, a betegségen pedig nem esett át, maximum magánúton szerezhetett védettséget. A 47 éven aluliak döntő többsége kapott ugyan legalább egy kanyaró elleni oltást, viszont a hosszú távú védettséget kialakító másodikat csak azok kapták meg kötelező jelleggel, akik 1989 után születtek. Mivel a kötelező oltási sornak ez sem része, a védőnők sem kapják meg automatikusan a hepatitis A és B elleni oltást, így a fertőző májgyulladással szemben is csak „önszorgalomból” válhatnak védetté.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!