Az ellenzéki pártoknak legsürgősebb feladata az arányos választási rendszer kikényszerítése. Ez az egyedüli esélyük arra, hogy „ne csak becsusszanjanak a következő Fidesz-parlamentbe”, és ne csak „demokráciatöltelékek” legyenek – állítja Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) volt sajtószabadság-felelőse az Élet és Irodalomnak adott interjújában. Haraszti, aki legutóbb a holland parlamenti választásokról jelentést készítő EBESZ-csapatot is vezette, a jelenlegi választási rendszer megváltoztatását az ellenzék számára a választásokra való felkészülésnél is fontosabbnak nevezte, mert szerinte a Fidesszel szemben csakis az arányos választási rend őrizhetné meg a hatalommegosztást. Csak így lenne elkerülhető a jogállami garanciák lemészárolása
, az emberöltőre szóló szobatársi kinevezések sora
, a média egyenirányítása, a lopás törvényesítése, az ügyészi elkefélések szégyene
. Az Élet és Irodalomnak adott interjúban Haraszti Miklós hollandiai tapasztalatai mellett a választás előtt álló magyar viszonyokat is elemzi és a demokrácia működését illetően tesz gyakorlati megállapításokat.
Haraszti Miklós szerint az ellenzéki pártok mindeddig nem magyarázták el a választóiknak érthetően, hogy a Fideszt nem a szavazók juttatták 2014‑ben ismét kétharmados hatalomhoz, hanem a Fidesz-törvény eredménytorzító matematikája. A pártok a Fideszt derekasan szidják, de azt nem mondták-mondják el a választóknak, hogy a Fidesz hataloméhségével szemben csakis az arányos választási rend őrizhetné meg a demokráciát.
Az interjúban beszél arról is, hogy 2010-ben, a 200 fős Országgyűlés bevezetésekor az arányos választójogot egybehangzóan követelte az MSZP, az LMP és a Jobbik. Csakhogy amit azóta tesznek, az jó esetben önámítás, de még valószínűbben egyszerű ámítás. Győzelemmel kecsegtetik a választót, miközben tudván tudják, hogy legfeljebb becsusszanhatnak a következő Fidesz-parlamentbe. Nem ébredtek fel a pártok 2014 után sem, amikor a diktátumos törvénnyel Orbán Viktor ismét kétharmados, azaz abszolút hatalmat szerzett, holott tíz százalékot zuhant 2010-hez képest. „Mentek vissza a parlamentbe, hősiesen hajtották tovább a Fidesz diktálta napirend mókuskerekét, soha szembe nem nézve azzal, hogy az ő jelenlétük biztosítja a rendszer demokratikus látszatát és stabilitását.”
Haraszti szerint az ellenzék előtt álló legfontosabb feladat ma egy parlamenti napirendtől mentesített összpárti kerekasztal létrehozása az 1989-es rendszerváltó megállapodás mintájára, hogy ott alkossák meg a közös választási törvényt. S mindaddig, amíg a Fidesz feltehetően bojkottálja a közös játékszabály elfogadását, a pártoknak meg kellene állítaniuk a választási órát, tartózkodásukkal megakadályozva a választás jogi előfeltételeinek létrejöttét.
A jelenlegi magyar választási rendszer vegyes: listás és egyéni parlamenti mandátumokra épül. Minél magasabb a listás helyek aránya, a rendszer annál arányosabb, hiszen a listákra leadott szavazatok tükrözik a pártok valóságos támogatottságát. Az előző ciklusban a Fidesz–KDNP támogatásával módosított rendszer azonban az addiginál is aránytalanabbá vált, hiszen immár a megszerezhető parlamenti mandátumok többsége (199-ből 106) egyéni képviselői hely. Az egyéni körzetben győztes pedig értelemszerűen mindent visz; akkor is övé a mandátum, ha csupán egyetlen szavazattal előzi meg a második helyezettet, és a helyi választók többsége nem rá voksol. A rendszer egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a legnagyobb támogatottságú párt vagy pártszövetség akkor is stabil kormánytöbbséget szerezzen, ha amúgy a választók többsége nem rá szavaz.
A Fidesz–KDNP 2014-ben listán 44 százalékot ért el, valós támogatottsága alapján egy tisztán arányos rendszerben egyedül nem alakíthatott volna kormányt. Ám a 106 egyéni körzetből 96-ot megnyert, így a választóktól országosan megszerzett relatív többsége a parlamentben kétharmados többséget ért. Miután a második választási fordulót eltörölték a kormánypártok, megszűnt az a lehetőség, hogy az első forduló eredményének ismeretében a jelöltek egymás javára visszalépjenek. A jelenlegi felmérések ismeretében csak a ma végletekig megosztott ellenzék széles körű helyi összefogásával lehetne megakadályozni, hogy a Fidesz megnyerje az egyéni körzetek nagy részét, súlyosan torzítva a tényleges választói akaratot, ami megoldhatatlannak tűnik. Ezért kellene a választási törvényt úgy megváltoztatni, azaz arányosabbá tenni, hogy a valóságnak megfelelőbben tükrözze a magyar társadalom akaratát, mint a jelenlegi eltorzított rendszer.
Mit is jelentene az, hogy megállítani a választási órát?
– Haraszti Miklós szerint az ellenzéki pártok jelenleg részvételükkel legitimálják az igazságtalan választási rendszert, részvételük benne elsősorban a kormánypárt érdeke.
– Ha a pártok képesek fellépni a választójogi reformért és kitartani a kialakuló konfliktusban, akkor bojkottra nem is lesz szükség, mert az elszántságuk megérteti a Fidesszel, hogy tárgyalnia kell.
– Ha bojkott esetén a Fidesz kamupártokat vetne be, hogy a többpárti jelleget fenntartsa, ez nem kecsegtet túl sok sikerrel: ez történt 2014-ben is, amikor ezek a pártok együttesen sem tudták volna átlépni a bejutáshoz szükséges küszöböt.
– Végül, Haraszti úgy látja, hogy a társadalmi cél elérése érdekében az ellenzéknek az egypárti parlamenttől sem kell félnie: szerinte egy egypárti kampánnyal, egypárti választási bizottságokkal, egypárti szavazólappal és egypárti parlamenttel odaveszne Orbán rendszerének legitimitása és stabilitása is, amelyet ma is épp az ellenzék részvétele biztosít, nem pedig a kormányzópárt támogatottsága.
